Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-386

514 Àz országgyűlés képviselőházának 386 akik rendesen, becsületesen végezték a köteles­ségüket és teljesítették a hivatásukat, máról­hoLnapra ismét kimozdíthatok. Vissza kell most mennem a biztosító intézeti orvosi ellátás for­rásához. Itt van a kezemben az, 1927 : XXI. te. a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló törvény. Ennek 117. §-a szabályozza az orvosi alkalmaztatást. Ez a szakasz a követke­zőiket mondja (olvassa): »Az Országos Munkás­biztosító Intézet a biztosítottak orvosi ellátá­sát az erre szerződéssel vállalkozó orvosok útján teljesíti. Ha az orvosi ellátás a szerződés értelmé­ben egyénileg megjelölt orvosok teljesítik, a szerződtetés pályázat útján történik. A szerző­dést a helyi orvosi tanács és a főorvos meg­hallgatása után a pályázat feltételeinek meg­felelő pályázók egyikével az intézet nevében az intézet elnöke köti meg.« Az intézet elnöke tehát megköti a szerződést. Ismét egy 1 súlyos jogelv megy veszendőbe, mert a szerződés szentségébe vetett hit ismét meginog. Ezek az orvosok életfogytiglan szóló szerződést kaptak és most az életfogytiglan szóló szerződés he­lyett egy évi felmondással elküldhetik őket, így tehát a törvényt megváltoztatják. T. Ház! Lehetséges, hogy vannak orvosok, akik nem teljesítik a köteleségüket. Ezekkel szemben ott van a fegyelmi eljárás, megvan­nak a fegyelmi vétségek. (Rupert Rezső: De mind kitűnően teljesítette a köteleségét!) Ha egy orvos nem teljesíti a hivatását és köteles­ségét, nem jár el rendesen, fegyelmi úton el­távolíthatják. Ha olyasmit követ el, amiről szó volt itt, hogy összejátszik a járulékok kiadása végett a betegekkel, felfüggeszthetik állásától. (Gr. Apponyi György: Bűnvádi eljárást indít­hatnak ellene!) Hogyan szabad rendes és tisz­tességes embereket becstelen csalással meg­gyanúsítani 1 ? (Peyer Károly: Mert ez ma a közélet!) Engedelmet kérek, ha valaki hibát, vagy bűnt követ el, annak következményeit viselje, de aki ezt nem tette, arra nem lehet ezt rá­fogni. Nem lehet általánosítani, nem lehet azt mondani, hogy egy egész orvosi rend, egy egész orvosi társadalomi összejátszik a betegek­kel az intézet érdekeinek megkárosítása vé­dett. Ez közönséges nyelven csalás és a csa­lást büntetni kell. (Peyer Károly: Aki mondta, leariobban tudja, hogy ez nem igaz! — Rupert Rezső: Nagy kegyetlenség!) Mondom, csakis fegyelmi úton lehet elbocsátani ezeket az or­vosokat- Ha nem ez történik, akkor velük szemben jogfosztás, jogtalanság követtetik el. Miért van erre szükség? Miért kell az utolsó mllanatban, a tárgyalás befejezésének előesté­jén, úgyszólván a végszó előtt ismét egy ren­des, becsületes, önfeláldozó, dolgozó kategóriát kizárni az élet lehetőségéből? Nem tudom en­nek magyarázatát megtalálni, csak valami arígykedési szellem, valami olyan szellem, amely nem tartozik a magyar lelkiséghez, amelyre folyton hivatkoznak, képes arra, hogy most meg egy ilyen orvosi társadalmat sújt­son méltatlanul. T. Képviselőház! Már előttem szólott t. ba­rátom is felemlítette, itt van a nyugdíjkérdés. (Rupert Rezső: Ez a legfájdalmasabb!) Mi történik azzal a nyugdíjjárulékkal, amit ezek az orvosok talán évtizedeken keresztül befizet­tek» mi lesz ezeknek a? orvosoknak a nyug­díjjogosultságával? Lehetséges, hogy emberek éveken, esetleg évtizedeken keresztül befizetett íiyugdíjjárulékaikat