Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

122 Az országgyűlés képviselőházának ! — Taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobb­oldalon: Máról-holnqpra viszont csodát sem lehet tenni!) Én elhiszem, hogy megvan a jó­akarat az igen t. Ház túlsó oldalán, de méltóz­tassék megérteni, mi nem ellenzékieskedni aka­runk, mi nem akarunk mindig negációba he­lyezkedni, mi építeni akarunk, (Helyeslés a jobboldalon.) az építésnél azonban szakítani kell azokkal az elvekkel, azzal a régi liberális kapitalista gazdasági rendszerrel, amely alatt, sajnos, a t. Ház valamennyi tagja szenved és nyög. Nagy általánosságban ezek azok az okok, amelyek pártom részére az indemnitás elfoga­dását lehetetlenné teszik. (Szabó Gyula: Súlyos érvek voltak!) Az indemnitást mindaddig nem tudom megszavazni, amíg a t. Ház túlsó oldala rá nem eszmél arra, hogy a hatalom birtoklása nagyon szép és boldogító tudat és akinek ha­talom van a kezében, az esetleg ideig-óráig le is tudja nézni a másikat, ha azonban vissza méltóztatnak tekinteni a történelmi távlatba, nagyon jól fogják tudni és látni a t. Ház túlsó oldalán ülő azok a nagyon kicizellált agyú fér­fiak, hogy a fák nem nőnek az égig (Ügy van} Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) és hogy Julius Caesar és egyetlen hatalmasság sem élte túl önmagát, hanem ahogy Bencs Zoltán igen t. képviselőtársam mondta, minden mulandó ebben a földi életben, (Egy hang jobboldalon: A fekete ruha is!) minden el fog porladni az értelmetlenség is elmúlik idővel és sajnos, a nemzeti szocialista eszméknek csak egy ellen­sége Van: a butaság! (Taps a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások és derültség a jobboldalon.) T. Ház! A sötétségbe nekünk be kell vilá­gítanunk és mi be is fogunk világítani. Mi meg is maradunk ennek a parlamentnek motorjául és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a sötét­ben tévelygőket felvilágosítsuk és ha megta­láljuk a közös fonalat, a közös plattformot, a szakszerűség síkját és ha a szakszerűség mel­lett az értelemnek is szabad teret fogunk en­gedni és a mellett az igazgatósági tagságok az anyagi érdekeltségek és a pénz imádatát egy kicsit le tudjuk magunkról vetkőzni, akkor igen jó és alázatos szolgálatokat fogunk tenni Istenünknek és hazánknak. (Taps a szélsőbalol­dalon.) T. Ház! Tudom, hogy ezekben a nehéz külpolitikai és belpolitikai órákban nem köny­nyű feladat egy nemzetet vezetni és elhiszem, hogy nagy gondjai vannak a kormányzatnak, mert azt a gépezetet, amelyet most az isteni Gondviselés, a mi derék honvédeink és felkelő szabadcsapataink jóvoltából visszaszereztünk, (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — vitéz Makray Lajos: A hadseregnek jóvoltá­ból! — Keck Antal: Tapsolhatnak, mert meg­haltak egypáran, szabad tapsolni! — Elnök csenget.) nem olyan könnyű összeilleszteni, a gépezet zörög, az új kerekek nyikorognak, s mi tudjuk, hogy az összeillesztéshez pénz kell, tud­juk, hogy ez nem olyan egyszerű, de ne mél­tóztassék elfelejteni, hogy az az óriási elége­detlenség, amely a visszacsatolt területeken uralkodik, hatalmi szóval nem intézhető el. (vitéz br. Roszner István: Hát ki mondja azt, hogy azzal akarjuk elintézni? — Zaj a jobb­oldalon.) Azok a testvéreink, akik ide vissza­tértek, nem merik megmondani, hogy mi min­den fáj nekik, (Felkiáltások a jobboldalon: Miért?) fáj a rendszer, a gazdasági javaknak rettenetesen igazságtalan eloszlása, amely eb­ben a régi csonka hazában van. (Egy hang r a jobboldalon: Majd itt lesznek a képviselők, '. ülése 19 S9 június 22-én, csütörtökön. majd