Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-14

304 Az országgyűlés képviselőházának ládi élet békéjét is érintő tiltakozása, még- a leghelyesebben teszi az árurészletügylet ve­vője, ha minden ellenkezés nélkül viseli az el­hamarkodottan megkötött ügylet minden kon­zekvenciáját. Ezzel a jogi állapottal szemben a törvény­javaslat lényeges módosításokat és újításokat hoz. Kötelező erővel kimondja ugyanis, hogy a tulajdonjog fenntartás, az árurészletügylet egyik legtöbb bonyodalomra okot adó kikö­tése csak akkor érvényes, ha írásba foglalták és abban a vételár összegét, valamint az egyes részletek fizetésének idejét naptár szerint is meghatározták. De a részletfizetési kedvez­mény megvonására és a vevő fizetési késedel­mének esetére szóló elállási jog is csak akkor érvényes, ha írásban kötötték ki. Márpedig nem lehet feltételezni, hogy ezek nélkül a ki­kötések nélkül vagy ezeknek egyike-másika nélkül árurészletügylet létesülhessen, éppen ezért szinte azt mondhatjuk, hogy a törvény­javaslat hatálya alá tartozó árurészletügyle­tekben a törvény hatálybalépésétől kezdve mindig írásban fogják a felek az árurészlet­ügyletet kötni, erre az esetre pedig a 2. § utolsó bekezdése is érvényesül, amely szerint az el­adó köteles a szerződésnek aláírásával ellátott példányát a vevőnek kézbesíttetni, mert amíg az eladó e kötelezettségének eleget nem tett, a vevő megtagadhatja a fizetést. Ezek az intézkedések kétségtelenül emelni fogják az ügyletkötések komolyságát, fokozni fogják a felek jogbiztonságát és az eddiginél nagyobb mértékben teszik leJhetővé, hogy a vevő jogai-és kötelezettségei felől megfelelően tájókozódhassék. Be ezeknél sokkal lényegesebb kikötést tartalmaz a visszalépési joggal kapcsolatban a törvényjavaslat 3. §-a, amely megengedi, hogy a vevő az áru átvétele előtt az ügylettől minden jogi következmény nélkül visszalép­hessen, ha erről az elhatározásáról az eladót a szerződés megkötésétől számított nyolc na­pon belül ajánlott levélben értesíti. Mélyen t. Képviselőház! Aki ismeri a? árurészletlügylettel kapcsolatban felmerül ő baioik természetét, a könnyelmű ügyletköté­sekből, beugratásokból származó bajokat, az tudja kellőképpen méltányolni ennek a, ren­delkezésnek értékét. Ez a rendelkezés az árurészletügylettel kapcsolatos panaszok- leg­súlyosabb bajok iméregfogánpk kiirtására egymagában is alkalmas lehet, hogyha meg­felelően átmegy a köztudatba. Még növeli en­nek a rendelkezésnek az értékét a javaslat 11. § (1) bekezdésének rendelkezése, amely kiterjed minden részletügyletre, ha a vételár 300 pengőt meg nem halad és a vevő nem ke­reskedő. Sot, hogy méginkább kiterjesztessék az árurészletügylet vevője javára itt meg­állapított visszalépési jog bátor vagyok már itt bejelenteni, hogy az együttes bizottságban elhangzottakra tekintettel módomban van olyan indíványt tenni, amely szerint a 11. § (1) bekezdésében foglalt 300 nenarős értékha­tár 500 »pengőre emeltessék fel. (Helyeslés.) Ez éppen ennél a rendelkezésnél igen nagy jelen­tőségű, mert a kisemberek által kötött rész­létügyletek legnagyobb részére fog kiterjedni ezáltal ez a visszalépésii jogra vonatkozó ál­talános rendelkezés. (Helyeslés.) Bátor voltam már említeni, hogy az áru­részletügyletnek egyik leggyakoribb és leg­több bonyodalomra okot adó kikötése a tulaj­donjog fenntartása, Ez. alatt azt kell