Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-11
Az országgyűlés képviselőházának 11. ben — és hadd tegyem hozzá a magam vármegyéjét, Békés vármegyét, — Szolnok, Bihar vármegyékben, amelyeket a miniszterelnök úr megemlített, együtt vannak pontosan azokkal a nagy munkásrétegekkel, amelyek az elmúlt nehéz esztendőkön keresztül a legtöbbet voltak munkaalkalom nélkül. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr ezt a munkaszolgálatot ott a helyszínen akarja-e megszervezni az ottélő munkásság tagjaiból. Ha igen, akkor a munka szolgálatra behívottak családtagjairól valami módon gondoskodni kell és a munkaszolgálat költségeit mindenesetre emelni fog kelleni, de sokkal természetesebbnek venném azt, ha ezt a nagyalföldi munkaalkalmat, a szikes földek megjavítását természetesen, egyszerű magyar módon az ottélő munkásság bevonásával oldaná meg a kormányzat. Könnyebben megoldhatja azért is, mert az alföldi gazdáknak jelentős része, ha a kormányzat ahhoz hozzásegíti, hajlandó kölcsönt felvenni, ha annak kamatozása nem halad túl bizonyos mértéket. Hajlandó 10 éves kölcsönt felvenni csak azért és azzal a kötelezettséggel, hogy ezen a pénzen a maga szikes földjét az ottélő munkásság bevonásával megjavítsa. T. Képviselőház! Ezen a nagy, sőt óriási munkaalkalmon túl, amely nemcsak ennek a munkásságnak számára jelentene hosszú éveken keresztül munka- és életlehetőséget, ott van az alföldi utak kérdése. Nagy örömmel látom a miniszterelnök úr beszédéből, hogy útépítési tervei tekintetében meglehetősen széles kereteket tud a kormányzat felállítani, csak hadd hívjam fel tisztelettel a kormányzat figyelmét arra, hogy az Alföld útviszonyok tekintetében a többi országrésszel szemben e l van maradva. (Ügy van! balfelöl.) Ebbe a munkába rendszerességet kell belevinni és a kormányzatnak gondoskodnia kell egyebek között arról, hogy például a megyei útépítések ne történjenek rendszertelenül. Ha meg méltóztatik nézni az Alföldön a mai útépítéseket, méltóztatik látni, megtörténik az, hogy például Békés vármegye ,épít egy utat Dévaványa felé, de csak a békési határig. Odáig köves az út, onnan következik a rongy, használhatatlan földút. Szolnok vármegye megindul egy másik úttal Békés vármegye felé és az útépítés megakad. Jelenleg három ilyen megszakított út van a két vármegye között, amely utak sehol sem találkoznak. Legalábbis valami rendszert kellene abba belevinni, hogy ha a vármegyék a maguk pénzén utakat építenek, legalább a szomszéd vármegyék beszéljenek össze és ne úgy építsék az utakat, hogy 20—30 kilométeren keresztül ezek az uiák sehol nem találkoznak. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr. szerintem, nagyon helyesen rámutatott arra, hogy nem csak azé a föld, aki azt birtokolja, hanem azé is, aki tudományosan megismeri. Szeretném, ha ebben a tekintetben maga a kormányzat járna elől. Megindult egy munka, az úgynevezett talajszelvények készítése. Ezt egyes emberek mégsem csinálhatják meg; szerintem az országos vezetésnek, a kormányzatnak kell gondoskodnia arról, hogy legalább megismerjük azt a földet, amelyet a kormányzatnak bizonyos akciókkal gondoznia kell. Például a digózás maga tervszerűen és átfogóan esak úgy végezhető el, ha mindazokról a területekről van talajszelvényünk, amelyeken ezt a munkát el akarjuk végeztetni, s ha az altalajt, annak mészben gazdag, vagy szegény voltát ülése 1939 június 28-án, szerdán. 247 f és más tulajdonságát ismerjük. Tervszerű munkát ezen a téren ennek az előzetes tudományos munkának elvégzése nélkül nem végezhetünk. Szerintem maga ez is elégg jelentős munkaalkalmakat adna ott ezen a vidéken. T. Ház! Befejezem beszédemet. A hangsúly azon van, hogy rendszeres, átfogó, komoly, évekre összeállított tervet kell készítenie a kormányzatnak a közmunkák tekintetében, hogy azokat az embereket, akik most nyugtalanul bolyongnak sokszor ezen a nehéz magyar földön, hozzá tudja kötni ahhoz a földhöz, amelyen szerintem megélniök kell. (Éljenzés és taps a balodalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Mindjárt általánosságban kijelenthetem azt, hogy igenis hajlandó vagyok megvizsgáltatni, amint a képviselő úr interpellációjának utolsó része szól, »a nagy munkástelepülések vidékének helyzetét« és megállapíttatni a 'nemzeti és közgazdasági szempontól fontos és sürgős elvégezni valókat. Ezt a kérdést magam is rendkívül fontosnak tartom, magam is foglalkozni kívánok vele és foglalkoztam eddig is. Ennyit általánosságban. Azokat az érveket, amelyeket a képviselő úr ebben a vonatkozásban felhozott, teljesen magamévá teszem. Ami a részleteket illeti, — amit a digózásról mondottam, az onnan származik, hogy a honvédelmi miniszter úr ezt felajánlotta. Ez azonban nem annyit jelent, hogy ezzel munkát kívánunk elvenni a munkások elől. Abban a hosszú beszédben, mellyel a Ház türelmét erősen igénybe vettem, ezt talán nem egészen precizen fejeztem ki, de az értelme benne van: olyan munkákról van szó, amelyekkel nem veszünk el munkát munkás elől. Tehát lehetnek olyan szikes területek, ahol nem veszünk el munkát vele és lehetnek olyanok, ahol elvennénk munkát'és akkor ott nem a munkaszolgálattal végeztetnők. Én ezt akartam hangsúlyozni, lényegileg ezt akartam mondani. A probléma másik része mindig a költséír kérdése. Ezt nyilvánvalóan alaposan meg kell vizsgálni, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az államháztartás ma igen kényes helyzetben van és nem egykönnyen tudunk több pénzt előteremteni. Ezért nagyon meg kell néznünk a problémák pénzügyi oldalát s ebben a vonatkozásban ezzel még nem vagyok tisztában. Három hónapja ülök itt és még nem tudtam minden kérdést a legmélyéig kitanulmányozni. Ezzel kapcsolatban inkább csak információként és véleményemnek leszögezéseként vagy mondjuk kifejezéseként azt mondom, hogy nem akarok rögtön egy nagy átfogó programmot csinálni, hanem mielőtt ezt megcsinálnám, a dolgot magát megfogom. (Helyeslés.) Ez praktikusnak bizonyult, mindenütt, ahol dolgoztam. Eddig is inkább azt a szisztémát követtem, hogy előbb kitanulmányoztam a dolgokat és ezalatt legalább egyes helyeken megindítottam a munkát, mert ha már nem tudunk mindjárt nagyot alkotni, legalább a kicsit kell megcsinálni ott, ahol lehet. (Helyeslés a .jobboldalon és a középen.) Én ezen az úton szeretnék haladni ebben a kérdésben is. Ha most a nyári szünet bekövetkezik, jómagámnak is kissé több idő jut arra, hogy ilyen kérdéseket, amelyekkel olyankor kell foglalkozni, amikor az embernek órák és napok állanak rendelkezésére, a helyszínén tanulmányozzuk. Ha most majd órák állanak rendel 38*
