Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-374
Az országgyűlés, képviselőházának 37U. Kérem beszédidőm 10 percnyi meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (lgenï) A Ház a beszédidő meghosszabbítást megadja. Krompaszky Miksa: Ezek a vidéki képviseletek a maguk ügyességével megkedveltették vidéken az autó használatát. Ez igen fontos dolog, mert Európában ana ezzel a cikkel mérik a kultúrát. Ma annyira jellemzi az autók száma valamely ország kultúráját, mint ahogy régen a szappanfogyasztás jellemezte a kultúrfokot. Ezek a szervek igen nagy munkát vévégeztek. A tárgyalások folyamán mégis azt állították, hogy jutalékuk munkanélküli jövedelem. Ez a dolgok teljes félreismerésén alapszik. Mindezek következtében az árkormányhiztosság az előbb említett tényezők figyelmen kívül hagyásával próbálta árkalkulációját megállapítani. Már elmondtam, hogy a német árakkal szemben nálunk egy 5%-os csökkentést hoztak javaslatba, aminek fenntartását a Marktordnung áttanulmányozása után teljes képtelenségnek tartom. Tudni kell még azt is, hogy az autókereskedők az ilyen szűkkeblű árkalkuláció ellen nem tudnak mással védekezni, minthogy leépítik a bevett autók csereüzletét, le kell bontaniok a részletüzleteket és be kell szüntetniük minden vidéki képviseletet. Ez megint 80—90 vidéki centrumot érint; ezeknek munkásai és eladói kenyér nélkül maradnak, ha az árkormánybiztosi rendelet szándékát ilyen rideg formában, mint ahogy kontemplálják, keresztül is viszik. Mélyen t. Ház! Hozzá kell még vennem ehhez azt is, hogy a németországi árkalkuláció más forgalom mellett adódott. A múlt esztendőben 3500 kocsit forgalmazó magyar autóképviselőkkel szemben a németországi autóképviselők 227.000 kocsit forgalmaztak, tehát a magyar kocsipark hetvenszeresét. Nekünk nem közönbös, hogy úgy a német, mint a bennünket közvetlenül szegélyező államok kocsiparkja hogyan alakul a mienkhez viszonyítva. A mi 18.000 személyautónkkal szemben áll a csehek 70.000 személyautója és az Anschluss előtti Ausztria 32.000 személyautója. Ez aggályos, az előbb említett magasabb szempontokat tekintetbe véve. Amikor a kereskedelemügyi miniszter úr ezt az egész akciót kezdeményezi, nem lehet közömbös, hogy ez a különbség a jövőben még inkább fokozódjék. Az államra nézve egyébként más szempontból sem közömbös, hogy az autópark száma emelkedik-e, hiszen a közúti adók, a literenként 22 filléres üzemanyagrészesedés, ezek a külön adók mind az államkincstárba folynak be. Ha ezeknek az adózóknak száma emelkedik, annak az államkincstár látja a hasznát. A magyar autókereskedelemre egyébként a legjellemzőbb adat az, hogy ezelőtt 10 esztendővel, 1928-ban még 34 ilyen kereskedő volt, 1931-ben már csak 13, ma pedig mindössze 24 ilyen kereskedő van, aki az autók forgalombahozatalával általában foglalkozik. Ki kell jelentenem, hogy ezek a hatalmas cégek, amelyek a magyar autókereskedelem 76%-át látják el, színtiszta keresztény vállalatok. Itt tehát végeredményben megint egy, a talpraálló keresztények kézében lévő kereskedelem ellen történik vagy akar történni olyan intézkedés, amelyet semmiképpen sem tudok megérteni a mai atmoszférában, amikor állanülése 1939 március 1-én, szerdán. 85 dóan a keresztényeknek a kereskedelmi pályákba való bekapcsolásáról beszélnek. Az a tiszteletteljes kérésem, hogy annál a szeretetnél fogva, amellyel a kereskedelemügyi miniszter úr ezt az egész kérdést kezdettől fogva kezelte, legyen szíves az árkormánybiztos úrral együtt a kereskedelmi szakérdekeltségek képviselőinek bevonásával nem mondom, hogy saját elnöklete alatt, de mindenesetre egy kereskedelmi szerv elnöklésével — összehívni értekezletet, mégpedig a legsürgősebben, és méltóztassék ezt a két és fél hónap óta várt^ és megígért rendeletet lehetőleg néhány t órán belül kibocsátani, azzal a szeretettel bírálva el a miniszter úrhoz részemről is eljuttatott memorandumban hangoztatott elveket, amelyre az ő egész^ múltja és kereskedelemszeretete folytán egészen biztosan számíthatunk. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Krompaszky t képviselőtársam felszólalására a következőkben vagyok bátor a választ megadni. Az a bizonyos rendelet, amely az autóvámok csökkentését fogja tartalmazni, holnap jelenik meg. Hogy ennek előkészítése hosszabb ideig elhúzódott, ennek oka az, hogy nemcsak a vámok leszállításáról volt szó, hanem arról is, hogy a régebbi súlyvámok helyett most egy egységes értékvámot hozunk be, amely nagyjából úgy fog alakulni, hogy az eddigi vám a felére fog csökkenni és pedig olyformán, hogy a nehezebb és drágább kocsiknál a régi vám felénél valamivel nagyobb vám maradjon meg, a kisebb kocsiknál pedig a régi vám felénél valamivel alacsonyabbra csökkentjük; a vámot. Ezzel az intézkedéssel a kormány azt szándékozik elérni, hogy az autók megszaporodjanak. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében bejelentette, hogy a közlekedéspolitika jövőben gyakorlandó elve volna egy arányos megosztást csinálni a vasúti és országúti forgalom között, s ezt kívánjuk elérni a teherkocsik szaporításával. Ha mi már most az egyik oldalon az első időszakban különösen jelentős kincstári áldozatokkal a kocsik árát vámcsökkentéssel lejjebb szállítjuk, a másik oldalon fokozottan kell ügyelnünk arra, hogy a vámleszállítás teljes egészében a fogyasztók javára szolgáljon- Fel kellett tehát hívni az árkormánybiztos figyelmét arra, hogy a kereskedői haszon mértékét állapítsa meg és tegyen javaslatot a kormánynak arra vonatkozólag, hogy ez a jövőben milyen formában történjék. A vizsgálatot elvégezte- Arra a bizonyos Marktordnung-ra vonatkozóan, amely Nemetországban a kereskedői százalékot jelenti, megjegyezhetem, hogy a négy liternél kisebb kocsik számára, amelyek magyar viszonylatban — mondhatnám — kizárólagosan .jönnek számba, 22% szerepel a német rendelkezésben» Ha figyelembe vesszük az átszámításnál a Németországban uralkodó kereseti és általános árnívót. azt kell mondanunk, hogy a 20%^ nálunk talán magas is. Ilyen módon tehát német vonatkozást tekintve, kedvezően jártunk el. A matematikai felépítésben pedig ez a 20% megoszlik 10%-os általános rezsiköltségre, garanciális és szerviz-ügyek fedezésére, körülbelül 5% különböző jutalékokra — amely az egyes vidékeken és a fővárosban különböző — és marad 5%, illetve a hitelüzleteknél 6% a kereske-