érteni, lh. ülése 1939 július 28-án, pénteken. hgy az eladó a vevőnek részletfizetésire eladott és átadott árura ta vételár megfizetéséig fenn­tartja tulajdonjogát. A mi tárgyunk szem­pontjából a tulajdonjog fenntartási kikötés­sel kapcsolatban annak a bírói gyakorlatban fennálló jogi felfogásnak van jelentősége, amely szerint a tulajdonjog fenntartásával el­adott árut az eladó a vételárban marasztaló határozat alapján elrendelt végrehajtás során lefoglalhatja, azt azonban, hogy az eladó a tu­lajdonjog fenntartásával eladott ingóságokra végrehajtást vezetett és azokat árverésen el­adatta, vagy mint árverési vevő megvette, nem lehet az ügylettől való elállásnak tekin­teni. Ezt a jogi felfogást az árurészletügyleti vevő szempontjából méltánytalannak és tart­hatatlannak tartom. Elméletileg is kifogásol­ható, hogy az eladó a saját tulajdonában lévő árut lefoglaltassa, elárvereztethesse vagy árverési áron megvehesse és miután mind­ezekből nem tételezhető fel, hogy az ügylettől elállott volna, nemcsak a kárt, a kötbért és költségeket, hanem még a vételár nem fede­zett részét is követelhesse. Valóban ez olyan eset, amikor az eladó magatartása folytán a vevő elveszíti- az árut s emnie'k ellenére vevő nemcsak a vételárat, hanem még különböző járulékokat is megfizetni tartozik. (Csoór La­jos: így ment tönkre sokezer kisember!) Ezen most a törvényjavaslat változtatni kíván, aimennyiben 9. §-ában igen határozottan és rövidén kimondja, hogy az eladó a tulajdon­jog fenntartásával eladott árura végrehajtást nem vezethet. Mint méltóztatnak tehát látni, örvendetes rendet teremt az elmondott visz­szásság kérdésében. A részletfizetési kedvezmény megvonásá­nak feltételeiről az eladó és a vevő a mostani jog szerint teljesen szabadon tárgyalhat, Az sincs kizárva, hogy kikössék, hogy már a leg­kisebb késedelem vagy mulasztás is a részlet­fizetési kedvezmény megvonására vezethet. Már pedig a Kúria álláspontja szerint ha a szerződésben bármely legcsekélyebb vételár­részlet fizetésének elmulasztása ki van kötve a kedvezmény elvonásának okául, akkor a mulasztás és a kikötés nem lényeges voltával nem védekezhetik a vevő akkor sem, ha a ko­rábbi lejáratkor az esedékes részleteknél na­gyobb összeget törlesztett volna is. Az árurészletügyletnek természetesen a részletfizetési feltételekre vonatkozó megálla­pításai a legfontosabbak közé tartoznak és nem szorul indokolásra, hogy milyen súlyos és méltánytalan helyzetbe kerül a vevő, ami­kor már kis mulasztás alapján is meg lehet tőle vonni a részletfizetési kedvezményt, ami által a vevő a legnyomasztóbb helyzetbe kerül, mert egyszerre az egész vételárral tartozik. Éppen ezért a javaslat úgy intézkedik, bogy a részletfizetési kedvezmény megvonását a vevő fizetési késedelme miatt írásban is leg­feljebb arra az esetre lehet kikötni, ha a vevő legalább két fizetési részletnek megfelelő és a vételár egytized részénél nagyobb összeg fize­tésével késedelmes. Fennálló jogunk szerint semmi akadálya sincs annak, hogy az eladó kötbért kössön ki. A kötbér szerződéses bírság arra az esetre, ha az adós a sa ját hibájából nem, vagy nem kel­lőképpen teljesít. A kötbér voltaképpen előre meghatározott kártérítési átalány. Miután azonban az árurészletügyletben, ahol a vevő a lényegesen gyengébb gazdasági fél, ag ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom