Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
94 Az országgyűlés képviselőházának kívánom elmondani észrevételeimet a vonatkozó rendelettel szemlben, íbár volnának ilyenek, most kifejezetten arra kívánok szorítkozni, amit írásos interpellációmbam is megjelöltem. Nevezeteséül arról van szó, hogy az érdekeltek körében az első esztendőiben még nem alakult ki helyes felfogás abban a tekintetben, hogy a fizetéses szabadságot hogyan lehet a lakjobban eltölteni, hogy lehet a fizetéses szabadság alatt a fáradt testet tényleg pihentetni és az egészséget megóvni a további munkára. Eigy esztendő éltelte aramban! elegendő volt arra, hogy ebben, a kérdésiben .az érdekeltek véleménye kialakuljon és a kialakult véleményt vagyok bátor idetánni s a kereskedelem- és a közlekedésügyi miniszter urat a,rra kérni, hogy az általam megemlített kialakult vélemény alapján 'méltóztassék intézkedéseket tenni. Nevezetesen régen kialakult, orvosi vélemény az, hogy a nyári üdülőszabadság akkor használ a fáradt testnek és akkor óvja meg az egészséget, ha az környezet- és levegőváltozással jár. A levegőváltozásna vonatkozólag pedig ugyancsak az orvosoík; állapították mieg, hogy annak legalább kilométeren túleső körzetben kell töráéminie,, ímert az igazi levegőváltozás csak akkor észlelhető. Köztudomású az is, hogy a, munkások és alkalmazottak keresete rendkívül alacsony és ebiből az alacsony keresetből ímiég a primitív megélhetést is vagy egyáltalán mem, vagy csak nagyon szűkösen lehet biztosítaná. Ezért ebből a keresetből nem tudják a, szaibadságramenő munkások, alkalmazottak azt a drága vasúti díjszabást fedezni, amellyel tulajdonképen környezet- és levegőváltozásra tudnának menni. Elbből következik természetszerűleg az, hogy a munkások: szabadságukat úgy kénytelenek eltölteni, hogy ez valójában nem szolgál megfelelően és helyeseni fáradt testük pihentetésére és egészségük megóvására. Azok a vasúti kedvezmények, amelyek ezidőszerint rendelkezésre állnak, vagy összegszerűleg lalaesonyak, vagy pedig csak csoportosan vehetők igényibe. Ilyen például a, turista kedvezmény, lamely — úgy tudom — 20—33% közt ingadozik, ilyen a kultúrkedvezmiény, amely — úgy tudom — 66%-os. Ezek csak: csoportosan vehetők igénybe és ma a 'szabadságok lebonyoltása neim rendezhető meg olyan módon, hogy a munkások nagy csoportban egyszerre tudnák ezt igényibevenni. Van egy másik kedvezmény is és ez a fürdőhelyekre szóló 50%-os kedvezmény. Ezt pedig a munkások azért nem tudják igéinybevenni, mert legtöblbnyire drága üdülőhelyekre szól, ahol nem. tudják: azokat a költségeket viselni, amelyek ott mutatkoznak. Ezért tehát olyan megoldást kell keresni, amely a munkás keresetével arányban áll és mégis a 'szabadságidő eltöltését helyesen és jól biztosítja. Szakkörökben, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletekiben foglalkoztak már behatóan ezzel a kérdéssel és a beható foglalkozás alapján kialakult az a vélemény, hogy a leghelyesebb megoldás az lenne, ha a legmaigasabfo vasúti kedvezményt biztosíthatná a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a szabadságot élvező munkások és alkalrr ázottak részére, aimely egyénileg is igénybevehető lenne, mert az a fontos, hogy a munkás akkor mehessen _ el szabad' ságra,, amikor szabadságát megkapja. Minthogy üzemi, termelési viszonyok szólnak abba bele, hogy mikor mehessen el a munkás tulajdonképpen szabadságra, (Zaj. -— Einlese 1939 június. 21-én, szerdán. nök csenget.) a szabadságidőre való mozgalom egyáltalán nem oldja meg ezt a kérdést elsősorban azért, mert nálunk Magyarországon erre való berendezkedés még nincs, egyébként pedig a magyar munkások és általában a magyar nép szabadságszeretete nem bírja ki azt a gyámkodást, amely még szabadságideje alatt is érné, amikor testét pihenteti. (Élénk ellentmondások a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: A szakszervezetekben volt szabadság? — Malasits Géza: Hagyják a szabadság ideje alatt békében! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. (Zaj a jobboldalon) Csendet kérek a jobboldalon. Ka bók Lajos: T. Képviselőház! Figyelembe kell venni azt, hogy a legnagyobb vasúti kedvezmény biztosítása azt jelenítheti a szabadságot élvező munkás számára, hogy elmehet vidéki rokonaihoz, ismerőseihez, jóbarátaihoz, oda, ahol a legolcsóbban és legjobban tudja eltölteni szabadidejét. A vasútra szerintem semmiféle terhet nem jelent ez, sőt növelné a vasút forgalmát, fokozná bevételét, mert a budapesti és környékbeli munkások elmennének vidékre, a vidéki munkások eljönnének Budapestre és ezzel nagy forgalom indulna meg. Hogy miből telnék ez? Fizetésükből és abból az olcsó vasúti kedvezményből, amelyre vonatkozólag megmondtam, hogy 75% J ban kérem azt megállapítani, amivel a vasúti költségek oly alacsony összegre csökkennének le, hogy ezt nagyjában el tudná viselni a munkás is. Ez lebonyolítható oly módon, hogy a munkáltatók igazolványokat állítanának ki a munkások számára, az igazolványokat a vasút igazgatósága leigazolná és ennek az igazolványnak az alapján az a munkás egyszer egy esztendőben, szabadságideje élvezetében olcsón elmehetne levegőváltozásra, környezetváltozásra és úgy tölthetné el szabadságát, hogy az tényleg fáradt teste pihentetésére és egészsége megóvására szolgáljon. (Egy hang a szélsőjobboldalon: Legalább egy időre távoznának a szakszervezetektől! — Kéthly Auna: Annál inkább meg kell csinálni! Na lássa!) Elnök: Szíveskedjenek a párbeszédeket abbahagyni! Kabók Lajos: Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben semmiféle politkát nem lehet fellelni. Itt tartozom kijelenteni, hogy interpellációm elmondásával egyáltalán neiu kerestem a nyilvánosságot. Nem azért szólok itt, hogy a nyilvánosság erről a felszólalásomról talán tudomást szerezzen, de rákényszerültem a felszólalásra azért, mert az egyik legnagyobb munkásszervezet, a vasmunkások szövetsége már két hónappal ezelőtt beadványt intézett a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez, amelyben ugyanezeket a kedvezményeket kérte. Két hónap eltelte ellenére semmiféle válaszban nem részesült ez a szövetség, ezért tehát, mint ennek a szövetségnek egyik exponense, rákényszerültem arra, hogy itt, a parlament színe előtt kérdezzem meg a miniszter urat, hogy vájjon ennek a kérdésnek általam megjelölt módon való megoldására talál-e lehetőséget? Nagyon szeretném, ha megnyugtató választ kapnék, mert ez a munkások széles rétegeiben is megnyugvást keltene, ha a munkások meggyőződnének arról, hogy az a kormány, amely igen gyakran hangoztatja, hogy a munkásokkal törődni akar, (Egy hang jobbfelöl' Törődik is!) hogy a munkást meg akarja