Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-4
20 - Az országgyűlés képviselőházának szükséges azért, mert a személyi biaaloim ezen a helyen a munkavállalás első feltétele. Különösen fontos most, a fejlődés időszakában, amikor nem ismerjük előre a helyzeteket, nem ismerjük a teendő intézkedéseket, nem ismerjük sokszor hetekkel, néha napokkal előre sem, még kevésbbé tehát évekkel előre. A személyi bizalomnak tehát ilyen körülmények között nagyobb fontossága, nagyobb súlya van. De erről most nem beszélek, mert hiszen ezt sokszor kifejtettem már és azért is állok e helyen, mert úgy érzem, az ország közvéleményének többsége a választások alatt ebből a szempontból is nyilatkozott. (Ügy van! Űg;< van! a jobboldalon és a középen.) Ügy éreztem beszédeim alatt is, amelyeket a választások idején tartottam, hogy éppen legegyénibb nézőpontjaimnak és — mondjuk — életfelfogásomnak elmondása váltott ki legtöbb érdeklődést és talán szimpátiákat is. (Úgy van! Ügy van jobbfelől és a középen.) Az általános Programm elveket ad. Ezekről is nyilatkoztam már, mert ezeket az országnak ismernie kell. Az ország megismeri a parlament munkarendjét és munkaprogrammját, a kormány munkaprogrammját is a parlamenti munfia keretében, de messze előre ismernie kell az általános célkitűzéseket. Az általános programmot is ismertettem különböző helyeken az ország előtt, úgy, hogy — azt hiszem — ez az újságokból és másként is ismeretes mind az ország, mind a t. Ház előtt. Talán esak egykét pontra térek vissza, mielőtt a részletes munkaprogrammot kifejteném. Amire a legkülönösebb hangsúlyt helyeztem, az a programú; kifcjtóöónek ígéretnélkülisége volt. Elmondtam véleményemet sok aktuális és sok nem aktuális kérdésről is, de megmondtam, hogy nem ígérek semmit, . mert különösen a mai világban nem tartom helyénvalónak a sok ígéretet. Az # ember egyebet nem tud ígérni igazában és jó szívvel, mint azt, hogy becsű letesen megteszi kötelességét. (Ügy van! Ü'j% van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Követeltek, nem ígértek! — Hubay Kálmán: A plakátok ezt nem tartották be!) A másik, amire súlyt helyeztem, az, hogy az ország közvéleményét megnyugtassam és izgalommentessé tegyem. Az elmúlt időkben annyi mindenféle izgalom járta ezt az országot és fővárosát... (Malasits Géza: Gondoskodott erről a kormány és a közigazgatás! — Egy hang jobbfelől: Maga is visszajött? — Felkiáltások jobbfelől és a középen: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Majd a közigazgatásra is rátérek; én legalább olyan jól tudom, mint a képviselő úr, hogy ott mi a baj (Élénk helyeslés és nagy taps a jobboldalon és a középen.) és legyen nyugodt, hogy el is fogom intézni, (Meizler Károly: Orvosolni nem itt lehet, hanem ott! — Meskó Zoltán közbeszól.) Nemcsak ilyen izgalmakra gondoltam, hanem az európai problémák alakulásával kapcsolatos mindenféle izgalmakra. Nincsen az a bolond hír, amelyet, ha az ember Budapesten megpendít, 24 órán belül vissza ne kapná a legkülönbözőbb retortákon, pedig néha az is kiviláglik, hogy egy nem is európai, hanem inkább távolkeleti probléma érinthet bennünket közelről, előbb vagy utóbb, olyan dolgok tehát, amire az emberek két nappal előbb nem is gondoltak. Próbáltam megmagyarázni az embereknek, hogy ne kombi4. ülése 1939 június 19-én, hétfőn. náljanak annyit, hanem végezzük a^ dolgunkat, (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) mert akkor a magunk erejéhez képest mindenféle nehézséggel szembe tudunk szállni, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) ha pedig mindenfélén törjük a fejünket, akkor elpocsékoljuk az időt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Amire még súlyt helyeztem, az minden vonatkozásban — és itt a közigazgatást is értem — az egyéni bánásmód az emberekkel. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Észrevettük!) Multamból azt hoztam magammal tapasztalatként, hogy általános szociálpolitikai szempontból az a helyes, ha nem számokkal, hanem emberekkel foglalkozunk. Ezt hirdettem mindig, nemcsak mint politikus, hanem másképpen is. Sőt nemcsak hirdettem, hanem húsz évvel ezelőtt gyakorlatilag igen széles körben keresztül is vittem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Húsz évvel ezelőtt!) Nem vagyok tehát újonc a szociálpolitika terén, hanem elég régen müvelem azt és elveim ebben a tekintetben sem változtak meg; ami ezeknek az elveknek megvalósulását illeti, az azon múlik, hogy az ember milyen helyen áll. Magyarországon az egyéni bánásmód még fontosabb, mert mi magyarok egyéni emberek vagyunk, erős bennünk az egyéniség, — hogy közhasználatú idegen kifejezéssel éljek — az individualizmus. Minket nem lehet kaptafára húzni és uniformizálni, mi abszolút egyéniségek vagyunk. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez nemzetünk karaktere, amint nem is lehet, nem is akarom s amennyire rajtam múlik, nem is engedem a magyarságot e jótulajdonságaiból kivetkőztetni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Szerte az országban mindenütt hangsúlyoztam — és visszhangra is találtam — az alkotmányoságot, de nemcsak mint általános tételt, hanem mint a nemzeti önkormányzat formáját is. Megmondottam már itt a parlamentben, hogy nem ismerek alkotmányreformot, csak alkotmányfejlődést. Az alkotmányt úgy fogom fel, mint a nemzeti önkormányzat kérdését; ezzel éltünk meg itt ezer esztendőn keresztül. A választások alatt vallottam továbbá azt a tételt is, hogy amint eddig magyarok és európaiak voltunk, magyarnak és európainak kell maradnunk továbbra is. Hangsúlyoztam, — ellenmondásokkal szemben is — mint aki magánéletemben illetőleg a parlamenten kívüli életemben sok mindenféle ember és közület között forogtam, hogy a mai vívódó világban látok egy egyensúlyra-törekvést, bizonyos lelki forrongást, amelynek kihatásai gazdasági és szociális nehézségek. Ebben a vonatkozásban látok forrongást, amely egyensúlyra való törekvése a mai ember lelkének. És látok jobb jövőt ebben a tekintetben az ifjúságnál, amelynek körében forogtam és ezt hangsúlyoztam mindenütt, mánt biztatót, távoli biztatót, szemben ellenmondásokkal iis. Hangsúlyoztam azt is, hogy neveléssel kell támogatni ezt a természetes fejlődést. Ezt a nevelést talán egy távolabbról vett példával illusztrálhatnám. A transzkaspi orosz vasutat, amely Pergánáig megy az Aral-tó mellett, a homok éveken át elöntötte. Megpróbáltak mindenféle védekezést, amíg végül egy botanikus azt mondotta, hogy nem kell semmi más, mint a. legeltetéstől megóvni bizonyos szélességben.