elmondják!) Amikor tehát mi ezt a rend­szert támadjuk, akkor ne méltóztassék azt gon­dolni, hogy valakit itt személyileg az ő jóhi­szeműségében vagy jóakaratában támadnánk. Nem, csak le kell vetkőzni azt a kényszertu­datot v amely egyeseknek lelkében él, hogy ezer évig így volt és most is így lesz jól és ezután is így fogjuk csinálni. A motor, a repülőgép korszakában nem lehet delizsánszon járni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ami jó, ami he j lyes, azt nekünk is át kell vennünk. Ha Szent István, aki a szentistváni birodalmat és az egész szentistváni gondolatot, amely ma is összetartó kapocs köztünk és elszakadt véreink közt (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) megterem­tette, nem vette volna fel annakidején a ke­reszténységet, akkor az a maroknyi pogányság már régen nem volna itt a Duna völgyében. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát mi a nemzeti szocialista eszméket hirdetjük, valljuk és hiszünk azoknak igazságában, ak­kor mi az egész nemzet honvédelmét akarjuk kiépíteni, mert itt a Duna völgyében ezek a különböző anyanyelvű népek csak akkor fog­nak egy hatalmas egészet alkotni, ha kemény, egészséges parasztság, kemény kisiparos, kis­kereskedő és középosztály lesz. (Egy hang a jobboldalon: Ez az!) Mert nézzünk szembe a dolgokkal. Nem egyedül a nagybirtokososztály fogja tudni megvédeni a,határokat, ha majd a leszámolás következik. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon és a középen.) Amikor mi a nemzeti szocializmust hirdetjük, akkor a szent­istváni gondoliaitot hirdetjük (Ellenmondások a jobboldalon.) és azért dolgozunk, azért járjuk ezt a golgotás, rögös utat, hogy az integer Ma­gyarországot, a szentistváni gondolatot vissza tudjuk lopni az elesett, a bánya mélyén és az ekénél elkeseredetten igát húzó magyarságnak. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső közbeszól.) T- képviselőtársaim nem tudják hogy milyen a hangulat, mert ha tudnák, ak­kor máskép beszélnének. (Gr. Pálffy József: Mit gondol, hülyék vagyunk? Éppen úgy tud­juk, mint maguk! — Keck Antal: A bátyjá­tól tanulja meg, gróf úr! A bátyját kérdezze meg, majd felvilágosítja! — Gr. Pálffy József : Azt hiszik, hogy csak maguk magyarok? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Fidél meg­mondja! — Meizler Károly: A családi jelene­teket otthon intézzétek el!) T. Ház! Ennél a kérdésnél méltóztassék egy kis türelemmel lenni. (Gr. Pálffy József: Testvérharc? Ezt akarják?) Nem érdekel a testvérharc, nem erről van szó. (Hubay Kál­mán: Miért bántja a testvérét, béküljön ki a testvérével! Fidél olyan csendben van! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ha mi az integer Nagy­Magyarország akarói vagyunk, akkor méltóz­tassék a belpolitika terén (Egy hang a jobb­oldalon (Meizler Károly felé): Voltál katona? — Meizler Károly: Voltam!) olyan intézkedé­seket hozni, amelyek igazságukkal messze át­világítanak a mesterséges határokon. (Zaj. — Az elnök csenget.) Mert amikor emberek azért, mert a zsidóságot fajnak hirdették és meg­mondották, hogy szükség van itt az országnak a zsidó szellemtől való megszabadítására, \ — nemcsak a zsidótól, hanem a keresztény zsidó­tól is, mert az is van — (Egy hang a szélső­baloldalon: A zsidó kereszténytől! — Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Gr. Pálffy Jó­zsef: Ezt nem lehet kisajátítani, ezt mi is ép­pen úgy tudjuk!) börtönbüntetést kaptak, bör­tönbüntetést szenvedtek, akikor kint azt fog­ják látni ezek a magyarok, hogy itt az igaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom