Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-10

3âô Az országgyűlés képviselőházának tasztróíával, amelyet számunkra a trianoni nyomorúság jelentett. Azt mondják, Japán tö­mérdeket keresett a háború alatt. Nos, egyik . napról a másikra, egyetlen éjszaka ez a ná­oorús vagyon megsemmisült. Emlékezhetünk rá, liogy a nagy katasztrófa után a nemzet­közi zsidóság lapjai már szemforgatással pá­i-entáiták ei Japánt és megállapították, nog y a keleti sziget birodalom a negyedrangú biro­dalmak színvonalára süllyedt. A viiágliáború ban Japan keresett. Ennek a nyereségnek kö­vetkezménye volt az, hogy a háború után Ja­pánban is lábrakapott bizonyos vonatkozásban a fényűzés, de akkor, amikor tragédia köszön­tött rá Japánra, abban a pillanatban meg­szűnt a fényűzés, a luxus, mert az újjáépítés­hez külföldről kellett nyersanyagokat hozni. 1924-ben a japán behozatali többlet 600 millió yen volt, szemben a japán kivitel értékévei és abban a pillanatban a japán gazdagok meg­érezték, hogy mivel tartoznak ők, a dolgozó japáu millióknak. Abban a pillanatban meg­szűnt a fényűzés, az egész ország beállott . a nagy nemzeti újjáépítésnek, a dolgozó japán milliók felemelkedésének munkájába és öt esz­tendő sem telt el, a japán valuta, amely ka­tasztrofálisan zuhant lefelé, erősebb és érté­kesebb lett, mint a földrengés előtt volt. S csak nemrégen jelent meg a keletázsiai > ós a japán kérdés egyik legalaposabb ismerőjének, Max Drews-nek az Ostasiatische Rundschau­ban egy tanulmánya, amelyben megállapítja, hogy az 1931—33-as állapothoz képest 1937-ben a japán ipari termelés megháromszorozódott, az általános termelési index, amely 1933-ban 100 volt, ma 160 és a japán bank aranykész­lete, amely 1933-ban 425 millió yen volt, a múlt évben már 548 millió yen értéket repre­zentált. Nézzük meg ezzel szemben, hogyan visel­kedett Magyarország a nagy nemzeti ka­tasztrófa után, akkor, am%or ránk szakadt Trianon. Amikor: Magyarországon a nemzet ott állt a sír szélén, akkor voltak leginkább tele a lokálok, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma­gyarországon akkor folyt a pezsgő, Magyaror­szágon akkor tobzódott a tánc. Akkor, amikor egy nagy egyetemes nyomorúságiban össze kel­lett volna fognia mindenkinek, amikor a dol­gozó imilliók arcára kiültek a gondbarázdák, amikor meddő maradt a magyar anyák méhe, akkor a magyar tehetősek lokálokban, kávéhá­zakban járták ennek a nemzetnek haláltáncát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ez így volt, ezt nem lehet letagadni. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Sajnos, így volt! De nem magyarok voltak! — vitéz Makray Lajos: Ez nem magyar specialitás!) Nem magyar specia­litás. Nem tudom, hogy a képviselő úr benn volt-e, amikor arra céloztam, (hogy a magyar szellem a liberalizmus behatása alatt a XIX. század végén borzalmasan megromlott, mert idegen szellemiség lett rajta úrrá. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Japánt képessé tette erre a nagy áldozatvállalásra az ő nemzeti, politikai ideálja, amelyet sintoizmusnak neveznek és a maga val­lási fundamentuma, amely a budhizmus. Mi a magunk részéről akkor, amikor szeretnénk a nemzetet visszavinni az erkölcsöknek ebbe az ősi tisztaságába, akkor hirdetjük azt, hogy a mi politikai ideálunk a nacionalizmusban meg­újhodott szocializmus, annak korszerű, de mégis ősi magyar értelmezése, a hungarizmus j lehet, ugyanakkor, amikor a vallási f undamen­10. ülése 1939 június 27-én, kedden. tum nem lehet más a magyarság részére, mint a történelmi kereszténység és ennek a naciona­lizmusnak, szocializmusnak és krisztianizmus­nak tökéletes ötvözetén épülhet csak fel az el­jövendő magyar birodalmi gondolat, az az ál­lam, amelyben végre-valahára mindenki ma­gyar és csak megelégedett magyar lehet. (Nagy taps -a szélsőbaloldalion.) Legutoljára hagytam az egyezménynek abból a szempontból való vizsgálását, amelyet a mi érdekeink, reális külpolitikai és külgaz­dasági érdekeink határoznak meg. Azt mondottam beszédem elején, hogy a mai világkonfliktusok sokkal nagyobb mélysé­gűek és sokkal nagyobb méretűek a népvándor­láskorabeli európai, vagy világközi konfliktu­soknál. Ez így is van. Ma az egész világ harc­ban áll, és hogy ez a harc mikor fog véres ösz­szeütközésként kirobbanni, ezt sem mi nem tudjuk, de valószínűleg azok sem tudják pon­tosan, akik ma a világ sorsát tartják kezükben és igen nagy tévedés lenne, ha bárki is elhinné azt, hogy ezek a feszültségek nem egyebek, mint angol-német ellentétek, vagy francia-olasz ellentétek, vagy orosz-japán ellentétek, esetleg japán-amerikai ellentétek. Ha csak ezek volná­nak, akkor ezek az ellentétek lokalizálhatok volnának ezeknek az államoknak területére, azonban nem erről van szó. Itt a demokráciák harcolnak világszerte a nacionalizmusokkal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon-) Ez a merőben ellentétes, szinte azt mondhat­nám, hogy egymást kizáró és merőben ellensé­ges világnézetek harca. Nem más ez, mint az arany internacionalizmusának harca a munka nacionaliznirasával szemben. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ami iimost Tien­cinben # folyik, az egy kicsit többet jelent an­nál, mint ihogy Anglia nem akarja kiadni azt a négy kínai banditát, aki Tiencinben angol koncessziós területen megölt egy japánbarát kínai hivatalnokot. Ami Tiencinben folyik, az a demokráciák és nacionalizmusok összeütkö­zésének előcsatározása. Elnök: A képviselő úr fejtegetései igen ér­dekesek, de véleményen szerint túllepik a tör­vényjavaslat kereteit. Szíveskedjék közeledni a tárgyhoz. Hubay Kálmán: Tisztelettel, közeledni fogok. T. Ház! Ezek az összeütközések azt jelen­tik, hogy a XVII. század végétől gyakorolt de­mokrata hegemónia, angol hegemónia részel­tetni kénytelen Kelet-Ázsia javaiból a feltö­rekvő ifjú népeket is. Japán határtalan mér­tékben fejleszti haderejét» Oroszország szintén határtalan mértékben fejleszti haderejét és ezeknek a nagy elocsatározásoknak csírája már jelzi a jövő európai és világkonfliktuso­kat és érinti közvetve vagy közvetlenül mind­azokat a kapitalista államokat, amelyek eddig éppen gyarmati hatalmuk révén a naciona­lista, úgynevezett proletár-országokat lent akarták tartani a mélyben és ki akarták sem­mizni a világ javaiból. Amíg ez folyik Távol-Keleten, ugyan­akkor Anglia folytatja bekerítási politikáját. A demokratikus államoknak már kényelmet­len volt az olasz fasizmus nacionalizmusa is, még kényelmetlenebbül érintette őket Német­ország, az új német birodalom nem titkolt antiszemitizmusa, kellemetlenül érintette őket az a presztízsveszteség, amelyet Spanyolor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom