Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

92 Az országgyűlés képviselőházának 6. Özdon, akár Salgótarjánban új munkásokat állít íbe. Ezeket úgysem tudja beállítani, mert a budapesti, a debreceni vagy a ,győri munkanélküli nem mehet el Özdra dolgozni, nem is beszélve jarról, bogy ott nem is vennék fel, mivel ott erős és a termelés folyamataiban még ki nem szipolyozott munkásokat állítanak be. Az a körülmény, hogy a textilipar növelte a munkáslétszámot, nem csökkenti a munkanélküliek számát, mert a textilgyárakba a technikai fejlődés következtében túlnyomórészt faluról feljött fiatal embereket, fiatal leányokat állítanak he, akiket egy pár heti kioktatás után, hála a magyar nép gyors felfogóképességének, bizony a legkomplikáltabb munkákra is alkalmaznak. (Kabók Lajos: Éhbérért!) Éhbérért. A munkanélküliek nagy számát tehát nem csökkentette ez a látszólagos konjunktúra, amely most különösen a hadiiparral van összefüggéshen, mert — mint mondottam — azok, akiket a munka, a termelés folyamatába beállítottak, azok túlnyomórészt elhasználatlan, friss munkaerők. Legyen szabad ezzel kapcsolatban azonban rámutatnom arra, hogy például az építőiparban, amely 33 vagy 34 ipart foglal magában, a munkanélküliség elképzelhetetlenül nagy. Tessék csak megfigyelni: 1938 január havában 45, 1939 január havában pedig 9 építési engedélyt kértek Budapesten. A vidéki városokban még rosszabb a helyzet, mert a szegénység, a pénztelenség a vidéki városokban még nagyobb és hiába van meg akármelyik város törvényhatósági bizottságában a szándék arra, hogy munkáslakásokat vagy munkáslakótelepeket építsen, képtelen ezt megtenni, mert nem adnak rá megfelelő pénzösszeget. így az egész építőiparban — ideértve nemcsak magát a szorosan vett építőipart, hanem a lakatos, a 'bádogos, a festő és egyéb iparokat is, amelyeket az építé-i seknél foglalkoztatnak — ma munka nélkül állnak az emlberek. A közelmutban megígérték, hogy tavasszal már megindunak a közmunkák, ezek a közmunkák építkezésekkel lesznek összekötve és ennek következtében az építkezés megindulásával a munkanélküliség különösen az építési iparban erősen enyhülni fog. Az idén áprilisban egy küldöttség járt Budapest székesfőváros polgármesterénél s arra kérte, gondoskodjék arról, hogy végre-valahára megindulhasson az építkezés. Elmondotta a küldöttség szónoka, hogy az építőiparban foglalkoztatott munkások tavasszal várták az építkezések megindítását, ezek azonban teljesen visszaestek és az építőmunkásoknak 63 százaléka munka nélkül van. A téglagyári és építőipari segédmunkásokkal együtt több mint 70.000 embert, azoknak családtagjaival együtt pedig egynegyedmillió embert érint a katasztrofális munkanélküliség. Mi történik ezekkel a munkanélküliekkel? Minden államban, — még a totális államokban is — megtartották a munkanélküli segélyt, mert tudják, hogy a munkanélküli értéket képvisel s ha talán most nem is tudja az állam és a társadalom teljesen kihasználni, de eljöhet az idő, almikor az ember a (munkafolyamatba beállítva egész, munkát tud teljesíteni, értéket termel, tehát az államnak és társadalomnak érdeke, hogy munkaerejében ne annyira lecsökkenve kerüljön újra a termelés folyamatát)a, aniályen csökkent munkaerővel most hír. Sajnos, nálunk a munkanélküliek kérdésével senki sem foglalkozik. Látszólag a vároülése 1939 június 21-én, szerdán. sokra bízták, hogy ők gondoskodjanak a munkanélküliekről, mert az állam sem munkanélküli biztosítást nem vezetett be, sem munkanélküli segélyt nem iád. A vidéki városokból azonban csak nagy erőfeszítéssel, úgyszólván harapófogóval sikerült a miniszter úrnak valamit kisajtolni, hogy a munkanélkülieknek ioglalkoztatást nyújtsanak. Ez a foglalkoztatás is csak egészen rövid időre szólt, mert a városok anyagi ereje kimerült, nem tudják okét tovább foglalkoztatni. Még azokban a városokban is, mint például a Dunántúl nagy kultúrájú városai közül Győrben, ahol ma is a legtökéletesebben oldották meg a szerencsétlen munkanélküliek megsegítését, csak 20—22 pengő az az összeg, amelyet ezek a szerencsétlen munkanélküliek ínségmunkával megkereshetnek. Egy hónapban 20—22 pengő ez az öszszeg. Méltóztassanak elképzelni, hogy ebből az összegből annak a szerencsétlen embernek nagyon gyakran öt-hat gyermeket kell eltartania. 6—8—10 heti munkanélküliség munkanélküli szellemileg is, testileg is teljesen leromlik és ha újból beállítják a termelés folyamatába, életerős ember helyett már csak mint roncs kerül oda. De történtek azután a munkanélküliekkel visszaélések is. így például egypár városban szokásba vették, hogy a munkanélküliekkel végeztetik a közmunkákat (Szeder Ferenc: Inséghérért!) és pedig ínségbérért. Csatorna- és úthálózati munkákat, csőfektetési és egyéb munkákat végeztetnek ezekkel az emberekkel, hangsúlyozom ismételten, inséghérért. A magyar törvények szigorúan megbüntetik azt a munkanélküli mestert, legényt, aki egy szekrény polírozását vállalja, vagy megbüntetik azt a b orb élysegé diet, aki iparigazolvány nélkül megy el borotválni egy házba, de nem -bünteti meg senki azokat a közületeket, amelyek a szerencsétlen munkanélküliek nyomorúságát kihasználva, olyan közmunkákat végeztetnek velük, r amelyeket egyébként iparosokkal kellene végeztetni, amely esetben az iparos is megtalálná a számítását és a munkás is megfelelő munkabért kapna. Ez ellen az a'buzus ellen, tehát ezeknek a legszerencsétlenebb munkanélkülieknek a szörnyű kizsákmányolása ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell és a kormánynak minden eszközt meg kell ragadnia arra, hogy a városi hatóságokat ezektől a visszaélésektől elriassza. Ha nem megy máskép, gondoskodjék a városi hatóság arról, hogy valóságos ínségmunkát adjon az ínségmunkásnak, de olyan munkahér mellett, amelyből meg tud élni és amelyből családját is el tudja tartani. A legsúlyosabban kell azonban elítélnem és a legerkölcstelenehbnek kell minősítenem azt, hogy ,a munkanélküliekkel nyomorúságos éhbér mellett hasznot hajtó feladatokat végeztetnek a városok. T. Képviselőház! Mint mondottam, minden államban megtartották a munkanélküli segélyt. (Egy hang a ssélsőbalodalon: Munka legyen!) Nálunk a munkanélküli segélyről szó sincs, holott, mint bátor voltam kifejteni, a munkások nem ellenségei.a társadalomnak. Annak, az államnak, amely bámulatosan meg tudta szervezni a hadseregét, a finánc-szervezetét, amelynek ezer körme van, amikor a polgártól el kell venni az adót, amely meg tudta szervezni a közbiztonsági szolgálatát, kötelessége megszervezni a társadalmi munkát is úgy, hogy ne legyen munkanélküli. Ha nem tud vagy nem akar segélyt adlni, akkor az állami szervek kötelessége gondoskodni arról, hogy minden