Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-7
132 Az országgyűlés képviselőházának 7. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön* az valami rettenetes. Budinszky igen t. képviselőtársam említést tett a tanítóságról. Ha mi olyan légkört teremtünk itt magunk között, amelyet valóban a magyar testvéri szeretet alapoz meg, akkor nem lesz nehéz kibírni a bírálatot, nem lesz nehéz kemény véleményeket mondani, de hogy minek a kemény vélemény mellé a gorombaság és a sértő szó, azt nem tudom megérteni. Nem tudom, hogy Budinszky képviselő úr a magyar tanítóságról általában beszélt-e, vagy pedig csak egy megyével kapcsolatban és egyesekről. Két gondolat ragadta meg beszédéből figyelmemet. Az egyik az, amikor azt mondotta, hogy a magyar tanítóság kényszerül arra, hogy külön utakon, külön foglalkozásokkal, kereskedelmi üzletekkel stb. egészítse ki a maga kicsiny keresetét, mindenfélét csinál, de nem jut ideje, vagy alig jut ideje arra, — ne tessék szó szerint venni, én sem rágódok kicsiny szavakon — hogy tulajdonképpeni kötelességét végezze. Legyen szabad itt bemutatnom a magyar tanítóság igazi arculatát. Megtehetem ezt azért, mert mint Pest vármegye népművelésének vezetője jöttem ide. Ennek a legnagyobb megyének tanyáit, falvait sokszor végigjártam és azt láttam, hogy a magyar tanítóságnak más arculata van. Mindnyájunk! óhaja, nekik is óhajuk, számtalanszor megmondották nekem is, hogy bizony jó lenne, ha anyagilag egy # kicsit jobb helyzetbe kerülnének. Mindnyájan akarjuk, ki nem akarná nemcsak a tanítóságnak, hanem az ország minden rétegének is felemelését, (Üay van! Üffv van!) előbbre juttatását. ígérjük, hogy mi itt is a kormánypárton nem Fejbólintó Jánosok leszünk. (Ügy van! Üay van! jobb felől és a hözépen.) hanem igenis, előretörő, új szellemű emberek, akik nemcsak kritikát mondanak, hanem erőt is nvujtanak és .'a segítő utakat is megkeresik'. Akkor ebpbbre jutunk, közelebb jutunk egymáshoz. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tegnap bebizonyították! — Zaj.) A magyar tanítóságnak van egy másik arculata és ez a, bajokon és az anyagi gondnkon túl az az arculat és az a jellem, amely hősiesen állja a rnnra nehéz szerepét. (Úgy van! Ügv van! a jobboldalon.) Ez példáu\ azt^ jelenti, hoe-v amikor az egyik tanyai iskolában nénművelő estélyt kelle+t rendezni, akkor az éléskamrája aitaiát szedte le és rakta padok +p+ejébe és c«inál + kézzel nvírt papírból csirizét és ágytakarókból kulisszát és mie*rveho.t. Nem Panaszkodik, nem kesereg, nem lázít, hanem allia ott a vártát., keményen, lázadozás nélkül, igaz magvar lélekkel. (Tans « ir>bboldalon és a középen.) A magyar tanítóságnak ez a 7 arculata. JÉn nom mondók ellent Budinszkv igen t. Irénvis^lö+á'rsí'mnak, essalç szeretném kiegészíteni 'a kénét. Tesapfc elhinni, hoe-v ha valakinél^ fái a baj, sokunknak fáj és itra r m\ vnlt azoknak az uralmait, akik közbekiáltottak, TIOP-V mi is dolgoztunk régen. Meskó bátyám itt 17 évig a p'arlamenfben % mi 25 esztendeig a ma p-var ugaron nvnmorúsáfhan és keserű séo-p^n. (Tnns a inbboldalon. — Wgy bann a szélsőbaolâalon: "New, igen látszik metf/^Tétel^zznk fel egymásról azt, hogy valóban minden "kinek a sz^va mögött valami tapasztalás, súly van és adiunk egymásnak valami tiszteletet és bizalmat, mert e nélkül meddő lesz a munkánk ítt ebben a parlamentben. amelvre a? ország szeme tekint. Tessék elhinni, keserűséggel olvasnák az n^sáP"okból azokat a vihnrcsatákn+„ azokat a szóáradatokat, metsző, ide nem illő kifejezéseket odakint, keserűséggel olvassa ezt az a sokat hangoztatott magyar paraszt, a mi drága magyar testvérünk. (Ügy van! Úgy van!) A tanítóságról csak annyit, hogy az ő arculatát szeretném kiegészíteni azzal a képpel, amit mondottam, hogy állja a vártát, keményen, nehéz viszonyok között. Állítom azt, hogy a magyar tanítóság a magyar népnek apostoli gárdája, (Ügy van! Ügy van!) Vigyázzunk, ha feléje nyúlunk. Ne azzal a gesztussal nyúljunk feléje, hogy tábort szerezzünk benne, hanem a szeretet segítő gesztusával forduljunk feléje. Vigyázzunk minden beszédünkre. Ne azért beszéljünk, hogy a nagy tömegek felé innen szimpátiát küldjünk, hogy esetleg meg is nyerjük egy következő alkalomra, hanem dolgozzunk érettük önzetlenül, nem beszélve, nem szócsövezve feléjük arról, hogy ebből a táborból, vagy abból a táborból mondottak-e valami jót és helyeset. Őszinteségről volt szó. Az sem őszinteség, ha az itteni beszédekben ezek a gesztusok a nagy néptömegek felé beszélnek egy hátsó céllal. Ne taktikázzunk. Az őszinteség az, hog> itt egészen egyenesen és nyíltan beszéljünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt mondotta Budinszky képviselőtársam — ez volt a lényege annak, amit elmondott — hogy a tanítók, vagy kik munkájának eredménye az, hogy a gyermekek kórusban mondják: »Nem leszek nyilas!« Ne tessék ennek felemlítését úgy tekinteni, mintha ezzel alkalmat kívántam volna szerezni magamnak arra, hogy Budinszky képviselőtársamat kényszerhelyzetbe hozzam, hogy bizonyítsam. Ez a szándék távol áll tőlem, csak azt kérem, hogy szerezze meg Budinszky képviselő úr az idevonatkozó adatokat és tessék elhinni: együttesen fogunk az ilyen hibák ellen küzdeni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mert amilyen híb El cl Z, hogy a gyermeket arra tanítják, — ha tanítják — hogy »Nem leszek nyilas«, éppen olyan hiba, ha a 14 esztendős gyermek nekem, a rokkant 'frontharcosnak azt mondja, hogy »Bátorság!« (Ügy van! Úgy van! — Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Arra van szükség, hogy dolgozzunk. Nem arról van szó, hogy itt egymás elveit támadjuk, hdgy egymás felfogását gáncsoljuk, hogy itt a pártok küzdelmébe beleszóljunk. Csak azt kérjük, hogy ez a harc legyen nemes harc. Hiszen ez nem nehéz dolog, csak egy kicsti uralkodni kell az embernek magán. (Tóth János: A fejlődést az elvek küzdelme viszi előre!) Nagy szükség van erre, tessék elhinni. Tudom, hogy Németországban nagy sikere volt annak, hogy az ifjúságot szervezték, tudom, hogy így volt Olaszországban is annakidején. De más volt az olasz helyzet, mint a magyar helyzet, más a német helyzet, mint a magyar helyzet. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Nekünk a mi viszonyainkhoz, a magyar lelkiséghez kell szabnunk minden törekvésünket, gondolatunkat, ahhoz kell alkalmazkodnunk. A magyar lelkiségben nagyon sok a lovagiasság, a lovagiasság pedig megint nem tűri ezt a parlamenti hangot, amilyen itt sokszor jelentkezett. (Úgy van! jobbfelől.) Tehát kerüljük ezt és harcoljunk ellene erősen. Még azt vagyok bátor itt szóbahozni, hogy a gyermekeket megszervezni és politikai útra vinni — tessék elhinni — végzetes baj. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mégis ezt csinálják!) Tessék elhinni, nekem is volt alkalmam az ifjúság kp-
