Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés képviselőházának gánházakba, a családok körébe és ott fűtőifához addig-addig dicsérgetik megbízóik portékáit, látszólag oly rendkívül kedvező részletfizetési feltételek mellett kínálgatják azokat, hogy sokszor még olyanok is, akiknek a kínálgatott portéka gazdasági szükségleteinek meg nem felel, az ügynökök mézes-mázos beszédeire végre ráállanak«, hogy azután — hozzátehetjük az idézethez — esztendőkön keresztül szenvedjék családjukkal együtt az elhamarkodott ügylet következményét. Nagyon érdekes, hogy már ez a törvényjavaslat védeni akarja a vevő szavatossági igényét és már intézkedni kíván abban az irányban, hogy az ügyletről kiállított okiratot kötelezőleg kézbesíteni kell a vevőnek; meg akarja rendszabályozni a házaló ügynököket és megsürgeti a megrendelések gyűjtésének újraszabályozását. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter á Háznak ezen az ülésén a kormány nevében elismerte, hogy a törvényjavaslat tárgyát képező visszaélések tényleg fennforognak és azoknak elejét kell venni, ennek az útját azonban az akkori kormány a házalás és a vándoripar szabályozásáról készülő törvényjavaslat során akarta biztosítani. Közvetve igyekezett a panaszolt bajok egyik gócához férkőzni az ipartörvény egyik szakaszának, az 1884 : XVII. te. 50. §-ának a megrendelések gyűjtésére vonatkozó rendelkezései módosításáról szóló 1900 : XXV. te. E törvény végrehajtása tárgyában kiadott 27.483-— 1001. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet azt a nevezetes, intézkedést statuálta, hogy a nagyobb gazdasági gépekre, mint cséplőgépekre, vető- és aratógépekre, mozdonyokra és lokomobilokra, gőzekékre, gőzszivattyúkra, malomberendezésekre a megrendelések gyűjtése a kisbirtokosoknál csak azzal a feltétellel engedélyeztetik, ha a megrendelés a községi elöljáróság által a megrendelési, illetőleg, a szerződési okiraton hitelesíttetik. Ámde, hogy ezeknek a rendelkezéseknek nem az volt a céljuk, hogy az árurészletügyletet^ levegyék a napirendről, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ugyanezekben az években, a század legelső éveiben Plósz Sándor akkori igazságügyminiszter törvénytervezetet dolgoztatott ki az árurészletügylet sza. bályozásáról, amely törvénytervezetet az akkori jogászfórumok, a XI. jogászgyűlés és a Magyar Jogászegylet többször és behatóan tárgyalta is. A liberális jogi felfogás azonban nem kedvezett a tervezet törekvéseinek, amelyek végeredményben a szerződési szabadság korlátozására vezettek — vagy helyesebben vezethettek volna — és a Plósz-féle törvénytervezetből mind a mai napig törvény nem lett. Fellángolt a vita újra a részletügylet körül a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. te. tárgyalásánál. Ez a törvény 29., 31. és 45. §-aiban védelmet is nyújt a részletügylet vevője részére azzal a lehetőséggel szemben, hogy a teljesítési hely, az. üzlet- és telephely vagy az alávetés javára megállapított különleges illetékességi okok alapján lakóhelyétől különböző bíróságok előtt legyen a részletügyleti vevő perbevonható. A gazdasági élet azonban ezeken a rendelkezéseken túlmenőleg is fenntartotta az árurészletügylet szabályozásának szükségességét és a háború esetére való kivételes intézkedésekről alkotott törvény alapján gróf Tisza István kormánya a varrógépek és a gazdasági íh. ülése 1939 júliiis 28-án, pénteken. 303 gépek részletfizetésbe vételére vonatkozólag bocsátott ki rendeleteket, amelyek nagyjában a Plósz-féle törvénytervezet nyomain jártak, a gazdasági életbe elég jól bele is illeszkedtek, ámde a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezések általános hatályon kívül helyezésekor ezek a rendelkezések is hatályukat vesztették és azóta az általános magánjog szabályai irányadók minden tekintetben az árurészletügyletre vonatkozóan. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a teljes szerződési szabadság az árurészletügylet területén nem járt megnyugtató eredménnyel. Ha ennek okát keressük, akkor kétségtelenül abban találjuk meg, hogy az árurészletügyletben a szerződő felek nem egyenlő gazdasági erővel és nem egyenlő fegyverzettel állnak egymással szemben. A vevő rendszerint a jelentékenyen gyengébbik fél, rá van szorulva az ügylet megkötésére. Ezenkívül bátortalanná, engedékennyé teszi őt pénztelenségének, gazdasági gyengeségének az érzete. Gyakorlatlansága miatt fel sem tudja ismerni megfelelően az érdekeit és azoknak érvényesítésére megfelelő berendezkedettsége nincsen. De nem is helyez különösebb súlyt a nemteljesítés következményeire, mert hiszen teljesíteni akar és a nemteljesítésre megállapított feltételeket azok egymásra hatásában megítélni sem tudja. Ezzel szemben az eladó az ügyletnek és a helyzetnek az ura; ő szabja meg a feltételeket, tökéletesen ismeri az üzletet, ki tudja számítani annak minden lehetőségét és fordulatát, érdekeit ismeri és jogainak érvényesítésére állandó berendezkedettséggel rendelkezik. Az árurészletügyletben az adott ilyen erőviszonyok között, — amint azt egyébként már a több mint fél évszázados tapasztalat is igazolja — feltétlenül szükség van olyan törvényes intézkedésekre, amelyek az eladó és a vevő jogai között a helyes összhangot és az érdekarányos határokat biztosítani tudják. (Úgy van! Úgy van!) Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen törvényes szabályozásnak nem lehet az a célja, hogy egyoldalú, merev és tárgyilag túlterjeszkedő intézkedésekkel magát az árurészletügyletet irtsa ki, mert azt meg kell állapítani, — és azt hiszem, ebben a tekintetben egyik oldalon sincs különbség közöttünk — hogy az árurészletügyletre a mostani viszonyok között feltétlenül szükség van. Ilyen _ törvényes rendelkezésnek az • sem lehet a célja, hogy az eladó egyoldalú megkötésével jogos érdekei megvédésének túlságos megnehezítésével a kereskedelmi forgalomra és közvetve a termelésre kedvezőtlenül hasson vissza, amikor éppen ellenkezőleg minden • erővel a munka fokozására, a termelés növelésére és az életszínvonal emelésére törekszünk. Ezeknek az általános szempontoknak előrebocsátása után a javaslatba hozott részletek ismertetése kapcsán leszek bátor ismertetni a fennálló és orvoslásra váró jogi helyzetet is; (Halljuk! Halljuk!) Ma fennálló jogunk szerint árurészletügyletet minden formaság nélkül lehet kötni. A Kúria megkívánja a tulajdonjog fenntartásának előzetes kikötését, azonban ahhoz sem kíván meg formát, tehát az árarészletügylét ma a maga die facto bonyolult jogi tartalmával minden formaság nélkül jöhet létre és ha egyszer létrejött, akkor a visszalépésnek többé semmiféle címen helye nincs- Hiába a késői megbánás, hiába az erőntúli vállalkozás felismerése, hjá/ba $ családtagoknak sokszor a csa47*