Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. munkába állítható, dolgozni tudó munkaképes ember munkát találjon s a munkából meg is tudjon tisztességesen élni. Ha erre az állam képtelen, akkor az államra hárul az erkölcsi kötelesség, hogy az ilyen munkanélkülieknek segélyt adjon. T. Ház!* A munkanélküliek legtöbbje, még ha valami munkát kap is — például Budapesten a levesért dolgozni kell; de ha kap is a munkanélküli ilyen ínségmunkát és ezért keres is 20—-22 pengőt egy hónapra, — képtelen a lakbérét megfizetni. Ebből szörnyű tragédiák származnak. A munkanélküli, aki 15—20—30 esztendeig becsülettel dolgozott de a munkapangás következtében kiesett a munkából, nem tudja lakását fenntartani. Olyanok a családi körülményei, hogy vagy nem tudja gyermekét koldulni küldeni, vagy nem tuja az asszonyát dolgozni küldeni, de egyéb bajok is vannak, tehát képtelen a lakbérét megfizetni. Kérdem, mi történik ilyen esetben? A szerencsétlen embert kilakoltatják és teljesen elzüllik, s akkor a társadalom szánakozó mosollyal nézi ennek a szerencsétlen embernek vergődését. Az ál; Iámnak és társadalomnak, elsősorban az állami és városi közületeknek volna kötelességük gondoskodni arról, hogy ha valaki önhibáján kívül munkanélküli és képtelen munkát kapni, hagyják benn addig a lakásában, amíg ismét munkához jut, s ameddig a lakbérét ismét meg tudja fizetni. Teljesen lehetetlen állapot az, hogy egy munkanélküli önhibáján kívül kilakoltassék, őt és családját a legszörnyűbb nyomorba taszítsák. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Malasits Géza: T. Képviselőház! Szükségesnek tartom a rokkantsági korhatár leszállítását Ma a rokkantsági korhatár 65 esztenő. A kizsákmányolás mai tempója mellett nagyon kevés ember éri el a 65 esztendejét Az Oti. közgyűlésén ez a kérdés már szóbakerült, és maga az intézet javasolta a korhatárnak 60 évre való leszállítását Ezt a határozatát a belügyminisztériumhoz el is juttatta, ott azonban — úgy látszik—az akták rengetegében elveszett és a mai napig sincs hír arról, hogy a korhatár leszállítása bekövetkezett-e. Valamit ez is segítene, mert aki 60 esztendős és dolgozik, úgyis nyomorúságos bért kap, s ha az megkapja a megfelelő nyugbért, akkor elmegy és annak a munkahelyét olyan ember tudja elfoglalni, aki ma munka nélkül van, aki rokkantsági segélyt nem kap. Nem mondom, hogy ez valami nagy segítség, mindenestre- azonban a segítségnek ez is egy módja. Mindent (összefoglalva tehát azt kérem a kormánytól, indítsa meg végre-valahára a nagyon gyakran beígért közmunkákat, minden akadályt hárítson el, amely az építőipar fellendítését akadályozza, minden eszközt ragadjon meg erre és minden segítést adjon meg, (hogy az építőipar végre fellendüljön. Nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is új lakásokra volna s,zükség, új emberi hajlékok felállítására. Látjuk, hogy nálunk sokkal roszszabb viszonyok között élő államokban is előmozdítják az építőipar fejlődését. Le kellene rombolni a fővárosban és a vidéken a tipikus KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I, 'ilése 1939 június 21-én, szerdán, 93 nyomortanyákat és helyükbe emberhez méltó lakásokat kellene építeni. Beszélnek a köamunkák megindításáról. Tíz év óta halljuk a mindig visszatérő refrént, hogy meg kell kezdeni a bekötőutak építését, 'hogy a nyomortanyákat le kell rombolni, hogy új, egészséges lakásokat kell építeni, mert ezt parancsolja a kereszténység elve, a családfenntartás és családszaporítás szent és nagy elve, a gyakorlatban azonban mindebből nem valósul meg semmi. (Elénk ellentmondások a jobboldalon.) Tegnap tárgyaltuk a 40 éves adómentességet és ismét hallottunk arról beszélni, hogy majd megkezdik a bekötőutak építését. (Zaj jobbfelől. — Egy hang: Evek óta nagy munka folyik!) Tehát tegnap tárgyaltuk le a 40 éves adómentességről szóló javaslatot és ma olvassuk az újságban, hogy valamikor ősszel vagy tavasszal fog csak a munka megindulni. En ebből azt akarom kihozni, hogy sokat gondolkodtak a dolgon, igen lassan határozták el magukat a kormány részéről, hogy valamit cselekedjenek, de ha már elhatározták magukat, hogy cselekedjenek, akkor is csak hosszú hozavona után indul meg a munka. Gyorsabban kell tehát dolgozni, mert az építőipari munkásság, amely, mint mondottam, tízezerszámra van munka nélkül, az építőipari munkásság, amely 35 iparágat foglal magában, olvassa ugyan, hogy a képviselőház megszavazta a 40 éves adómentességről szóló törvényt, azonban kétségbeesésében nem tud mást tenni, mint nagyot káromkodik, amikor azt olvassa az újságban, hogy a munka legjobb esetben ősszel, esetleg csak tavasszal kezdődik meg. Foglalkozni kell tehát a munkanélküliség problémájával. A munkanélküliek hasznos tagjai ennek a társadalomnak, ők nem könyöradományt kérnek, hanem azt, hogy ne alázzák meg őket emberi méltóságukban, a jól szervezett állam róluk is ,gondoskodjék. Adjanak már munkát és kenyérlehetőséget, ha pedig erre képtelenek, adjanak nekik segélyt és ne dobálják ki őket lakásukból. (Zaj-) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Ka'bók Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a iminiszter úrnak arról, hogy a munkások és alkalmazottak fizetett szabadságának helyes és az egészségre hasznos kihasználásának legfőhh akadálya a munkások és alkalmazottak keresetével arányiban nem álló vasúti díjszabás? Hajlandó-e a miniszter úr a fizetett szabadságot élvező (munkások és alkalmazottak részére 75 százalékos egyénileg igényibevehető vasúti kedvezményt nyújtani.« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Ház! A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937. évi XXI. te. alapján kibocsátott 1938. évi 3000. számú iparügyi rendelet kapcsán ebben az évben másodízben jut az ipari munkásság és általában az alkalmazotti réteg a fizetéses szabadság élvezetéhez. En ebben a pillanatban nem 17