Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-394

630 Az országgyűlés képviselőházának 394. ülése 1939 május 3-án, szerdán. befektetésekkel rendezték be, amelyek még nem térültek vissza, ha tehát ezeket az exisztenciákat nem akarták tönkretenni, így kellett eljárni. Ennek ellenére mégis ridegen elvonják az autóbuszjáratokra meglévő engedélyeket és az emberek egész seregét tönkreteszik. Tudok ezek között egy hadiözvegyről is, akitől szintén elvették engedélyét, amelyet neki annakidején a cseh hatóságok adtak és ezt az asszonyt is teljesen tönkretették (Buchinger Manó: Most tekintik megszállott területnek a Felvidéket, most csinálnak belőle megszállott területet!) Ugyanez történik a mozgószínbázengedélyekkel is. Még nagyobb horderejű jogsérelmek forognak fenn az ügyvédi kamarai felvételek körül. Érdemes ügyvédeket, egész seregét azoknak az öreg ügyvédeknek is, akik már 1914-ben a magyar kamaráknak tagjai voltak, egyszerűen kisemmiznek a kamarákból. Akárhány olyanról tudok, aki még a megszállás alatt is be volt jegyezve magyar kamarába, mert mint méltóztatnak tudni, a győri és a balassagyarmati kamara a megszállás után is fennmaradt és nem törölte azokat az ügyvédeket, akik megszállott területre kerültek. Ezek ma is tagjai ezeknek a kamaráknak, mert ezeket a kamarákat az a becsületes, józan magyar érzés vezette, hogy azzal a ténnyel, hogy ezeket a területeket elcsatolták, nem szűnhetett meg a magyar ügyvédeknek kamarai tagsága és átmenetinek tekintvén az állapotot, őket a kamarai tagok sorából — nagyon helyesen nem is törölték. Most bekövetkezett az, amitől féltünk, hogy a kormány a neki adott felhatalmazást majd rosszra használja fel, mert egyremásra irtja ki a legérdemesebb ügyvédeket, teszi lehetetlenné megélhetésüket, pusztítja el őket, a jó Isten tudja, milyen eljárási jog és milyen szempontok alapján. (Buchinger Manó: Hogyan tűrhetik ezt a felvidéki képviselők? — H>öy hang a jobbközépen: Megérdemlik a sor aukat! — Buchinger Manó: Maga érdemli meg a sorsát! De nem azt, hogy itt üljön! Másutt kellen ülnie, nem itt! — Zaj.) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben! Rupert Rezső: Hoztak valami 9600/1938. M. E. sz. rendeletet, amelyet itt be kellett volna mutatni. Kineveztek ennek alapján Komáromba és Kassára egy kilenctagú bizottságot és az intézte el azután ezeknek az ügyvédeknek a kamarai tagsági ügyét, az Ipolysági és losonci ügyvédekét pedig a balassagyarmati kamara. Nem tudom, hogyan intézték el az ügyeket ezek a fórumok. Hiszem, hogy jóakarattal, de a vége mégis az lett, hogy a minisztériumban törölték a legérdemesebb ügyvédeket is, mégpedig igen sokat. Mondom, nem tudom, milyen jogi szempont és milyen eljárás alapján tették ezt, de megdöbbentő, hogy az illetőknek, akik proskripció alá estek, még csak módot sem adtak arra, hogy egy kontradiktorius eljárásban • igazolják, magukat vagy legalább is meghallják a vádat, amely ellen védekezniük kell nehogy denunciálásoknak essenek áldozatul, aminthogy áldozatul estek. Az ilyen eljárásnak nem lehetett más vége, mint az, hogy felvettek olyan ügyvédeket, akik a megszállás alatt kifejezetten szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, —• felvettek olyanokat- akikre vonatkozólag súlyos fegyelmi vétségek forogtak fenn, felvettek egész sereg olyan embert, ami végre is helyes, aki csak néhány éve ügyvéd és diplomáját Prágában szerezte, felvettek olyat, aki ma isi szlovák állampolgár és az ország területéről ki van utasítva és felvettek még olyan ügyvédet is, aki itt Magyarországon a kommunizmus alatt viselt dolgaiért fegyházbüntetést kapott es töltött ki. Nem akarok neveket említeni, mert ezzel nem törődöm, senkinek sem akarok ártani, senkit sem akarok a kenyerétől elütni. Nem vettek fel ellenben egész sereg olyan ügyvédet, aki gyermekeit nem szlovák iskolába járatta, mint sokan a felvettek közül és mindig nyiltan magyarnak vallotta magát, míg sok felvett a cseh uralom alatt magyarul beszélni csak elvétve akart. Felemlítettem itt a múltkoriban a zsidójavaslat tárgyalásánál például az ungvári esetet. Ez csak egy a sok közül. Ott egy Juszkovics Mór nevű zsidó ügyvéd 1933-ban indítványozta a magyar nyelv bevezetését. A keresztény magyar alpolgármester ellenezte az indítványt, de amikor szavazásra került a sor, akkor hét zsidó öt más szavazattal szemben megszavazta a magyar nyelv bevezetését. Ezek között öt zsidó ügyvéd volt, de egyet sem vettek fel, pedig: kell-e szebb manifesztációja a magyar érzésnek, asszimilációnak, kell-e szebb hőstett, mint amit ezek az ügyvédek mutattak fel?! Amikor pedig még szinte örök ideig valónak tűnt fel még a cseh uralom, akkor is szembe mertek vele szállni, habár exisztem ciájukat kockáztatták azzal, hogy magyar hazafiságukat tüntetően megmutatták. Ezek között akárhány olyan ügyvéd van, aki magyar embereket, volt katonatiszteket is védett a ' cseh bíróságok előtt, mégpedig a saját költségén, mert hiszen azoknak a szegény magyaroknak, akiket a csehek sokszor minden alap nélkül megvádoltak valami olyan bűncselekménnyel, amely miatt fegyházra vagy halálra lehetett ítélni őket, nem volt pénzük. Ezek az emberek, — köztük ez a dr. Juszkovics Mór is, aki, mint tudom, vagy száz esetben saját költségén tette ezt, sőt Prágába is többször utazott, — mondom — védtek magyar tiszteket is. Ö egy derék magyar tisztet még a halálbüntetéstől is megmentett, úgy, hogy addig szorgalmaskodott, járt utána, míg a tiszt kegyelmet nem kapott. Ez csak egy a sok közül. Lehetetlen tehát megérteni azt, ami itt történik és ami csak elkeseredést kelt a népben is azon a vidéken, mert hiszen a Felyidék népének, ha sokat szenvedett is, éppen ezért megvan az az egy haszna a szenvedésekből, hogy nagyon érzékeny lett az igazság iránt és nagyon rossznéven veszi, százszorosan átérzi azt, ha valakit megszenvedtetnek, hiszen olyan sokat szenvedett maga is. Ha valaha józan magyar észre, magyar úri gesztusra, emelkedettségre van szükség, akkor ezen a területen kell azt megmutatni. Igyekszünk is megmutatni, mert egyébként örvendetesen hallom az ottaniaktól, hogy azokkal a magyar tisztviselőkkel, akik innen a törzsterületről kerültek oda át, nagyon meg vannak elégedve. A bajok csak azok körül vannak, akik ott éltek a húszéves megszállás alatt és nem tudnak elég objektívek lenni, hanem kiélik a maguk szenvedélyeit, régi haragját, s ennek folytán sok esetben történnek igazságtalanságok. Ahogy azonban megfogadta a t. kormány az 1938 : XXXIV. te tárgyalásakor azt a hozzá intézett kérésemet, hogy ha oda, arra a területre tisztviselőket innen kell küldeni, akkor válogassa ki az igazán magyar, úriszellemű embereket és azokat küldje oda, mert annak a vidéknek a lelki megbékélése és boldoggá tevése csak így kövétkezhetik eh Megfogadták ezt a kérést a ,törzsterü-