Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-11

246 Az országgyűlés képviselőházának 11. dön, ahol élt s ahol ősei éltek századok óta, megvan a reménye annak, hogy a maga számára emberi egzisztenciát tud teremteni, akkor nyugodtan megmarad azon a területen és akkor magát a mezőgazdasági termelést is türelmesebben nézi abból a szempontból, hogy meddig lehetséges a mezőgazdasági munkabérek emelése. T. Képviselőház! Én magam is látok az én vidékemen bizonyos vágyat ebben a munkásrétegben a nagyvárosok felé, főleg Budapest felé. Már többször rámutattam arra, hogy ezt tartom a legegészségtelenefob folyamatnak Magyarországon. (Gr. Apponyi Gyikgy: Igaza van!) Ha a nem képzett, tanulatlan munkásemberek a városok felé. főképpen Budapest felé tódulnak, akkor ebhől megint csak katasztrófa születhetik, mert ha időlegesen el is tudnak valahol helyezkedni, ha fellendül valamelyik iparág helyzete. — amint most reméljük, az építési iparág helyzete — és mondom ezek egyidőre elhelyezkedhetnek itt tanulatlan egyszerű munkásokként, akkor tölbjbet nem akarnak visszamenni a falura és szaporítják a nagyvárosoknak azt a proletariátusát, amely szerintem az állami rend szempontjából és minden egyéb nemzeti szempontból a legveszedelmesebb az országra nézve. T. Ház! Megdöbbentő dolog az, hogy már egyszerű emberek, négy elemit, ihat elemit járt egyszerű falusi munkások nyugdíjas állás után vágyódnak. A magyar társadalom nagy betegsége jelentkezik már ezek' között a munkások között is, a magyar intelligencia betegsége, amely nem az életre szerzi meg a diplomát, hanem hivatalra s a megkapott diplomával mindenki egy hivatalj jogosítványt tart a kezében és elvárja a köztől, az államtól, hogy őt taniulmánvai bevégzése után most már tartsa el. Elnök: A képviselő úr beszlédiideje lejárt. Tildy Zoltán: Kémiák tisztelettel tíz perc meighosiszaíbfbítást Elnök: Méltóztatnak a kért imiegihosiszalbibítást megadni ! {Igen!) A Ház a" meghosszabbítást megadja. Tildy Zoltán: Nagyon szomoirú jelenségnek tartom, hogy ez a Vágy és ez a kivárság már azokban a rétegekben is jelentkezik, amelyeknek pedig örvendeniök kellene azon, hogy nincsenek benne az állandó lekötöttség nyűgében és hogy mint szabad emberek kereshetik meg kenyerüket. De ezt is csak abban az esetben lehet megakadályozni, ha ezeknek az embereknek számára megvan a reménység arra, hogy exisztenciájukat meg tudják alapozni. ^ A miniszterelnök úrhoz intézett interpellációmban éppen ezért azt a kérdést vetettem fel, hogy a kormányzatnak van-e átfogó, rendszeres terve, különösen ezeken a vidékeken közmunkák végzésére. T. Képviselőház! Örömmel állapítom meg, hogy a túloldalon ülő egyik képviselőtársam nemrégiben a választások alatt, amint írja, szembenézett ezzel az alföldi munkástömeggel valahol az Alföldön egy munkáskör szűk falai között — ahogy leírta, emlékezetem szerint én is jártam ugyanazon a helyen — és miután ezekkel a munkásokkal beszélt, a következőket írta (olvassa): »Rémületesen rongyos, kopott alakok, lázadó némaság, bizalmatlanság a tekintetekben. Munkát, közmunkát, állandó foglakoztatást, folytonos egyetemes munkaalkalmat, de sürgősen. Lázadozom, miközben ezeket a nyilt, kemény koponyákat, ezeket az inas, napbarnított arcokat nézem«, ülése 1939 június 28-án, szerdán. T. Képviselőház! Aki csak futólag bele néz ennek a rétegnek életkérdéseibe, az ugyanezt a konzekvenciát kell hogy levonja. Nyugodt, állandó foglalkoztatást, mert ezt a réteget ezen a földön megtartani csak úgy lehet, magának a mezőgazdasági termelésnek a problémáit is megoldani csak úgy lehet, ha ez a nagy munkásréteg akkor is talál foglalkoztatást, amikor maga a mezőgazdasági termelés foglalkoztatni nem tudja. Csak felvetem azt a kérdést, hogy amikor nekünk van búzánk, amelynek egy részét bizonyos nehézségek között tudjuk csak elhelyezni, olyan áron, hogy a közületnek kell kipótolnia ezt az árat, amikor a búza egy részét eonizálják és 14 pengőért adják el belföldön, nem lehetne-e ezt a búzát és dolgozni vágyó embereket a közmunkákban összehozni, vagyis ezt a búzamennyiséget, amely az országnak felesleges és amelyet nehezen tudunk eladni, nem lehetne-e felhasználni a munkaalkalmak szempontjából: ezeket a munkásokat búzával fizetni, olyan búzával, amelyet — volt esztendő — 3 pengőért kótya-vetyéltek el külföldön. Ha ezt a 3, 4, 5, 6, vagy 10 P-ért eladott búzát itt munkaértékké változtatták volna át az országban, akkor megmentettük volna ezt a nagy munkásréteget is a nyomorúságtól és tudtunk volna elvégezni sok olyan munkát, amely közgazdasági és nemzeti szempontból egyaránt kívánatos lett volna. A mezőgazdasági munkás — amint az imént említettem — bizonyos vidékeken menekülni kíván attól a munkaterülettől, amelyen eddig dolgozott. Nem szeretném, éppen a mezőgazdasági termelés nyugodt menetének fenntartása érdekében, ha Magyarországon is az következnék be, ami bekövetkezett egy európai államban, ahol a mezőgazdasági munkásság szabad költözködési jogát korlátozni kellett, mert a mezőgazdaság i üzemek kerültek veszélybe a mezőgazdasági munkásságnak a városok felé való tódulása következtében. Ismétlem, itt csak pozitív megoldások lehetségesk. Ezeken a területeken, ahol annyi az elvégeznivaló munka, meg kell teremteni az állandó közmunkák lehetőségét, elvégeztetni olyan munkákat, amelyek nemcsak ennek a munkásságnak szempontjából fontosak, de az ottani egész vidéknek, magának a mezőgazdasági termelésnek szempontjából is. Örülök annak, hogy a miniszterelnök úr bejött most ide a Házha, mert már a múlt alkalommal, amikor felszólaltam, hivatkoztam egy mondatára, amellyel érintette az Alföldnek egyik közgazdaságilag is, nemzeti szempontból is legfontosabb munkalehetőségét, a szikesföldek javításának kérdését és az igen L miniszterelnök úr szerint itt egészen meglepő következtetésre jutott. A miniszterelnök úr ugyanis ezt mondta (olvassa): »Be kívánom kapcsolni ezekbe a munkálatokba a kötelező munkaszolgálatot is az olyan munkáknál, amelyeknél az általános munkapiacot nem érintjük és nem okozunk versenyt vele a magyar munkásságnak, bizonyos olyan munkákat végeztetni el velük, — példának okáért nagy területek digózását — amelyeknek rendes munkával való elvégzésére kilátásunk nem

1 igen van, legalább is belátható időn belül.« Az én megítélésem szerint az a munkaalkalom éppen az, amelyet a munkaszolgálattal viszonylatba hozni nem lehet. Ezek az alföldi szíkesföldek különösen azokban a vármegyék-