Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
376 Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1939 augusztus 2 An, szerdán. védelem szempontjából. (Keek Antal: A szabadalmakat kisíbolják!) Akkor meg különösen elősegítjük azzal, hogy idegen állampolgárrá tesszük őket. Megbeszéli minden állammal, amelynek érdekében áll a szabadalom megvétele, — lehet ez akár Anglia, akár Franciaország — hogy a szabadalom kell-e neki. Ezek megteszik azt a szívességet a szabadalom birtokosának, hogy egyszerűen honosítják. Ezzel szabadul a katonai szolgálat alól és minden alól. Ezenkívül itt vannak a hűtlenségi esetek. Az ország polgári, diplomáciai és fontos katonai titkainak elárulása mind nem büntethető, ha ezt külföldi külföldön követi el. A büntetőtörvénykönyv 7. §-a ez alól mentesíti, ami természetes is, merthiszen az a külföldi állampolgár, aki valamikor a magyar hazához tartozott, ha egyszer már külföldivé lett, külföldön nem tartozik hűséggel viseltetni volt hazája iránt. Mi származhatik ebből? A szívében esetleg elvihet innen haragot, pártszenvedélyt, sértődöttsegie.t vagy lakhat a lelkében máris egy centrifugális hajlandóság. Lehet, hogy eddig magas hivatalokat viselt, akár polgári területen, akár katonai területen. Egyszerűen honosíttatja magát odakint, viszi ki a súlyos diplomáciai és katonai titkokat, azokat odakünnt büntetlenül elárulhatja, s keserű gúnyként még idehaza is járhat, az érintkezést fenntarthatja, mert nem büntethető, mert külföldi és a bűncselekményt külföldön követte el. Legfeljebb valami kis silány hivatali titoksértés miatt lehetne itt felelősségre vonni, de azok a súlyos szankciók, amelyek a hűtlenséggel szemben fennállanak, amelyek jó, hogy fennállanak, őt nem terhelik. Ezért volt bölcs az 1879. évi L. te., hogy nem bizta a polgár tetszésére azt, hogy megszüntesse r az állampolgári köteléket, hanem a minisztérium hozzájárulásától tette függővé az elbocsátást. T. Képviselőház! Volt a múltban egy eset, amikor ennek az országnak egy külügyminiszterié, máról-holnapra idegen állampolgárságot vett fel. Csak azért vehette fel, mert a magyar kormány elbocsátotta. A magyar kormánynak módja volt először megvizsgálni azt, vájjon olyan valakiről van-e szó, akinek, ha külföldi állampolgár lesz is és külföldi állama iránt tartozik is ezentúl hűséggel, tehát annak a javát tartozik előmozdítani, a személyében mégis megvan a garancia abban a tekintetben, hogyha idegen állampolgár lesz, nem fogja elárulni a hivatali működése alatt tudomására jutott titkokat, a titkos magyar terveket. Az illető személyében meg volt ez a garancia, tehát a magyar kormány bátran hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyar állam kötelékéből elbocsáttassák. Mert kiváló jellemről van szó, akinél azóta is látjuk, mióta külföldön működik, hogy mindig csak egyetlen egy szempont, a magyar szempont^ érdekli, hősiesen helytáll azért személyileg is és vagyoni áldozatokkai is. Énben az esetben tehát nem történt hiba, ebben az -esetben a kormány hozzájárulhatott az elbocsátáshoz. De ha nem ilyen egyéniségről leune szó, akkor a kormánynak nem keli-e meglennie annak a jogának, hogy »eltilthassa, hogy egy magasrangú Polgári, katonai vagy diplomáciai hivatalnok felvehessen egy idegen állampolgárságot és attól fogva hűséget esküdvén az idegen államfőnek, mindent annak az államnak eláruljon? Ezért igenis nagyon nagy hangsúly van azon, amit Rassay Károly t. barátom említett, hogy nemcsak érzelmi kapcsolat van a polgár és az állam között, amiről lehet fellengzősen beszélni és amivel lehet demagógiát űzni, hogy aki bizonyos ideig távol van, arról fel kell tenni, hogy érzelmileg a kapcsolatait megszakítja, holott nem szakítja meg, s ha sokszor 20 (esztendeig is távol van, akkor is visszasajog a szíve. Arról azonban már nem lehet beszélni, hogy nem lenne fontos rábízni saját kormányzatunkra azt, hogy maga ítélje meg, vájjon az illető azzal, hogy külföldi honosságot szerzett, egyúttal megszüntette-e a magyar állampolgárságot. Nekünk nagy érdekünk, hogy azok a kötelezettségek fennálljanak, neki pedig esetleg nagy előny az, hogy azok alól a kötelezettségek alól szabaduljon. Már csak a honvédelmi törvénnyel való kapcsolat szempontjából sem szabad a honvédelmi törvénybe jól, okosan es bölcsen beiktatott rendelkezéseket egy tollvonással, nagyon meggondolatlanul megszüntetni, gondolkozni kell azon, hogy ez veszélyes következményekkel jár és meg kell adni a kormánynak azt a jogot, hogy az elbocsátás kérdésébe beleszóljon. Hiszen végre is ha valaki külföldi honosságot szerez és el akar innen menni, a kormány nem fogja nagyon a szívére venni, hogy elbocsássa, de legalább legyen meg neki az alkalma, hogy benntarthassa a kötelezettségében, ha az ország érdeke úgy követeli. Ismétlem, különösen azokra a magosrangú polgári és katonai személyekre gondolok, akiket — tisztséget Viselvén nálunk — egy napor egy centrifugális hajlandóság tőlünk elvihet és idegen érdekek szolgálatába állíthat. Ezért is nagy szükség van az óvatosságra. De nagyon szeretném azt is kérni a mélyen t. belügyminiszter úrtól, vagy az előadó úrtól, hogy kegyeskedjék abban, a tekintetben is módosító indítványt tenni, hogy a harmadik bekezdése töröltessék ennek a szakasznak, amely egy nagyon kegyetlen, nem emberi rendelkezést tartalmaz, azt, hogy ha valaki a külföldön honosságot szerzett, akkor az illető állam honosítása a családtagokra is kiterjed, az esetleg ittmaradó felesége, itthagyott gyermekei is elveszthetik állampolgárságukat, holott sokszor csirkefogó valaki, azért szerez külföldi honosságot, hogy az asszony- ós gyermektartás kötelezettségétől, vagy pedig a házasság kötelékéből szabaduljon. Nem méltányos változtatni az eddigi állapoton. Ha a szegény asszony és a gyerekek ittmaradtak akár azért, mert elhagyta őket a családfő, vagy ittmaradtak azért, mert olyan erős érzelmi kapcsolattal vannak idekötve, hogy nem voltak hajlandók még a szerető férjet vagy a szeretett apát sem követni, akkor megérdemlik, hogy magyar állampolgárok maradhassanak, i Kérem a mélyen t. miniszter urat, szíveskedjék ezeket a szempontokat megfontolni, ne csináljon presztízskérdést ebből, hogy ha valami szükség csakugyan fennforog, ezt a szükséget nem ismeri el csak azért, mert ezáltal egy eddigi álláspontot fel kell adni. í^em is ismerem ilyennek a mélyen t. miniszter urat, (Felkiáltások a ssélsobaloldalon: Csak dicsérje!) tudom, hogy ha meggyőződött a jobbról, akkor hajlandó azt elfogadni és különösen hajlandó érveimet helytállóknak tekinteni, mert mint bátor voltam kifejteni, súlyosan érinti ennek a szakasznak mai szövegezése egész honvédelmi rendszerünket is. (Helyeslés a báloldalon.)
