Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

248 Az országgyűlés képviselőházának 11, kezesre arra, hogy egy kérdéssel összefüggően tudjak foglalkozni, akkor ráérek erre is és azt hiszem, hogy őszre egyetmást ebben a tekintetben elő tudunk készíteni. Nem akarok többet Ígérni a képviselő úrnak, mint ezt a jóakaratot és azt, hogy ezekben a kérdésekben vele elvileg és átfogóan egyetértek. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Tildy Zoltán: T. Ház! A miniszterelnök űr őszinte válaszát tudomásul veszem, mert mindabból, amit ezekről a kérdésekről a miniszterelnök úr eddig máshol mondott, a legteljesebb mértékben meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök urat ebben a tekintetben a legmesszebbmenő jószándék és felelősségérzet vezeti. Hadd mutassak rá, hogy a pénzügyi szempontokat és ezeknek korlátait én magam is erőteljesen hangsúlyoztam a Ház előtt; a miniszterelnök úr akkor még nem volt benn. (Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Bocsánat, hogy ismételtem.) De hadd mondjam meg azt is, hogy az én megítélésem szerint ezen a területen az országnak, az államnak, a nemzetnek egyszer egy nagy és jelentős kezdeti erőfeszítést kell tennie, éppúgy, mint ahogy megtette a honvédelem területén. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mert, t. Képviselőház és igen t. miniszterelnök úr, ennek a nagy és összefüggő problémánaki komoly megoldását vagy legalább annak megkezdését minél tovább odázzuk el, annál többe fog egyszer kerülni a magyar társadalomnak és — bár nem szeretek sötét képeket vetíteni — esetleg olyan dolgokkal kell majd egyszer fizetni érte. amelyek drágábbak a pénznél és drágábbak azoknál az értékeknél, amelyeket most talán nem akarunk latbavetni ennek a problémának a megoldására. T. Képviselőház! Azért mondom azt, hogy egy egyszeri nagy nemzeti erőfeszítés kell ennek a nagy munkának a megkezdéséhez, mert arról is meg vagyok győződve, hogyha néldául az Alföld útviszonyait, a szikes földek megjavítását egyszer komolvan kézbevesszük, akkor ott magának a mezőgazdasági termelésnek az intenzitása emelkedbetik, a termelés automatikusan változatosabbá válik, több munkaalkalmat fog adni és a nemzet ennek az erőfeszítésnek a hasznát esztendőkön keresztül látni fogja. T. Ház! A miniszterelnök úr azt mondta, hosrv nem akar nagy. átfogó tervet készíteni. Amikor ezt kértem, nem is gondoltam, hoírv mon dirik, egy ragyogó, szép. kinyomatott terv kerüljön az ország elé. "tön meor vagyok nyup-odKm akkor is. ha van kéz. amelv rendszerbe fop-lnlja sónkat az al^íóVat, amelyek ez^n a ternl^ten lon+ 37 AlfnMImi prMi'o- rendkfwnl rendszertelenül éis kaokodóan folytak és ses-ítséget nem hoztak, de nae-v áldozatába kerültplr az államnak. ftïjK Teleki P&I miniszterelnök* Van. IÍIPH részben a szakmámba tartozik! Ttt vaurvokn Bevezető szavaimban azért mondtam, hogy meg vagyok nyugodva etekintetben. A cselekvés maga is átfogó programmât jelenthet, ha átfogó cselekvés, (Ügy van! Ügy van!) Ezzel zárom tiszteletteljes szavaimat. (Helyeslés^ a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr által adott választ tudoülése 1939 június 28-án, szerdán. másul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. (Tcth József: Elcsórja az időt!) Mocsáry Ödön jegyző (olvassa); »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a gazdaadósságok végleges rendezésének befejezése tárgyában. Minthogy a gazdaadósok védettségének fenntartására és az ezzel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó, legutóbb 1939 április 28-án 4430/1939. számú rendelettel meghosszabbított jogszabályoknak a hatálya 1939 június 30-án ismét lejár, kérdezem a m. kir. pénzügyminiszter urat, 1. hajlandó-e most már részletesen tájékoztatni a gazdasági életet, hogy a gaadaadósságok •'•; végleges rendezésének befejezése mikorra és milyen elvek szerint várható, 2. hajlandó-e az eddigi rövid határidős intézkedések helyett olyan rendelkezést tenni, hogy ennek hatálya alatt a végleges rendezés tényleg lebonyolítható is legyen, 3. hajlandó-e intézkedni, hogy a különféle nem hitelintézeti hitelezők követelésüket, illetve annak megszabott részét a legrövidebb idő alatt készpénzben megkaphassák.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen; interpellációja töröltetik. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz az állami és egyéb közületi vállalatoknál alkalmazott munkások gyermeknevelési pótléka tárgyában. Az 1938:XXXVI. te. megállapította az iparban, kereskedelemben, bányászatban és kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékának szabályait és ezen pótlékot az egyes szakmai pénztárak útján már fizetik is. Minthogy ezen rendelkezések csakis az 1884:XVII. te. és az ezt kiegészítő törvények, valamint a bányatörvény hatálya alá eső f vállalatokra terjednek ki, az állami és egyéb közületi vállalatoknál pedig a gyermeknevelési pótlékot nem fizetik, az érdekelt munkásság ezt a kétféle elbánást a legnagyobb mértékben méltánytalannak érzi s emiatt nagy nyugtalanságban van, kérdezem a m. kir. iparügyi miniszter urat, hajlandó-e olyan irányban közrehatni, hogy először az 1938. évi XXXVI. te. rendelkezései a 20 munkásnál kevesebb munkást foglalkoztató vállalatokra is sürgősen kiterjesztessenek, másodszor, hogy az állami és egyéb közületi munkaadó vállalatok is a fehívott törvényben jogosított rétegeknek megfelelő gyermeknevelési pótlékot fizessenek.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen, interpellációját a Ház törli. Következik Gruber Lajos képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügvi miniszter úrhoz, a tatabányai, dorogi és pilisvöröevári szénbányákban uralkodó munkabéruzsora, embertelen bánásmód és egyéb visszásságok tárgyában. i. Van-e tudomása a. miniszter úrnak arról,