Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. szempontjából és a gazdasági kormányzatnak, főkép pedig az adózási adminisztrációnak ós a budgetáris egyensúly biztosításához fűződő érdekek kiszolgálásának szempontjából lényegesen megkönnyíttessék a kormányzat adminisztrációs feladata is. Bátor vagyok a javaslatot elfogadásra ajánlani. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felirat-' kozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Bencs Zoltán! Elnök: Bencs Zoltán képviselő urat illeti a szó. Bencs Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor, mint újonnan megválasztott képviselő először szólalok fel ebben a Házban, gondolatom hálás emlékezéssel visszaszáll azokhoz a nagy elődökhöz, akik ebben a Házban az ország érdekeit szívükön viselve, intézték innét az ország ügyeit. Megemlékezem róluk azzal a gondolattal, hogy a mi elődeink nagyok voltak, de a mi munkánkat el nem végezhették. Minden parlamentre nézve a kor szelleme és az élet követelményei új és új várakozásokat jelentenek. Az ország közvéleménye ez elé a parlament elé és ennek a parlamentnek munkája elé is nagy és mély várakozással tekint nemzetünk életének ebben az egyik legnehezebb történeti korszakában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha el is hangzott igen előkelő helyről egy bizonyos pesszimizmus ennek a parlamentnek jövendő működése ellen, amelyre a miniszterelnök úr megadta volt már a méltó választ, (Úgy van! a jobboldalon.) érezzük magunkban azt a szent és komoly felelősségérzetet, amelylyel idejöttünk, annak a várakozásnak belső komoly felelősségérzetét, amellyel a _ nemzet életéhez hozzányúlni merünk, mert mindegyikünkben megvan egy áldozatos élet hosszü előkészülete,, mielőtt az ország asztalához leültünk. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Érezzük ezt a felelősséget ( azért is, mert ennek a teremnek akusztikája rendkívül nagy. Ebben a teremben millió fül van és ezek közt az ellenség füle is. Ebben a teremben millió szív dobog. A magyar nép millióinak itt dobbanó szíve a mi munkánktóT várja sorsának jobbrafordulását, a mi kötelességtejjesítésünktől várja azt, hogy az ő sorsa a kegyelmes Isten rendeléséből, de a magunk erejéből és akaratából is úgy forduljon, hogy ennek a nemzetnek, ennek az országnak minden berendezése olyan legyen, hogy ne a négyezrek Vagy a tízezrek, hanem a százezrek és a milliók érezzék jól magukat ebben az országban. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Erezzük e%t a felelősséget azért is, mert a nemzet van jelen. Szeretném, ha ez a nehéz és komoly gondolat, hogy a közdolgokban való megnyilatkozás^ mindenkor a nemzet jelenlétében történik, mélyen áthatná minden képviselőtársamat, úgy, mint engem most (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) és szeretném, hogy tudjuk azt, hogy amit mondunk, éppen úgy ünneplőbe kell öltöztetnünk, mint ahogyan magunk is ünneplőbe öltözünk, amikor a nemzet színe előtt megjelenünk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Helyes! Ügy legyen!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat első szakaszában — amint az előadó úr helyesen megemlítette volt —* nézetem szerint is egy együlése 1939 június 22-én, csütörtökön. 111 szerű célszerűségi intézkedést tartalmaz. A kozos ügyeK megszunteK es így nincs többe ok arra, nogy lenntartsuk az ±ylü. evi XX'V.I., te. renaeiitezeseit, visszatérünk tenát a költségvetési ev es a naptári év egyoevágásánoz, amint azt az 1848. evi 111. te. és lö9i. evi XX.. le, valamint a magyar élet és a közigazgatás hosszú gyakorlata már elfogadta és szentesítette voit. Második részében, a 18 hónapra szóló költségvetésre vonatkozó részében szintén egy gazdasági és célszerűségi (kérdést látok, amely felett, szerény nézetem szerint, nincs értelme a vitának, mert ha nehéz is, különösen a mai időkDen, 18 hónapra előrelátni a szükségleteket és a fedezetet preliminálni, végre is nem lehetetlen és gazdaságosabbnak tartom, hogy nem féiévenkmti költségvetéssel operálunk, még ha lehetne is félévi költségvetést készíteni, hanem úgy csináljuk meg a költségvetést a törvény rendelkezése alapján, hogy amikor efelett az országgyűlés határozni fog, át tudja tekinteni azoknak a területeknek szükségleteit és jövedelmeit is, amelyek Isten kegyelméből az ország területéhez visszacsatoltattak. (Éljenzés joöbfelől és a középen.) Ez tehát célszerűségi és gazdasági kérdés, amelyben nézetem szerint az országgyűlés egyetértése az ószszerűség követelményei szerint megvan. Az indemnitás kérdésével foglalkozva meg kell állapítanom, hogy a kormány alkotmányos kötelességet teljesít, amikor azt az országgyűlés elé terjeszti és azt kéri, hogy az 1938 : XXII. tc.-ben a törvényhozás által már megállapított állami kiadásoknak és bevételeknek érvénybentartására, illetve az idevonatkozó törvény hatálybantartására az ország gyűlés őt felhatalmazza és ennek folytán a kormányzat és közigazgatás költségeit a nemzet érdekében továbbvihesse. Ezen a ponton az előttünk fekvő javaslat természetszerűen és a parlamentáris elveknek megfelelően bizalmi kérdéssé válik. Én nemcsak pártállásomból kifolyólag, hanem annál amely meggyőződésnél fogva is, amellyel képviselői felelősségemet átérezve a kormány iránt viseltetem, ezt a bizalmat a kormánynak megadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak megengedni, hogy miután itt bizalmi kérdésről van szó, kissé részletesebben is megokoljam, hogy az az igen, vagy nem, amelyet ebben a kérdésben kimondunk, —« ami a pártállásból folyólag aránylag könnyű dolog — mennyire komoly és erős érveken alapszik. A nemzet a legutóbbi választások tanulságai szerint két nagy igénnyel fordult a kormányzat felé. Kormányzat alatt értem ezt a rendszert is, az uralmon lévő pártot és vele együtt — ha szabad így mondanom — magát az országgyűlést is. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Két nagy igénnyel fordult tehát a kormányzat felé, amelyek közül az egyik az, hogy olyan korszerű reformok következzenek be, amelyeket ez a történelmi idő a nemzet érdekében megkövetel, (Ügy van! Ügy Van! a jobboldalon és a középen.) a másik pedig az, hogy a nemzet alkotmányos szabadsága és függetlensége, (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) régi, jó és helybenhagyott szokásai minden körülmények között megóvassanak (Taps jobbfelől és a középen.) és hogy ez az ország magyar legyen mind intézményeiben, (Ügy van! Ügy van! a jobboldala*