Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-394

Az országgyűlés képviselőházának 3, létről odahelyezett magyar urak is, akik meg is tesznek mindent és ők döbbennek meg első­sorban mindazon, ami ott például az ügyvé­dekkel, kereskedőkkel és iparosokkal történik. Száz kézzel segítenének rajtuk, mégis. Isten tudja, miként van a dolog, de mire ide a köz­pontba feljutnak az ügyek, illetve innen visz­szamegy az elintézés, minden a visszájára fordul, a megértésből, a jóságból igazságtalan­ság és kegyetlenség lesz. Arra kérem a t. kormányt, szíveskedjék tehát nagyobb gondot, több jóindulatot fordí­tani erre a területre. Ennek az országnak a legfőbb feje nem tudja azt, bár tudná, hogy az ő jóakarata ellenére a dolgok ott mégis milyen rosszul mennek. Szíveskedjék a t. kormány változtatni r a rossz rendszeren, elrendelni, ki­mondani végre azt, hogy a szerzett jogok nem érinthetők, s különösen elrendelni a revíziót az elvett jogosítványok s az ügyvédi kamarai tagsága kérdésében; elrendelni, hogy min­denki személyesen állíttassák a maga igazoló­bizottsága elé, s ott emeljenek vádat, amely miatt esetleg a kamarába nem akarnák fel­venni, hogy minden érdekelt védekezhessék, hiszen a jogállam legelemibb fogalmához tar­tozik, hogy, a vádlott legalább a vádat ismerje s. az ellen védekezhessék. Rendelje el a t. kor­mány ezt a revíziót és helyezze vissza az iga­zolandó ügyvédeket a helyükre, a maguk régi birtokállományába válogatás nélkül, kivéve azokat, akik esetleg bűncselekményt kö­vettek el. Sok 50—60 esztendős ügyvédről van szó, legtöbbször a jó irodák embereiről, akik most lelkileg szélütötten kétségbeesve járnak­kelnek ott s nem tudják mi lesz holnap. Én jól ismerem ezt az érzést, mert velem is meg­történt, hogy amikor kitört a kommunizmus, Veszprémben elsősorban engem proskribáltak s nem volt meg a lehetőségem arra, hogy csak bármiiyen kenyérkereső munkát is folytassak, sőt még a malmoknak is megtiltották, hogy családom részére a gabonát őröljék meg. Visszaemlékezem arra a kétségbeesett álla­potra, amikor mi is sokan így lelkileg szél­ütötten jártunk a kommunizmus idején s az ember könnyezve, a szenvedések kálváriáját járva tehetetlenül nézett családjára, kisgyer­mekeire, mi lesz velük. Ismerem ezt az érzést és tudom azt is, hogy milyen kegyetlenül mérgező hatása van a publikumra is az ilyen látványnak. Hamar megutálja az ilyen kínzó rendszert. A kormány tehát saját érdekében cselekedne, ha a panaszoltakban változtatna eddigi álláspontján ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Rupert Rezső: ...és visszatérve a keresz­tény jóságnak és a magyar úri tisztességnek az útjára, megtartaná szavát is, amelyet a visszaszerzés előtt a szerzett jogokat illetőleg megígért. Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. Következik Sulyok Dezső képviselő úr in­terpellációja. Kérem annak felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. belügyminiszter úrhoz az 1938. évi XXXIV. törvénycikkel visszacsatolt terü­letek Házhatározattal behívott képviselőinek jogállása tárgyában. Miután ezidőszerint érvényben lévő tör­-vényeink értelmében a Háznak kormányzói kézirattal bekövetkezhető feloszlatása esetén az 1938. évi XXXIV. törvénycikkel visszacsa­tolt területek Házhatározattal behívott kép­CÍSPYI^ELÖHÁZI NAPLÓ XXII. : U. ülése 1939 május 3-án, szerdán. 