Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. ülése 1939 június 22-én, csütörtökön. Ion és a középen.) mind lelkében, mind szívében, mind öltözködésében és gesztusaiban is. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps a jobboldalon és a középen. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi ez? Fenyegetés?) Bocsánatot kérek, fenyegetésről szó sincs. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak célzás!) r Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy öltözködünk, ahogy akarunk! Ott is van egyenruha! — Egy hang a középen: Ez magyar ruha! Jöjjenek önök is magyar ruhában! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Ivády Béla: Nem szoktuk a szűzbeszédet megzavarni. — Gruber Ferenc: Nem lehetünk szarvasegyenruhában! — (Egy hang jobbfelől: De magyar ruhában igen! — Állandó zaj a szélsőbáloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Keck Antal: Miért sajátítják ki & magyar ruhát a maguk számára?! — vitéi Imrédy Béla: Dehogy sajátítjuk ki! Tessék felvenni! — Felkiáltások jobbfelől (a szélsobaloldal felé): Kommunista ruha! Bolsi ruha! — Cselényi Pál: A csodaszarvas szent magyar legenda! Tiszteletreméltó! — Nagy taps és helyeslés a joboldalon és a középen. — Gúnyos ! felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen! Éljen!) j Bencs Zoltán: Képviselőtársaim közbeszó- j lásaira legyen szabad megjegyeznem, hogy az, j amit itt bátor voltam elmondani, távolról sem jelent kritikát valakinek egyéni ízlésével szemben, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor minek emlegeti?!) de legyen szabad megállapítanom, hogy magam is vagyok olyan jó magyar, mint a képviselő urak a t. túloldalon, (Élénk taps a jobboldalon.) ahol számos barátom ül, akiknek magyarságát, áldozatkészségéi nagyon jól ismerem s láttam nehéz körülmények között annak bizonyítékát; engedjék meg azonban, hogy magyaros őszinteséggel minden bántó él nélkül kijelentsem, mennyire fájdalmasan érintett engem mint magyar embert aï. a szokatlan gesztus, amellyel annakidején az Önök oldaláról jött tiszteletreméltó képviselőtársunk, a korelnök úr ezt a képviselőházat üdvözölte. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elhinni nekem, hog> a magyar nemzet nemcsak lelkületében, nem csak magatartásában, hanem külsejében és szokásaiban is magyar. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Ha Gvadányi régi jó peleskei nótáriusa véletlenül bevetődött volna ide az ország házába azon a napon, amikor az országgyűlés először ült össze, bizonyára rigmust szentelt volna annak a karlendítésnek, amellyel a történelemben először üdvözölték a magyar országgyűlést. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ez nem magyar üdvözlés, nem magyar szokás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Én egyéni véleményről beszélek, igénytelen nézetem szerint pedig az az öltözék, amelyet itt a mélyen t. túloldal tüntetően visel, a magyar ízlésnek, a magyar hagyományoknak, az ezeréves magyar szokásoknak nem ifelel meg. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A magyar pilótatisztek öltözéke! — vitéz Szalay László: Oroszos! — Felkiáltások a jobboldalon: Orosz! Orosz! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Gruber Ferenc: A magyar repülőtisztek is ezit a ruhát viselik!) Elnök: Gruber képviselő urat figyelmeztetem, tessék csendben maradni! Bencs Zoltán: Nekünk valóban magyar ruhánk van, mert azt az öltözetet, amelyben mi itt megjelentünk, az 1865—68. évi országgyűlésen minden magyar képviselő viselte. Méltóztassék megnézni az 1865—68. évi országgyűlés fényképsorozatát, — én láttam — azon az országgyűlésen minden magyar képviselő olyan ruhában jelent meg, mint itt a Magyar Elet Pártjának tagjai. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez a ruha a ím agyar élettel, a magyar gondolattal összeforrott és kifejezi azt a nemzeti gondolatot és érzést, amely bennünk és önökben is megvan. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Mélyen t, uraim, az önök öltözéke olyan újítást jelentett itt a parlament külső képében, hogy ezután ne méltóztassanak csodálkozni, ha önöket, akiknek jó magyarságáról — ismétlem — egyénenkint és összességükben meg vagyok győződve, ahogy tegnap méltóztattak mondani, érthetetlenül olyan gyanúsítások érik, hogy idegen irányzatokkal kapcsolatban elfogultan gondolkoznak, amit én nem hiszek. (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bencs Zoltán: Ezeknek a külsőségeknek méltóztassék ezt tulajdonítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez nem tartozik az indemnitáshoz!) Azt hiszem, ha mélyen t. képviselőtársaim magyar szívükre hallgatnak, akkor szakítani fognak azokkal a szokásokkal, amelyek nem illenek e terem hagyományaihoz, a nemzet eletéhez, ősi, régi, jó és helybenhagyott szokásaihoz. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ne oktasson! Magyar hagyomány, hogy cselekedjünk és ne beszéljünk sokat! — Eg>y hang jobbfelől: Tegnap éppen eleget beszéltek. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Palló Imre közbeszól.) Elnök: Palló képviselő urat figyelmezte tem, hogy a szónokot ne tessék zavarni. Bencs Zoltán: Azt tartom, hogy amikor ebben a Házban a nemzet életéről gondolkodva, súlyos és felelősségteljes igent vagy nemet mondunk, akkor igenis, cselekszünk, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem látjuk!) mert ennek kifelé súlyos konzekvenciái vannak a nemzet életére. Méltóztassék elhinni nekem, hogy ha az, amit az országgyűlés megnyitásától kezdve, mélyen t. képviselőtársaim a túloldalon itt a Házban és a bizottságokban műveltek és csináltak és ahogyan a bizottságokban beszéltek, ha az a komolyság, szakszerűség, meggyőződéses bátorság, amellyel nézetüket elmondották, megmarad ós ebben az irányban folyik tovább ennek az országgyűlésnek a munkája, akkor méltóztassanak elhinni, a nemzet megelégedéssel fogja megállapítani, hogy ez valóban a tanácskozás terme, az ország asztalánál való komoly tanácskozás terme és nem a személyes viták, az üres szószaporítások helye, (Rátz Kálmán: Ez önöktől függ elsősorban! — Zajos ellenmondások jobbfelől. — Rátz Kálmán: Ott van egy garázda csoport! — Felkiáltások jobbfelől: Kik azok? — — Nagy zaj. — vitéz Csicsery-Rónay István: Kik azok? — Rátz Kálmán: Ön, képviselő úr! — vitéz Csiesery-Rónay István: Kicsoda? — Rátz Kálmán: Önök ketten, például!) Elnök: Rátz képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Egy hang jobbfelől: Ki az a kettő? — Rátz Kálmán: Csicsery-Ronay es Vay!) Rátz képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy tessék csendben maradni, (vitéz Csicsery-Rónay István: Mi az, hogy garázda? — Zaj.) Bencs Zoltán: Azt mondják önök, hogy ezt a magatartást mindaddig megóvni kívánjak,