Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-10

3âô Az országgyűlés képviselőházának tasztróíával, amelyet számunkra a trianoni nyomorúság jelentett. Azt mondják, Japán tömérdeket keresett a háború alatt. Nos, egyik . napról a másikra, egyetlen éjszaka ez a náoorús vagyon megsemmisült. Emlékezhetünk rá, liogy a nagy katasztrófa után a nemzetközi zsidóság lapjai már szemforgatással pái-entáiták ei Japánt és megállapították, nog y a keleti sziget birodalom a negyedrangú birodalmak színvonalára süllyedt. A viiágliáború ban Japan keresett. Ennek a nyereségnek következménye volt az, hogy a háború után Japánban is lábrakapott bizonyos vonatkozásban a fényűzés, de akkor, amikor tragédia köszöntött rá Japánra, abban a pillanatban megszűnt a fényűzés, a luxus, mert az újjáépítéshez külföldről kellett nyersanyagokat hozni. 1924-ben a japán behozatali többlet 600 millió yen volt, szemben a japán kivitel értékévei és abban a pillanatban a japán gazdagok megérezték, hogy mivel tartoznak ők, a dolgozó japáu millióknak. Abban a pillanatban megszűnt a fényűzés, az egész ország beállott . a nagy nemzeti újjáépítésnek, a dolgozó japán milliók felemelkedésének munkájába és öt esztendő sem telt el, a japán valuta, amely katasztrofálisan zuhant lefelé, erősebb és értékesebb lett, mint a földrengés előtt volt. S csak nemrégen jelent meg a keletázsiai

> ós a japán kérdés egyik legalaposabb ismerőjének, Max Drews-nek az Ostasiatische Rundschauban egy tanulmánya, amelyben megállapítja, hogy az 1931—33-as állapothoz képest 1937-ben a japán ipari termelés megháromszorozódott, az általános termelési index, amely 1933-ban 100 volt, ma 160 és a japán bank aranykészlete, amely 1933-ban 425 millió yen volt, a múlt évben már 548 millió yen értéket reprezentált. Nézzük meg ezzel szemben, hogyan viselkedett Magyarország a nagy nemzeti katasztrófa után, akkor, am%or ránk szakadt Trianon. Amikor: Magyarországon a nemzet ott állt a sír szélén, akkor voltak leginkább tele a lokálok, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon akkor folyt a pezsgő, Magyarországon akkor tobzódott a tánc. Akkor, amikor egy nagy egyetemes nyomorúságiban össze kellett volna fognia mindenkinek, amikor a dolgozó imilliók arcára kiültek a gondbarázdák, amikor meddő maradt a magyar anyák méhe, akkor a magyar tehetősek lokálokban, kávéházakban járták ennek a nemzetnek haláltáncát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ez így volt, ezt nem lehet letagadni. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Sajnos, így volt! De nem magyarok voltak! — vitéz Makray Lajos: Ez nem magyar specialitás!) Nem magyar specialitás. Nem tudom, hogy a képviselő úr benn volt-e, amikor arra céloztam, (hogy a magyar szellem a liberalizmus behatása alatt a XIX. század végén borzalmasan megromlott, mert idegen szellemiség lett rajta úrrá. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Japánt képessé tette erre a nagy áldozatvállalásra az ő nemzeti, politikai ideálja, amelyet sintoizmusnak neveznek és a maga vallási fundamentuma, amely a budhizmus. Mi a magunk részéről akkor, amikor szeretnénk a nemzetet visszavinni az erkölcsöknek ebbe az ősi tisztaságába, akkor hirdetjük azt, hogy a mi politikai ideálunk a nacionalizmusban megújhodott szocializmus, annak korszerű, de mégis ősi magyar értelmezése, a hungarizmus j lehet, ugyanakkor, amikor a vallási f undamen10. ülése 1939 június 27-én, kedden. tum nem lehet más a magyarság részére, mint a történelmi kereszténység és ennek a nacionalizmusnak, szocializmusnak és krisztianizmusnak tökéletes ötvözetén épülhet csak fel az eljövendő magyar birodalmi gondolat, az az állam, amelyben végre-valahára mindenki magyar és csak megelégedett magyar lehet. (Nagy taps -a szélsőbaloldalion.) Legutoljára hagytam az egyezménynek abból a szempontból való vizsgálását, amelyet a mi érdekeink, reális külpolitikai és külgazdasági érdekeink határoznak meg. Azt mondottam beszédem elején, hogy a mai világkonfliktusok sokkal nagyobb mélységűek és sokkal nagyobb méretűek a népvándorláskorabeli európai, vagy világközi konfliktusoknál. Ez így is van. Ma az egész világ harcban áll, és hogy ez a harc mikor fog véres öszszeütközésként kirobbanni, ezt sem mi nem tudjuk, de valószínűleg azok sem tudják pontosan, akik ma a világ sorsát tartják kezükben és igen nagy tévedés lenne, ha bárki is elhinné azt, hogy ezek a feszültségek nem egyebek, mint angol-német ellentétek, vagy francia-olasz ellentétek, vagy orosz-japán ellentétek, esetleg japán-amerikai ellentétek. Ha csak ezek volnának, akkor ezek az ellentétek lokalizálhatok volnának ezeknek az államoknak területére, azonban nem erről van szó. Itt a demokráciák harcolnak világszerte a nacionalizmusokkal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon-) Ez a merőben ellentétes, szinte azt mondhatnám, hogy egymást kizáró és merőben ellenséges világnézetek harca. Nem más ez, mint az arany internacionalizmusának harca a munka nacionaliznirasával szemben. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ami iimost Tiencinben # folyik, az egy kicsit többet jelent annál, mint ihogy Anglia nem akarja kiadni azt a négy kínai banditát, aki Tiencinben angol koncessziós területen megölt egy japánbarát kínai hivatalnokot. Ami Tiencinben folyik, az a demokráciák és nacionalizmusok összeütközésének előcsatározása. Elnök: A képviselő úr fejtegetései igen érdekesek, de véleményen szerint túllepik a törvényjavaslat kereteit. Szíveskedjék közeledni a tárgyhoz. Hubay Kálmán: Tisztelettel, közeledni fogok. T. Ház! Ezek az összeütközések azt jelentik, hogy a XVII. század végétől gyakorolt demokrata hegemónia, angol hegemónia részeltetni kénytelen Kelet-Ázsia javaiból a feltörekvő ifjú népeket is. Japán határtalan mértékben fejleszti haderejét» Oroszország szintén határtalan mértékben fejleszti haderejét és ezeknek a nagy elocsatározásoknak csírája már jelzi a jövő európai és világkonfliktusokat és érinti közvetve vagy közvetlenül mindazokat a kapitalista államokat, amelyek eddig éppen gyarmati hatalmuk révén a nacionalista, úgynevezett proletár-országokat lent akarták tartani a mélyben és ki akarták semmizni a világ javaiból. Amíg ez folyik Távol-Keleten, ugyanakkor Anglia folytatja bekerítási politikáját. A demokratikus államoknak már kényelmetlen volt az olasz fasizmus nacionalizmusa is, még kényelmetlenebbül érintette őket Németország, az új német birodalom nem titkolt antiszemitizmusa, kellemetlenül érintette őket az a presztízsveszteség, amelyet Spanyolor-