63Í viselőinek megbízatása is ipso jure megszű­nik, újabb törvényes szabályozás hiányában miként tartja lehetségesnek a belügyminisz­ter úr, hogy ez a megbízatás választás nélkül ÚJra feléleszthető és joghatályossá tehető le­gyen?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Ennek az interpellációnak célja nem a támadás és nem az akadékoskodás» pusztán egy közjogi kér­désre kívánom a figyelmet felhívni és ha még lehet, ha még van rá idő, egy nagyon érdekes, és nagyon fontos közjogi kérdést szeretnék tisztázni. Tudom, azt is nagyon jól, hogy az életnek mai lüktető iramában a közjogi kérdé­sek általában elszíntelenedtek és elvesztették jelentőségüket. Ez azonban nem lehet oka an­nak, hogy egyáltalán mellőzzük a közjogot és egyáltalán ne fordítsunk a közjogi sérelmek­re figyelmet. Én változatlanul vallom az élet mai lüktetésében és a változásoknak szinte filmszerű pergése idején is azt, hogy justitia regnorum fundamentum. Vannak tehát bizo­nyos sarkalatos jogi elvek, amelyeket félre­dobni, mellőzni, figyelmen kívül hagyni még ma sem lehet, (Úgy van! a baloldalon.) mert ha ezt tesszük, könyörtelenül és kérlelhetetle­nül bosszút áll rajtunk ez az eljárás a későb­biek folyamán. T. Ház! Az 1938:XXXIV. t-cikkel vissza­csatolt felvidéki terület országgyűlési képvise­lőinek jogállásáról kívánok beszélni. A hivat­kozott törvénycikk 2. §-ában a következő ren­delkezések foglaltatnak. (Olvassa): »A vissza­csatolt felvidéki területek lakossága által sze­nátorokká, nemzetgyűlési vagy tartomány­gyűlési képviselőkké megválasztottak közül a jelen törvény erejénél fogva mint országgyű­lési képviselők az 1935. évi április havának 27. napjára egybehívott magyar országgyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterelnök indítványára az országgyűlés, mindkét házának határozatá­val az országgyűlés képviselőházába meghív«. Egészen világos és vitathatatlan tény tehát az, hogy az a 17 képviselő, — közben Korláth Endre főispánná neveztetvén ki, most már csak 16 képviselő — akik ennek a törvénynek alapján és a két Háznak egybehangzóan ho­zott Házhatározata alapján tagjai a mai tör­vényhozásnak, csak az 1935. évi április 27-re egybehívott országgyűlésnek tagjai (Ügy van! a baloldalon.) és csak ennek a képviselőháznak a tagjai. Mivel pedig egy kormányzói kézirat­tal történő feloszlatás esetén (Br. Berg Miksa: Holnap!) a képviselőházat nem lehet részlege­sen feloszlatni és nem lehet azt mondani, hogy a mai 261 képviselő közül 245-nek a megbíza­tása ezzel a kormányzói kézirattal megszűnik, tizenhatnak a megbízatása pedig továbbra is megmarad, (Br. Berg Miksa: Az lehetetlen!) mert a magyar közjog ilyen részleges felosz­latást nem ismer, (Malasits Géza: Olyan jó a hatalomban ülni!) — türelmet kérek — tehát sem személy szerint, sem valamely terület sze­rint nem lehet kivételeket felállítani a fel­oszlatás joghatálya alól, ennélfogva ennek^ a tizenhat képviselőnek a képviselői megbíza­tása a — amint mondják — holnap bekövet­kezendő házfeloszlatással éppúgy megszűnik, mint X-én vagy Y-é. (Felkiáltások a balolda­lon: Ez természetes! Magától értetődő!) Nem lehet egy képviselőházat úgy feloszlatni, hogy Kis Péter megbízatását ma megszűntetem, Nagy Pálét pedig megtartom, mert itt minden .képviselő ennek a . törvénynek a hatályánál 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom