Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés képviselőházának zel megvásárolhassa, amely esetben feleslegessé válik a törvényjavaslat tárgyalása, mert az árunak részletfizetéssel való vásárlására nem volna szükség. Ha azonban a mai gazdasági élet nem képes az árurészietügyletet mellőzni s amint az előadó úr helyesen fejtette ki, a mai gazdasági életben szükség van az árurészletügyletre, akkor a törvényhozás útján kell megakadályozni azt, hogy e téren nap-nap után ismétlődő és mindnyájunk előtt ismeretes visszaélések előfordulhassanak. A mai rendszerben kétségtelen, hogy a tisztességes árurészletügyletre bizonyos fokú szükség van s ennek meg van az előnye a vevőre és eladóra egyaránt. Előnye a vevőre az, hogy olyan árut is meg tud vásárolni, amelyet szűkös anyagi helyzeténél fogva egyébként nem állana módjában megvásárolni; az eladóra nézve pfrdig előnye a tisztességes árurészletügyletnek az, hogy olyan vevőközönségre tehet szert e módon, amelyet különben vevői közé nem sorolhatna. A tisztességes árurészletügylettel szemben azonban nap-nap után jelentkeznek a mindnyájunk előtt ismert visszaélések és pedig olyan tömegesen, hogy önkénytelenül is felvetődik a kérdés: vájjon még a mai rendszerben is szükség van-e az árurészLetügy létre? A tisz; tességtelen részletügylet jelentkezhetik a vevő és eladó részéről egyaránt. A vevő részéről abban jelentkezik, hogy a megvett árut továbbadja, mielőtt az áru értékét kifizette volna. Ezzel elvonja a hitelező kereskedő elől a kielégítési alapot és a kereskedőt megkárosítja. Az eladó, a kereskedő ie<z ellen könnyen védekezhetik, mert a tulajdonjogot magának fenntartja és így nemcsak magánjogi, de büntetőjogi úton is felléphet a vevő ellen. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat teljes egészet nyújt, mert a vevő eme tisztességtelen eljárása ellen teljesen megvédelmezi az eladót. Az eladó részéről a visszaélések sokkal nagyobb mértékben jelentkeznek, mert az eladó kihasználhatja a kedvező fizetési feltételek mellett könnyű vásárlásra csábítható veyo könnyelműségét, esetleg megszorult helyzetet s olyan árut ad el a vevőnek, amelyre annak tulajdonképpen szüksége nincsen, vagy pedig a vevő olyan értékű árut vásárol, amelynek értéke nincsen arányban az ő gazdasági helyzetével; vagy más esetben az eladó selejtes árut bocsát piacra j és áruuzsorával olyan magas áron értékesíti azt, amely nemcsak a vevőt teszi tönkre, de a tisztességes, szolid kereskedelmet is. Kétségtelen, hogy az eladónak nagyobb érdeke fűződiki az árurészletügylet fennállásához, ami kitűnik abból is, hogy a kereskedelem és a gyáripar megszervezi a társadalom legselejtesebb rétegéből összetoborzott ügynöki táborát s, rázúdítja a jóhiszemű polgárokra. Ezek az ügynökök rábeszéléssel beugratják a vevőket olyan vételekbe, amelyekből talán még a kereskedőnek, az eladónak sincs haszna, hanem egyedül az ügynöknek. Az, az ügynök azon a vidéken először van és talán utoljára, lelkiismeretfurdalás nélkül megkárosítja a vevőt» mert beugratja olyan vételbe, amely nincs összhangzásban anyagi erejével. Amikor kifogy anyagi rábeszélő tehetségéből, akkor jön a főispáni, alispáni, főszolgabírói ajánlólevelekkel és lelki kényszer alá veszi azt a vevőt, amikor vallási, erkölcsi, hazafias és nemzeti érzéseire appeílárva sóz rá árut százszázalékos; felárral. Kétségtelen, hogy ezek a . ülése 1939 július 28-án, pénteken. 311 viszaélések olyan nagy tömegben jelentkeznek, hogy a kereskedelmi életbe vágó eme különleges törvényjavaslattal meg kellene védeni a vevőközönség érdekeit. Most már nézzük azt, hogy ez a törvényjavaslat képes-e ilyen törvényes garanciákat nyújtani, tulajdonképpen meg tudja-e védeni a vevőt, a tapasztalatlan, könnyelmű, sokszor szorult helyzetben lévő vevőt a sokkal tapasztaltabb, tőkeerős, a kereskedelmi életben rutinírozott kereskedővel és annak viszaéléseivel szemben. Kétségtelenül meg kell állapítani, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt nem szolgálja. Nem szolgálja pedig azért, mert ez a törvényjavaslat hézagos, hiányos, nem jogászi munka, (Egy hang a jobboldalon: Hát még micsodái) nem szociális intézkedés. (Egy hang a jobboldalon: És nem söld! — Hubay Kálmán: Olyan szürke, mint az a bizonyos könyv!) Legyen szabad pontról pontra kimutatnom. Altalános joggyakorlatunk és tételünk az, hogy a törvény nemtudása nem mentség a bíróság előtt. Ha tehát a törvényben nem járatos egyénről a törvény ismeretét feltételezzük és azt tőle megkívánjuk, akkor a törvénynek világosnak, olyannak kell lennie, hogy szó sem férhessen annak magyarázatához. Már pedig, ha ezi a törvényjavaslat megengedi a jogászvilág által általában ellenzett rendeleti kiegészítést, akkor ebből a törvényjavaslatból olyan káosz keletkezik, amelyben nemcsak a laikus egyén, hanem még a jogászvilágban jártas egyén is el fog tévedni. A törvénynek tiszta szőttesnek kell lennie, nem pedig pókhálónak, amelyben a pók, a törvényben jártas egyén szépen tud haladni, de a járatlan légy belekeveredik és elpusztul benne. A törvényjavaslatnak 13. §-a, amely megengedi a m. kir. földművelésügyi miniszternek, hogy bizonyos szakminiszterekkel való együttműködéssel rendeleti úton egészítse ki ezt a törvényjavaslatot, olyan hibája a javaslatnak, amely ellenkezik a jogászi felfogással. A törvényjavaslat 1. §-a hiányos és antiszociális azért is, mert nem terjeszkedik ki az összes árurésziletügyletekire. ötletszerűen kiragad három árucikket, de ezeket sem egészen, mert a mezőgazdasági gépekre vonatkozólag is bizonyos fokig mérsékli hatályát, részben a 13. § alapján, amely megengedi, hogy rendeleti úton lehessen meghatározni, hogy mely gépeket kell mezőgazdasági gépeknek tekinteni, részben pedig az 1. § (2) bekezdésében. Nevezetesen ez a bekezdés azt mondja, hogy nem esik a jelen törvény rendelkezése alá az az ügylet, ha a vételárt három részletnél nem több, vagy bár több részletben kell ugyan fizetni, de az egyes részletek félévet meghaladó időközökben esedékesek. Ez a Oá) pont antiszociális, intézkedés. Nem is tudjuk, hog£ mit jelent ez. Nevezetesen éppen a nagy mezőgazdasági gépek azok, amelyeket ez a pont kivesz a törvény hatálya alól, a traktorokat és a cséplőgarnitúrákat veszi ki. Ebben a tekintetben nem fogadható el az az érvelés, hogy a traktorok és a cséplőgarnitúrák kivehetők, mert aki ilyet tud vásárolni, az már olyan anyagi viszonyok közt van, hogy készpénzért is meg tudja vásárolni. A gyakorlat ugyanis mást mutat. A vidéken nemcsak a nagybirtokosok és a középbirtokosok, tehát a jó anyagi helyzetben lévők vásárolnak traktort és cséplőgarnitúrát, hanem kisemberek is öten-hatan összeállnak és részletre megvásárolják. Egyéves részletre vásárolják, tehát így ez a reszletügylet ki volna véve a törvény 48*