Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. munkába állítható, dolgozni tudó munkaképes ember munkát találjon s a munkából meg is tudjon tisztességesen élni. Ha erre az állam képtelen, akkor az államra hárul az erkölcsi kötelesség, hogy az ilyen munkanélkülieknek segélyt adjon. T. Ház!* A munkanélküliek legtöbbje, még ha valami munkát kap is — például Budapes­ten a levesért dolgozni kell; de ha kap is a munkanélküli ilyen ínségmunkát és ezért keres is 20—-22 pengőt egy hónapra, — képtelen a lakbérét megfizetni. Ebből szörnyű tra­gédiák származnak. A munkanélküli, aki 15—20—30 esztendeig becsülettel dolgozott de a munkapangás következtében kiesett a munkából, nem tudja lakását fenntar­tani. Olyanok a családi körülményei, hogy vagy nem tudja gyermekét koldulni kül­deni, vagy nem tuja az asszonyát dol­gozni küldeni, de egyéb bajok is vannak, te­hát képtelen a lakbérét megfizetni. Kérdem, mi történik ilyen esetben? A szerencsétlen em­bert kilakoltatják és teljesen elzüllik, s akkor a társadalom szánakozó mosollyal nézi ennek a szerencsétlen embernek vergődését. Az ál; Iámnak és társadalomnak, elsősorban az állami és városi közületeknek volna kötelességük gondoskodni arról, hogy ha valaki önhibáján kívül munkanélküli és képtelen munkát kapni, hagyják benn addig a lakásában, amíg ismét munkához jut, s ameddig a lakbérét ismét meg tudja fizetni. Teljesen lehetetlen állapot az, hogy egy munkanélküli önhibáján kívül ki­lakoltassék, őt és családját a legszörnyűbb nyo­morba taszítsák. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadta. Malasits Géza: T. Képviselőház! Szüksé­gesnek tartom a rokkantsági korhatár leszál­lítását Ma a rokkantsági korhatár 65 esztenő. A kizsákmányolás mai tempója mellett nagyon kevés ember éri el a 65 esztendejét Az Oti. köz­gyűlésén ez a kérdés már szóbakerült, és maga az intézet javasolta a korhatárnak 60 évre való leszállítását Ezt a határozatát a belügyminisz­tériumhoz el is juttatta, ott azonban — úgy lát­szik—az akták rengetegében elveszett és a mai napig sincs hír arról, hogy a korhatár leszállí­tása bekövetkezett-e. Valamit ez is segítene, mert aki 60 esztendős és dolgozik, úgyis nyomo­rúságos bért kap, s ha az megkapja a meg­felelő nyugbért, akkor elmegy és annak a mun­kahelyét olyan ember tudja elfoglalni, aki ma munka nélkül van, aki rokkantsági segélyt nem kap. Nem mondom, hogy ez valami nagy segítség, mindenestre- azonban a segítségnek ez is egy módja. Mindent (összefoglalva tehát azt kérem a kormánytól, indítsa meg végre-valahára a na­gyon gyakran beígért közmunkákat, minden akadályt hárítson el, amely az építőipar fel­lendítését akadályozza, minden eszközt ragad­jon meg erre és minden segítést adjon meg, (hogy az építőipar végre fellendüljön. Nem­csak Budapesten, hanem a vidéken is új laká­sokra volna s,zükség, új emberi hajlékok fel­állítására. Látjuk, hogy nálunk sokkal rosz­szabb viszonyok között élő államokban is elő­mozdítják az építőipar fejlődését. Le kellene rombolni a fővárosban és a vidéken a tipikus KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I, 'ilése 1939 június 21-én, szerdán, 93 nyomortanyákat és helyükbe emberhez méltó lakásokat kellene építeni. Beszélnek a köamunkák megindításáról. Tíz év óta halljuk a mindig visszatérő ref­rént, hogy meg kell kezdeni a bekötőutak épí­tését, 'hogy a nyomortanyákat le kell rombolni, hogy új, egészséges lakásokat kell építeni, mert ezt parancsolja a kereszténység elve, a családfenntartás és családszaporítás szent és nagy elve, a gyakorlatban azonban mindebből nem valósul meg semmi. (Elénk ellentmondá­sok a jobboldalon.) Tegnap tárgyaltuk a 40 éves adómentes­séget és ismét hallottunk arról beszélni, hogy majd megkezdik a bekötőutak építését. (Zaj jobbfelől. — Egy hang: Evek óta nagy munka folyik!) Tehát tegnap tárgyaltuk le a 40 éves adómentességről szóló javaslatot és ma olvas­suk az újságban, hogy valamikor ősszel vagy tavasszal fog csak a munka megindulni. En ebből azt akarom kihozni, hogy sokat gon­dolkodtak a dolgon, igen lassan határozták el magukat a kormány részéről, hogy valamit cselekedjenek, de ha már elhatározták magu­kat, hogy cselekedjenek, akkor is csak hosszú hozavona után indul meg a munka. Gyorsab­ban kell tehát dolgozni, mert az építőipari munkásság, amely, mint mondottam, tízezer­számra van munka nélkül, az építőipari mun­kásság, amely 35 iparágat foglal magában, olvassa ugyan, hogy a képviselőház megsza­vazta a 40 éves adómentességről szóló tör­vényt, azonban kétségbeesésében nem tud mást tenni, mint nagyot káromkodik, amikor azt ol­vassa az újságban, hogy a munka legjobb esetben ősszel, esetleg csak tavasszal kezdő­dik meg. Foglalkozni kell tehát a munkanélküliség problémájával. A munkanélküliek hasznos tag­jai ennek a társadalomnak, ők nem könyörado­mányt kérnek, hanem azt, hogy ne alázzák meg őket emberi méltóságukban, a jól szervezett ál­lam róluk is ,gondoskodjék. Adjanak már mun­kát és kenyérlehetőséget, ha pedig erre képte­lenek, adjanak nekik segélyt és ne dobálják ki őket lakásukból. (Zaj-) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Ka'bók Lajos képviselő úr inter­pellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Van-e tu­domása a iminiszter úrnak arról, hogy a mun­kások és alkalmazottak fizetett szabadságának helyes és az egészségre hasznos kihasználásá­nak legfőhh akadálya a munkások és alkalma­zottak keresetével arányiban nem álló vasúti díjszabás? Hajlandó-e a miniszter úr a fizetett szabad­ságot élvező (munkások és alkalmazottak részére 75 százalékos egyénileg igényibevehető vasúti kedvezményt nyújtani.« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Ház! A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937. évi XXI. te. alapján kibocsátott 1938. évi 3000. számú iparügyi rendelet kapcsán ebben az év­ben másodízben jut az ipari munkásság és ál­talában az alkalmazotti réteg a fizetéses sza­badság élvezetéhez. En ebben a pillanatban nem 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom