Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
390 Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. éjjel lefoglalt három röpcédulát. Azt hiszem, 40.000 példányban hozták át. Kettő szlovák, egy magyar. Csak megemlítem, hogy a magyar röpcédulának az a jellegzetessége, amire felhívom a nyilaskeresztespárt figyelmét, hogy többek között zavart is akar kelteni, amikor a nyilaskeresztésekre hivatkozik, de még a nevűket sem tudja, mert azt írja, hogy a »nyílhegyes kereszt nevében harcba megyünk a jogainkért«. (Hubay Kálmán: Októberben a mi nevünkben arra hívtak fel az országot, hogy forradalmat csináljunk és így támadjunk a belső rendszer ellen.) Elnök: Csendet kérek! (Hubay Kálmán: Csak azt mondottam, hogy ebben tökéletesen igaza van.) Közi-Horváth József: Azt hiszem, hogy ezt a nyilaskeresztesek a maguk részéről is a leghatározottabban visszautasítják, mint ahogy azt hiszem, hogy az egész Ház egységes abban, hogy köszönettel tudomásul vesszük a külügyminiszter úr válaszát. (Élénk éljenzés és taps. '— Hubay Kálmán: Méregkeverés az, amit odaát csinálnak!) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a külügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ egyhangúlag tudomásul veszi. Következik vitéz gróf Takách-Tolvay József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Zagyva medre, különösképpen Jászfényszarutól lefelé, olyannyira szűk és olyannyira el van iszaposodva, hogy nagyobb esőzések, avagy a tavaszi hóolvadások alkalmával a felső folyásában magával hozott víztömeget a medrében simán levezetni nem tudván, kiont, és ezáltal számtalan ezer elsőosztályú búzatermő földön semmisíti meg a termést és dönti össze mindezeken felül a községekben az árvíz folytán felnyomuló talajvíz a szegény emberek vályogházait? A földeken okozott és évenként gyakran többízben is megismétlődő jelentékeny mezőgazdasági kár nemcsak egyéni, hanem az egyetemes magyar közgazdaságot is sújtja. Különösen súlyos a helyzet Jászberény és Jásztelek község környékén, a Tárna és a Zagyva összefolyásánál. Ha minderről tudomása van ,a miniszter úrnak, tisztelettel kérem hajlandó-e a miniszter úr a Zagyva alsó folyásának szabályozási munkálatait sürgősen elrendelni és az ehhez szükséges költségek fedezéséről gondoskodni, hogy a Zagyva mentén lakó színtiszta magyar kisgazdaközönség és földmunkásság verejtékes munkájának gyümölcse ilyen romboló, de fékezhető elemi csapásoktól megóvassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lekaszálja! — Hubay Kálmán: A saját pártja sem kíváncsi rá, kiment a fél párt!) vitéz gr. Takách-Tolvay József: T. Ház! • Ha egy idegen a tavaszi esőzések után vagy a hóolvadások^ után a Jászságba, különösen pedig Jászberény és Jásztelek környékére ellátogat, akkor akaratlanul is azt a benyomást nyeri, hogy talán a jászok haltenyésztéssel is foglalkoznak,^ olyan nagy vízterületet lát ott. Később azután rájön erre a tévedésére, de rájön arra is, hogy ezek a mérhetetlen nagy sikvízterületek a Zagyva és a Tárna áradásaiból maradtak vissza, s rájön arra % hogy ezek a sikvízterületek milyen pusztító és romboló munkát végeznek. Mert ezek nem^ olyanok', mint a Nílus iszapja, amely áldást hoz az egész környékre; ezek pusztítják a termést és pedig olyan mértékben, hogy azután abban az évben majdnem semmit sem lehet azonsa területen betakarítani. De nemcsak pusztít, hanem rombol is. A talajvíz feljön egyes községekben és így például az idén május havában Jásztelek községben 28 vályogház dőlt össze. A vályogház pedig a szegény emberek háza. De ott van Pusztamonostor, ahol a falu kellős közepén, közvetlenül a templom mögött van egy félhold nagyságú bűzös pocsolya, amely felér a házak kapujáig, az istállók ajtajáig és a kerteket állandóan elönti. Ez is a talajvíztől ered, mert a Zagyva és a Tárna annyira eliszaposodott, hogy á víz nem tud lefolyni. Miennek az oka? Egyetlen oka az, hogy a Zagyva évtizedek óta, — azt lehet mondani — egy ember«V^XÜ wigouicjv megcsinálnia Elnök: Kérem Matolcsy képviselő urat, szíveskedjek a közbeszólásoktól tartózkodni, különösen az ilyen hosszúaktól! (Derültség!) vitéz gróf Takách-Tolvay József: A Zagyva annyira eliszaposodott, hogy a felülről akár olvadások, akár nagy esőzések után jövő vizet r:em tudja simán leereszteni, ennek folytán kiönt, a talajvíz felüti fejét és jön a pusztítás és rombolás. Miután ez nemcsak egyéni érdek, nemcsak a szegényem berek, a kisgazdák földjeit pusztítja, — mert hiszen ott nagybirtok nincs — hanem az államnak is kárt okoz, én arra kérem az igen t. kormányt és elsősorban a. f földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék a Zagyva rendszeres szabályozása érdekében lépéseket tenni. Alakultak már érdekeltségek, így van Hatvan környékén, Ujszászon, Za L í y varékas környékén, ahol védekeznek ugyan a Zagyva rakoncátlankodásai ellen, de ez mind nem rendszeres védekezés. És kérem, méltóztassék gondoskodni a költségekről iá. Az a befektetett tőke, az a kiadott pénz alaposan meghozza majd a gyümölcsét, mert elsősorban is ]elki nyugalmat fog adni annak a szegény, de tisztességes, becsületes magyar jásznépnek. Miután ez a talajvíz, a szikesvíz és a Zagyva rakfuicátlankodása nemcsak egyéni vagyont rombol és pusztít, hanem állami érdekeket is sért, mert a magyar föld drága termése pusztul, tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urai, méltóztassék sürgősen és szakszerűen elvégeztetni a Zagyvának és a Tárnának a szabályozását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A^ földmívelésügyi miniszter űr kíván válszolni. vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Ismerem az interpelláló képviselő úr által festett képet annál is inkább, mert május folyamán magam is Jászberény vidékén jártam. Láttam, hogy a Zagyva kiöntései igen nagy területek termését veszélyeztette és pusztította el. Tudom, hogy a Zagyva eliszaposodása elsősorban a Tárnának a Zagvvába való betorkolásánál állott elo, de ra kell mutatnom e kérdéssel kapcsolatban arra, hogy — sajnos — nemcsak a Zagyvával vagyunk így, hanem a Felvidékről jövő majdnem