Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-4

Az országgyűlés képviselőházának 4-* széles övben jobbra és balra a vasút területét. Ez megtörtént; a legeltetést ott igen súlyos büntetések terhe mellett betiltották és akkor a botanikus figyelte a növényeket. Egypár igen nagy szárazságot bíró növény kezdett ott meg­jelenni és akkor ezeket a növényeket Vetette utána. így keletkezett valami, amit félig-med­dig növénytakarónak lehet nevezni és ennek védelme alatt már kevesebb szárazságnál meg­élő növények kezdtek felbukkanni. Ö ismét ezeket vettette utána és megrövidítette — a természetes számítások legalább ezek voltak — a_ körülbelül 80 éves természetes fejlődést vagy 15—20 éves időtartamra. így értem a nevelést is: a természetes fejlődést nézni, figyelni, irá­nyítani, formálni kell a fejlődés megfigyelése mellett. A neveléshez nem szavakat, nem para­grafusokat, de embereket keresek és kerestem s ez Volt az oka annak is, hogy a választásokat jóval korábban kiírtuk, mint az előző Háznak időtartama lejárt volna. Ezek voltak azok a bizonyos általános szempontok, amelyek tekintetében — úgy ér­zem — helyesléssel találkoztam. Nem akarok mélyebben és részletesebben belemenni ezek taglalásába, inkább a közvetlen előttünk álló munkaprogrammra kívánok kitérni. (Halljuk! Halljuk!) A győri beszédben és azóta ugyanis széleskörűen megvilágíttatott az az általános Programm, amelyet a mögöttem ülő párt és a kormányok is egymásután — három kormány immár -~ magáévá tettek. Azóta igyekeztünk ennek tempóját meggyorsítani és igyekezni fogunk azt még jobban meggyorsítani. Külpolitikai programmunkat is megadtuk többször; magam is és a külügyminiszter úr többször kifejtettük s annak útján haladtunk és a nemzet ezt helyeselte. Pőméltóságú kor­mányzó urunk pedig az országgyűlést meg­nyitó beszédében világosan megjelölte mai helyzetünket, felfogásunkat és utunkat ezen a téren. Ehhez semmiféle hozzátennivalóm nines és nem is lehet. A feladatköröket, amelyek itt messze előrenézve előttünk állanak, én Buda­pesten a fővárosi választópolgárság előtt vagy tizenkét főpontban, amelyeket most négy cso­portba foglalok, ismertettem. Az ezeréves magyar munkában feladataink az új, növekvő ország feladatai, amit úgy fe­jeztem ki, hogy új szentistváni feladatok; egy újra többnyelvű és részben nemi magyar­nyelvű országrészeket is magába foglaló or­szágnak a vezetése és irányítása. (Ügy van! Ügy van!) Második feladat a nemzet ke­resztényebbé és magyarabbá tétele. (Úgy van! Ügy van! Nagy taps és helyeslés a jobbolda­lon és a középen.) Ennek céljait, célkitűzéseit, alapjait már 1920-ban leraktuk. Ezt most in­tenzívebbé és mélyebbé kívánjuk tenni. Ebben a tekintetben, azt hiszem, már egy és más tör­tént és ennek útján haladni kívánunk. Az ösz­szeomlás és az összeomlást követő nehéz esz­tendők okozta bajok és nehézségek helyreho­zásából származik főleg két feladatunk. Az egyik hadseregünk kiépítése, a másik pedig a gazdasági egyensúly és a jólét biztosítása. Abban a nagy világátalakulásban, amely­ről az előbb is beszéltem és amelyre céloztam, vannak problémakörök, amelyekre gondolnunk kell, amelyekkel foglalkoznunk kell törvény­hozásilag is, de társadalmilag is. Ilyenek a társadalmi rétegződés problémái, ilyenek az öregeknek és ifjaknak — ennek az örök, de ma különösen erős és érdekes ellentétnek — prob­lémái, a város és falu egymáshoz közelebbho­ülése 1939 június 19-én, hétfőn. 