Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

310 Az országgyűlés képviselőházának leülése 1939 július 28-án,pénteken. mázni. Amely alapelveket néhány szóval megemlítettem, az egyes törvényekben soka és sehol sem olvashatók. A magánjog és a jogalkotás iránytszaibó alapelveit azon tiltó, parancsoló, sót büntetőjogi jelleggel felruházott intézkedésekkel szolgaija és valósítja meg, amelyek a magánjogi semmiségen felül kényszereszközökkel korlátozza az egyént szabad mozgásában. Ülőből a szempontból a javaslatban kétségtelenül a legfontosabb — anélkül, hogy áttérnék a javaslat részleteire — az a 2. §-ban foglalt intézkedés, amely «a kötbér, a foglaló felvételét megtiltja és megtiltja egyúttal a befizetett részletek elvesztésének kikötését is. Ehhez járul, mint legfontosabb kívánalom, a tulajdonjog fenntartásával eladott árura való végrehajtás vezetésének tilalma. Nagy örömmel üdvözlöm a javaslatnak azt a részét, amelyet a bizottsági tárgyalás során az előadó úr pótlásként illesztett a javaslathoz és ez az, hogy a kormány a javaslatnak a rendelkezéseit rendeletileg egyéb árukra is kiterjeszteni jogosult. Örömmel üdvözlöm, mert meg kell vallanom, hogy magánjogi rendelkezéseinknek azt a megosztottságát, amely szerint az áruknak egyik részére ez a törvényjavaslat, a másik részére pedig az általános magánjog rendelkezései vonatkoztak volna, szorongó aggodalommal láttam. Előttem szóló igen tisztelt t. képviselőtársam megemlítette, hogy ez a hiányosság továbbra is fennáll. Méltóztassanak megengedni, hogy erre választ adjak. A helyzet ebben a tekintetben az, hogy egy olyan magánjogi és különösen kereskedelimi jellegű elrendezéssel találkozunk, amely évtizedek óta jól vagy rosszul, de megvan egy nemzet gazdasági életében, ennél az operációt úgy végrehajtani, mint egy közjogi vagy büntetőjogi jellegű intézkedésnél, nem lehet. A magánjog szerves fejlődés eredménye, beleértve a,magánjog kereskedelmi részét is, amelynél természetesen figyelembe kell vennünk azokat a lehetőségeket, amelyeket az illető ország gazdasági, népének szociális helyzete, foglalkozási rétegeződése és általában maga az emberközösség ebben a vonatkozásban jelent. Nekünk meg kell nyugodnunk abban a (bizalomban, amelyet a kormány iránt ebiben a vonatkozásban is táplálunk, hogy amikor azt fogja látni, hogy a törvényjavaslat rendelkezései már felszívódtak a gazdasági életbe, tehát úgy a kereskedelmi élet átalakulása, mint pedig maga a jogalkalmazás megérett már arra, hogy a törvény rendelkezéseit más árukra is kiterjeszteni lehet, a kormány ezzel az intézkedéssel késni nem fogA másik szempont, amelyet figyelembe kell venni, hogy maga a bírói gyakorlat is változáson mehet keresztül; mert egy bírói ítélet meghozatala sohasem jelenti, hogy egy örökéletű és változhatatlan szokásjogi formula létesült. Amikor a bíróság azt fogja látni, hogy a törvényben érvényesülnek a koreszme kívánalmai és azok (következményei, amelyek szemibenállanak a mai h írói gyakorlat hibás voltával, minden valószínűség szerint alkalmazni fogja a törvényt és különösen annak elveit azokra az árukra is,, amelyek a törvényes szabályozás körén egyelőre kívül esnek. Felmerült még az a kérdés is, vájjon szabályozzuk-e a részletügyletet úgy, hogy azokat egyszerűen megtiltjuk. Ebben ia vonatkozásiban Zimmer t. képviselőtársam Angliára hivatkozott. Ezúttal nem tudom ellenőrizni, vájjon az angol jogrendszerben meg van-e tiltva a részletüzlet legalább is ily mertekben, mint ahogy Zimmer t. képviselőtársam ajánlotta. (Kassay Károly: Semmilyen mértékben! — Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: A legnagyobb mértékben megvan!) Az azonban bizonyos, hogy az amerikai gazdasági rendszer nemcsak, hogy nem tiltja, de ellenkezőleg, abiból az alapelvből kiindulva,, hogy nemcsak termelni, hanem a többlettermelést eladni és az áru elhelyezéséről gondoskodni is kell, éppen a vételkedv fokozása céljából kiképezte az egységes áruházak rendszerét, ahol 10—20 centért lehet vásárolni, továbbá az önkiszolgálás rendszerét és ezek mellett , mint harmadik, a részíetüzlet, egyiiík legfontosabb eszköze lett az értékos ere forgalom fokozásának. T. Ház! Azt hiszem a t. Ház többségének véleményét tolmácsolom akkor, amikor tökéletes harmóniába olvadó köszönetünket fejezem ki az igazságügyminiszter úrnak,, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és a minisztérium tisztviselőinek; az igazságügyminiszter úrnak, aki a részletügylet kérdését idehozta és végre 50 év után ennek a törvényalkotásnak lehetőségét megteremtette. Tudom, az indokolás első .mondatai is bizonyítják, hogy nem volt könnyű ennek a törvényjavaslatnak előterjesztése sem, mert mint látjuk, 1890-től kezdve különböző kísérletek voltak a jogalkotásra, de mindezek a különböző érdekkörök erős és szúrós dróthálózatán következetesen fennakadtak és elvéreztek. Annál nagyobb az érdem, hogy ez a törvényjavaslat idekerült, amely nemcsak,, hogy egyesíti a jogászi szakszerűség megfelelő kívánalmait, hanem egyik legtökéletesebb forma ja is az úgynevezett szociális jogalkotásnak, amely forradalmi lépést jelent a magánjogi jogalkotás területén. De ez a javaslat tökéletesen megfelel azoknak a kívánalmaknak is, amelyeket az emberi közösség gondolatának az érvényesüléseként megjelöltem, figyelemmel van arra a. szoros kapcsolatra, amely egyfelől a magánjog, másfelől a nemzetnek gazdasági, foglalkozási ágbeli rétegeződése és egyéb más viszonyai között fennáll. Ezt a javaslatot a részletes vita alapjául lelkes igennel elfogadom. (Elénk helyeslés és' taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Nyireő Andor. Elnök: Nyireő Andor képviselő urat illeti a szó. Nyireő Andor: T. Ház! Az árurészletügylet lényege az, amikor hitelképes,, de elegendő forgótőkével nem rendelkező egyén a maga szükségletére szükséges ingókat, árukat részletfizetés mellett kénytelen megvásárolni. Ha ebből a szemszögből nézzük a részletügyletet, akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy ez mai formájában a mai kereskedelmi életnek kóros kinövése., a mai gazdasági életnek a bűne. Lehetetlen az, hogy legyenek ma hitelképes olyan egyének, akik az élet fenntartásához, munkakörök ellátásához szükséges ingókat készpénzben meg ne tudják vásárolni. Nekünk tehát mélyen fekvő szociális problémák megoldásával kellene foglalkoznunk olyan irányban, hogy maga az egyén kerüljön olyan helyzetbe, hogy elegendő készpénzzel rendelkezzék s a neki szükséges árut készpénz-