Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. kódexet végre-valahára dolgozza át és csinál­jon egy új büntetőjogi kódexet, (Hubay Kál­mán: Magyar nemzeti szellemben! — Meskó Zoltán: De ne Lázár Andor csinálja!) amely büntetőjogi kódex kiirtja a liberális, kapita­lista, zsidó jogrendszernek ittmaradt csökevé­nyeit. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobbolda­lon, a középen és a szélsőbaloldalon, — Rup­pert Rezső közbeszól.) Én azzal a képviselő­társamami, akivel az ügyvédi kamara padso­raiban is a legélesebb világnézeti ellentétben voltam, (Hubay Kálmán: Büszke lehetsz rá!) nem akarok vitába bocsátkozni, mert minket nemcsak egy egész világ választ el, hanem mi egészen más alapokon állunk. (Zaj.) Én nem­zeti alapon állok, — és ő is azt mondja. (De­rültség és taps a jobboldalon és a szélsőbal­oldalon.) Amikor egyszerű kis embereket nagy büntetésekkel sújt ez a büntetőjogi kódex, akkor a közönség ellen elkövetett élelmiszer­hamisitás és egyéb ilyen bűncselekményeket kihágásnak minősítenek. (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Müller Antal: Meg kell változtatni. — Hubay Kálmán: Megszavazzuk! Nyújtsák be! — Zaj.) Ugyanezzel a büntetőjogi kódexszel kapcsolat­ban nem kell felhívnom ennek a kiváló bün­tető jogásznak, ennek a kiváló szakembernek a figyelmét arra, hogy napjainkban állandóan folyik a nemzet gazdasági életét megbénító síbolás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a, szélsőbaloldalon.) Nem elég a valutaügyész­ség és nem elegendők azok a büntetések, ame­lyeket a milliós vagyonok összeharácsolásá­val kapcsolatban itt egyes gazdag zsidók kap­nak. (Rupert Rezső felé.) Most mondja meg igen i képviselőtársam, akivel az ügyvédi ka­mara fegyelmi bíróságában együtt ültünk, hogy jó-e ez a derék Csernegi-kódex? Jó a síbereknek. (Derültség és taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Rupert Rezső: Abban a korban még nem volt síbolás! A leg­nagyobb tudatlanság! A tudatlanság vakme­rőségével beszél! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon a zsidó sajtó csak a zsidósá­got és a vele egy húron pendülőket tartja oko­saknak. (Ügy van! Ügy van! Taps a joboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ha egy zsidó valamit elpletykál, akkor azt közüiírré teszik és nagy cikkeket írnak róla. (Rupert Rezső: A zsidó ügyvédek forszírozták, hogy . segédkönyvtá­rossá válasszák meg a Kamarában.) Elnök: Rupert képviselő urat figyelmezte­tem, ne zavarja a szónokot. (Rupert Rezső: A zsidó ügyvédek szereztek neki kenyeret a Kamarában. — Zaj. — Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk a szónokot.) Budinszky László: Erre is felelek: Való­színűleg nem zsidó ügyvédek voltak ezek, ezt nagyon jól tudja igen t. képviselőtársam. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Budinszky László: Hat évvel ezelőtt az Ügyvédi Kamarának egy tagértekezletén meg­mondottam, hogy ennek az országnak átka és mételye az a zsidó szellemiség, amely itt van és akkor székek emelkedtek, és megfenyeget­tek, én azonban akkor is ugyanezt mondottam. (Folytonos zaj. — Rupert Rezső közbeszól.) De nem kívánom követni képviselőtársamat sze^ mélyes térre. Méltóztassék csak megfigyelni azokat a problémákat, amelyek az egész orszá­got érdeklik, nem pedig itt kisiklani egy kis mellékvágányra. Ez szép lesz esetleg az Esti ülése 1939 június 22^en, csütörtökön. 121 Kurir számára, vagy az önök sajtója számára, de a magyar parasztot nem érdeklik, (ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a szél­sőbaloldalon. — Rupert Rezső: Ön se soká, mert majd észretér a magyar paraszt. — Hu­bay Kálmán: És megválasztja Êupertet! Deve­cserben már észretért. — Rupert Rezső: Nem lehet demagógiával... — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Budinszky László: T. Ház! Nem tudom, hogy ha egy törvényjavaslatról beszél az em­ber, az demagógia-e, vagy sem. Én ezt az egész Ház megítélésére bízom. (Br. Vay Mik­lós: Hagyják dolgozni a pénzügyminisztert.) Meg kellett azonban mondanom azokat a kö­rülményeket, amelyek a bizalmatlansággal kapcsolatban a politikai síkon, ennek követ­keztében a gazdasági síkon is fenn kell, hogj álljanak. így van ez a tárcák körében is, ugyanígy a földmívelésügyi tárca körében. Minden előbb jön, mindent látunk, csak az imént említett és általam vázolt földreformja­vaslat nem jön. (Felkiáltások jobbfelől: De jön!) T. Ház! A közoktatásügy reformja is fel­tétlenül szükséges, arról sem hallottunk. (Fel­kiáltások jobbfelől: Az is jön!) Én hallottam kint a falvakban, hogy a közoktatásügyi mi­niszter úr ő nagyméltósága elrendelte, hogy a gyermekeknek kórusban kell mondaniok, hogy: Mi nem vagyunk nyilasok. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: A közép­iskolák reformja! — Taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Bizonyítani! — El­nök csenget.) Azt is megállapítottam saját sze­memmel, hogy a falusi néptanító kénytelen üz­leteket kötni, gazdálkodással foglalkozni, fát fuvarozni, kölcsönügyletekkel foglalkozni és mindennel a világon törődni, csak a magyar nép kulturális nevelésével nem. (Élénk ellen mondások jobbfelől.) Méltóztassanak megen­gedni, hogy példákat hozzak fel erre és mél­tóztassanak megengedni, hogy ezt (bizonyít­sam is. (Zaj jobbfelől.) A nógrádmegyei iskolák pontosan 78 szá­zalékában a tanítóknak mellékfoglalkozásuk kell, hogy legyen. Én nem hibáztatom a taní­tót; olyan kicsi és nyomorult a tanító fizetése, hogy abból az a szerencsétlen tanító családjá­val együtt megélni nem tud. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az aztán más kérdés, hogy a tanítóságot felhasználták most a korté­zia céljára. Ez nem érdekel engem, kortesked­tek, rendben van, kaptak egy kis pénzt, Isten éltesse őket. Ez az a rendszer, amelyben fel­támadást, olyan állapotot teremteni, hogy ez a még mindig csonka test világító fáklyaként álljon, sajnos, nem lehet, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert amikor a javak el­osztása a legigazságtalanabb és a legegyenlőt­lenebb, akkor hiába hoznak az igen t. összkor­mányzat részéről törvényecskéket, hiába hoz­nak szociális intézkedéseket. Én elhiszem, hogy ha a belügyminiszter úr két literrel felemeli a zöldkereszt fejenkénti havi tejmennyiségét, vagy egy kiló cukorral felemeli a havi adagot, az pillanatnyilag eny­hülést ad annak a nyomorgónak, azonban mindaddig, amíg ez a liberális-kapitalista rendszer, ez a kamatrabszolgaság, a hitelélet­nek ez az anarchiája fennáll, hogy itt alkotásra kölcsönt senki sem kaphat — hiszen tetszik tudni a falusiaktól, hogyan nyomorognak és kínlódnak — addig itt rendes termelést, tisz­tességes és boldogabb életet a néptömegek ré­szére nem lehet teremteni. (Úgy van! Úgy van!

Next

/
Oldalképek
Tartalom