21 : zásának kérdése és végre a szociális feladatok, amelyekről számtalanszor hangsúlyoztam, hogy nem karitatívak, hanem elsősorban az emberek lelki összhangjának megteremtésén alapulnak, az irigység megszüntetésén és a szeretet hangsúlyozásán. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Nem tudok másképpen és jobban szociális munkát elképzelni, azért is hangsú­lyozom benne a társadalmi funkciót is, amely­nek az államival karöltve kell haladnia. Állami igazgatási feladataink körébe tar­tozik az állami gépezet keretének megvalósí­tása, (Élénk helyeslés a középen.) különösen olyan vonatkozásban, ami természetes követ­kezménye az utóbbi évtizedek sokoldalú fejlő­désének, amikor egy ügy négy-öl hivatalnak vagy minisztériumnak hatáskörébe tartozik. Ennek megoldását követte egy periódus, ame­lyet én a kormánybiztosságok periódusának novezuék, amikor kormánybiztosságokkal pró­báltunk ós próbálunk ma is ilyen kérdéseket megoldani. Meg kell azonban találni ezek szervesebb, illetve szerves egyszerűsítésének formáját, mert az előbbi csak időleges rend­szabály. Ide^ tartozó további feladatok az or­szág települési, társadalmi, gazdasági életének és közigazgatásának problémái, amelyekhez a közigazgatás egyszerűsítése és sok minden más kérdés kapcsolódik. Ezek részletezésébe nem megyek bele, mert hiszen a részletes Prog­ramm ismertetésénél ezekre sokban visszaté­rek. Ide tartoznak még a munkának, a fegye­lemnek és a vállalkozási kedvnek problémái, amelyek sokágúak, de valahogyan összetartoz­nak. Azt hiszem, a nélkül, hogy ezt különöseb­ben taglalnám, a képviselő urak érezni fognák ennek a három összetartozandó fogalomnak értelmét. És végül ide tartoznak a műveltség ápolásának problémái, mert nem bírjuk a vi­lágversenyt, ha egyéb kérdéseink mellett, — a gazdasági élet kérdései, a közigazgatás kérdé­sei és a társadalmi segítés kérdései mellett — a műveltség problémáját elhanyagoljuk, éppen úgy, ahogy ezeket a kérdéseket egy erős had­sereg megteremtése nélkül sem tudjuk dűlőre vinni, mert védtelenek maradunk és nem tu­dunk saját portánkon az egyéb kérdésekben rendet teremteni. Éppen olyan szerepe van a, műveltségnek is, mint a hadseregnek. A műveltség szintén valami eszköz, szellemi hadseregünknek vé­delmi eszköze, amelyet, mint minden er kérdést, a magunk portáján, saját magunk gondolkozása saját magunk ereje és természete szerint kell megoldanunk. (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) összefoglalólag és egyszersmind bevezető nek a részletes programmhoz tehát/annyit mond­hatok, hogy ez a Programm nemzeti, keresz­tény és szociális. Mind a háromnak végig kell vonulnia minden törvényünkön, minden tény­kedésünkön és intézkedésünkön, elsősorban pe­dig közigazgatási és gazdasági téren. A legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpo­litika. (Ügy van! Úgy van! r jobbfelől.) Ennek a jó gazdasági politikának és minden politiká­nak alapja azonban az ország pénzügyi gaz­dálkodása. Az indemnitást a pénzügyminisz­ter úr beterjesztette. Ügy tudom, hogy ennek során, a vita megkezdésekor, a pénzügymi­niszter úr pénzügyi gazdálkodásunknak rövi­den t visszatekintő múltját, jelen állapotát és jövő célkitűzéseit vázolni fogja. Ez felment engem attól, hogy^ ezekre a kérdésekre most részletesebben kitérjek. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy hadseregünk felszerelésé­nek szabályozása ebben a félévben, amelyre az

Next

/
Oldalképek
Tartalom