Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

Âz országgyűlés képviselőházának 386. az ügyvéd megválasztásánál nem lehet kényszert alkalmazni, hanem lehetővé kell tenni, hogy valaki az életét és vagyoni érdekeinek a védelmét olyan emberre bízza, akiben megbízik. Áz Oti.-nál ez a lehetőség nem áll fenn, hanem a beteg tartozik ahhoz az orvoshoz menni, aki a kerületében ki van jelölve, tekintet nélkül arra, hogy bizalommal van-e iránta vagy nincs. T. Házi A leghatározottabban vissza kell itt utasítanom azt a feltevést, amely a bizottságban elhangzott az egyik felszólaló részéről, aki azt mondta, hogy bizonyos munkásérdekeltségek befolyást gyakorolnak és a zsidó orvosokon keresztül a biztosítottaknak előnyt tudnak szerezni. (Baross Gábor: így is van!) Ez ellen a gyanúsítás ellen az intézet jól felfogott érdekében a leghatározottabban tiltakoznom kell. A destruáiásnak ezt a módját ne vigyük erre a területre, különösen akkor ne, amikor ez nem igaz. Nem igaz pedig, azért, mert egyetlen fillér táppénzt ki nem fizethet az intézet, ha a beteget az ellenőrző tisztviselőorvos hetenkint meg nem nézi, meg nem vizsgálja, tehát hiába utal ki a kerületi orvos az illető beteg részére táppénzt, ha az illetékes ellenőrző orvos a járó beteget be nem rendeli magához, a fekvő beteget pedig a fekvőhelyén meg nem látogatja és nem ellenőrzi, hogy az illető tényleg táppénzre szorul-e vagy nem. Ezek között a tisztviselő orvosok között pedig 163-ból 162 keresztény, az az egy zsidó is valami tévedés folytán maradhatott még ott. Ez ellen a gyanúsítás ellen tiltakozni kell, mert ez a gyanúsítás az, ami megmételyezi a közéletet. Sokkal könnyebb rombolni, mint va- , lamit alkotni. (Felkiáltások a jobboldalon: ïùz igaz!) Sajnos, én azt látom, hogy azok, akik ma ezt az irányzatot képviselik, semmire sem tudnak hivatkozni, amit életükben alkottak volna (Kéthly Anna: Csak elvették a készet!), csak elvették azt, amit mások alkottak, amit mások építettek, mások létesítettek. Hivatkozzanak arra, hogy mi az, amit életükben ők alkottak akár egyes egyéneknek, akár a társadalomnak, akár annak a társadalmi rétegnek a javára, amelynek érdekében felszólalnak. Lerombolni azt, ami megvan, a legkönynyebb dolog, mert a demagógiának azután tág teret adnak azok a felszólalások, amelyek ilyen módon elhangzanak. (Baross Gábor : Hogy tudja!) Azonkívül még valamit méltóztassék ennek a kérdésnek tárgyalásánál figyelembe venni. Hiszen sajnos, hiába fogunk mi itt szakszerűen érvelni, aligha lesz ennek az érvelésnek valami hatása, amint már az előbbi szakaszoknál is láttuk. Az orvosok hiába bocsáttatnak el. hiába méltóztatik azt mondani, hogy nyugdíjazzák őket, amikor ezeknek az orvosoknak a nyugdíjügye is egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek nincsenek véglegesen és véleményem szerint nincsenek jól rendezve. (Rupert Rezső: Nincs igazságosan rendezve!) Az orvosi nyugdíj olyan nagy teher már az Orvosszövetségre, hogy az Orvosszövetség minden rendelkezésre álló eszközt igény bevesz, hogy ezt a nyugdíj terhet lehetőleg csökkentse. Ha ezek az orvosok elbocsáttatnak az Intézettől, nem kapnak nyugdíjat, csak az esetben, ha igazolást nyer az, hogy tényleg munkaképtelenek. Nem tartom helyesnek és nem is igazságos, hogy el lehessen bocsátani valakit« anélkül, hogy nyugdíjjogosultsága állna fenn. (Rupert Rezső: Szörnyűség!) ... . 4 . ülése 1939 március 23-ári

y csüíörtökön. 51

Û T. Képviselőház! Nézzük a kérdés másik részét. Azt méltóztatik mondani, hogy az elnöknek megvan a lehetősége a döntésre. Az elnök döntése azonban nem mindig a saját elhatározásától függ, hanem attól, hogy az elnök milyen utasítást kap a felettes hatóságától. Nem egy esetet láttam más vonatkozásban, ahol a törvény szerint az elnöknek biztosíttatnak jogok és az elnök mégis sokszor kénytelen a saját meggyőződése ellenére olyan intézkedéseket végrehajtani, amelyekre felülről kap utasítást, amelyekkel felülről bízzák meg. Méltóztatik tudni, hogy van egy törvény, amelynek rendelkezései alapján ma sehol az országban, sem a községeknél, sem a kórházakban, semmiféle intézménynél, sehol, de sehol egyetlenegy orvost sem lehet alkalmazni, ha az alkalmazásához a belügyminisztérium nem járul hozá, tehát az Oti. orvosok alkalmazására is ez a szabály irányadó. Nem az Oti. önkormányzata alkalmazza az orvosokat, azt meg sem kérdezik, az nem is tudja azt, hogy kit alkalmaznak, hanem igenis, az történik, hogy a pályázók közül az orvosi tanács véleménye alapján jelölnek ki egy orvost, azt az elnök esetleg kinevezi, ez a kinevezés felmegy a belügyminisztériumba, ott azután egy külön bizottság, egy tanács vizsgálja felül az összes kérvényezők okmányait és ha az a tanács, amely a belügyminisztériumban ezt a felülvizsgálást végzi, hozzájárul az illető kinevezéséhez, a belügyminiszter csak az esetben hagyja jóvá az illető orvos kinevezését. T. Ház! Ezek után méltóztassék nekem megmondani, hogy miféle veszély áll itt fenn az alkalmaztatások tekintetében. Talán az, hogy van még itt egypár régi orvos, aki zsidóvallású? Én emlékszem még a régi Dob-utcai betegsegélyző intézetben az öreg Csillag főorvosra, Stiller tanárra és Büchler belgyógyászra, akikhez a betegek olyan bizalomjnal mentek, mint a háziorvosukhoz, szeretettel fordultak hozzájuk és bízták rájuk a maguk kérését, de ezeknek a betegeknek, akik maguk építették fel ezt az intézményt és tartották fenn a maguk pénzéből, sohasem jutott eszükbe, hogy megkérdezzék, hogy az az orvos, akire rábízzák a maguk gyógykezelését, zsidó-e vagy nem zsidó. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt.^ Peyer Károly: Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a kért meghosszabbítást megadják:, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kérem a képviselő urat, tessék befejezni beszédét. Peyer Károly: Csak azért akartam kérni ezt az ötperces meghosszabbítást, hogy még egypár szakszerű felvilágosítást adjak a t. Háznak, de minthogy itt a szakszerűségre úgysincs szükség, hanem sokkal pontosabb az, hogy egyes érdekek érvényesüljeinek és a bosszú jusson kifejezésre, természetesen el kell tekintenem attól, hogy elmondjam azt, amit akartam, í ; j Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Bródy Ernő! Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! A joigfosztottak és a jogtól megfoszthatok tábora ismét egy újabb csoporttal növekszik és azok az orvosok, 7»*