ne kapják vissza? Lehet­. ülése 193$ március 23-án, csütörtökön. séges a jelenlegi rend szerint... (Alföldy Béla: Ez igaz! — Rupert Rezső: Ezt Alföldy is be­látja! Akkor miért csinálják? — Alföldy Béla: Nyugdíjat kell kapniok!) Bocsánatot kérek, a módosítás szövege szerint ezek az orvosok egy évi felmondással elbocsáthatók. Mi a követ­kezménye a felmondásnak? Végkielégítés és az általuk befizetett nyugdíjjárulékok vissza­térítése. De erről egy szó sincs itt, nem látjuk semmi nyomát ennek (Rupert Rezső és Alföldy Béla közbeszólnak.) és az Orvosszövetség ke­retén belül egy különleges nyugdíjszabályzat létesült, amely szerint nyugdíj csak rokkantság vagy munkaképtelenség esetén illeti meg eze­ket az orvosokat. (Rupert Rezső: Ügy van, várhatnak 65 éves korukig!) De itt nem áll be a rokkantság, vagy a munkaképtelenség esete. Itt nem munkaképtelenségről van szó, itt munkaképességük teljében ellbocsáthatják őket, bűn nélkül. Itt éppen a fordítottja történik. Amikor tehát a nyugdíjszabályzat ehhez a ki­kötéshez fűzi, mint feltételhez a nyugdíj folyó­síthatását, kérdeznem kell, mi fog történni eb­ben az esetben? Ki van mondva, hogy csak munkaképtelenség, vagy rokkantság esetén jár nyugdíj és egyik eset sem következett be, ha­nem bekövetkezett az a nem várt és előre nem látható eset, hogy elbocsátják őket. Mi fog tör­ténni ezeknek a becsületes, rendes, hazafias, kötelességtudó orvosoknak a nyugdíjával? (Alföldy Béla: Jár nyugdíj! — Fábián Béla: Tessék kimondani! — Rupert Rezső: Tessék ki­mondani! Adjatok be módosítást! — Peyer Károly: Nem jár nyugdíj, csak ha munkakép­telen, vagy rokkant az illető! — Alföldy Béla: Jár!) Már mondottam, hogy ennek a nyugdíj­íszaibályzatnak értelmében nyugdíj csak rok­kantság és munkaképtelenség esetén jár. Itt pedig egyik eset sem forog fenn. (Alföldy Béla: Ezt rendezni kell, belátjuk! — Rupert Rezső: De ha Alföldy is belátja, be kell nyúj­tani egy ilyen módosítást. — Kéthly Anna: Ezt a módosítást nem nyújtja be, csak azt várja, hogy a konkurrensek kimenjenek! — Zaj. — Alföldy Béla közbeszól. — Kertész Mik­lós: Kérje fel a miniszter urat! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Ne csak azon tessék folyton gondolkozni, hogyan lehet embereket állásaik­ból kitenni. (Rupert Rezső: Elvesztenek 30—40 évi szolgálatot!) Ez a legkönnyebb megoldása a kérdésnek. De kérdem, hogy ha bűn nélkül és minden arra szolgáló feltétel nélkül elbo­csáthatják ezeket az orvosokat állásaikból, mi fog történni az ő befizetett nyugdíjjárulékaik­kal, amelyeket arra a célra fizettek be, hogy ha lejár az ő szolgálatuk és nem végzik tovább kötelességüket, tovább is megélhessenek? En­gedelmet kérek, ez csak elintézendő kérdés? Erre gondolnunk kell, el kell intéznünk ezt a dolgot. (Rupert Rezső: Remélem, Alföldy be­nyujtat egy ilyen módosítást, mert helyesli in­dítványunkat! Kérjük a miniszter urat, hogy tegye magáévá! — Gr. Apponyi György. À miniszter urat nem érdekük ilyesmik!) Méltóztatnak látni, hogy egy ilyen várat­lan intézkedés mennyi súlyos következmény­nyel jár, milyen súlyos konzekvenciái vannak josri szempotból és az illető exisztenciája szem­pontjából. Emberileg és a lehetőség szerint te­hát mindent el kell követni az előre nem lá­tott eset következményeinek elhárítására. En­gedelmet kérek, a mélyen t. Képviselőház fi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom