Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

54 Az országgyűlés képviselőházénak 37$. ülése 1939 február 28-án, keddevi. vények, rendeletek útján adóemelésekkel, kiváltság- és jogmegvonásokkal intézkednek a zsidóság elrettentésére. Micsoda beszéd az, hogy mi itt most elkezdtük idegen eszmék nyomán a zsidókérdést feszegetni Magyarországon? Hiszen volt zsidókérdés és az évszázadok alatt csak súlyosabbá lett! A XVIII. században már az arisztokrácia és a főszolgabírók a zsidóvédők a törvény ellenére is. Ök akadályozzák meg, hogy a törvényeket és rendeleteket becsületesen végrehajtsák. T. Ház! A zsidóságot két alkotmányellenes uralom abszolutisztikus osztrák korszaka ültette végleg a magyarság nyakára, nem Koösuthék és nem Széchenyiek; mert történelmi hazugság az, amit velük kapcsolatban hangoztatnak. II. József uralma és a Bach-korszak teremtette meg Magyarországon a zsidóság végleges elhelyezkedését. II. József, a kalapos király akkor, amikor a magyar alkotmány nem volt érvényben, húzta fel a zsilipet a zsidóság előtt és tette zsidóparadicsommá ezt az országot és 1849 és 1867 között fészkelődött be a zsidóság véglegesen és tökéletesen a magyar gazdasági és kulturális életbe. Kornis Gyula azt írja, hogy a zsidóság 1849 után hirtelen lepi el a középiskolákat és ezeken keresztül a szellemi pályákat. Miért?' Azért, mert 1849 után a magyar nemzet meg volt fosztva a vezetőségétől, tízezrek ültek börtönben, mentek emigrációba, Boroztattak be az osztrák hadseregbe. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőí.) Fej nélkül állott ez a nemzet hosszú időn keresztül, becstelenség volt állásokat elfogadni. Volt-e ennél nagyobb lehetőség, mint idegen uralom alatt, a Hadi-korszak alatt beülni mindenhova, egyrészt az Európában kifejlődött nagy, hatalmas kapitalista hullámon az összes gazdasági vezető (helyekre, másrészt pedig a szellemi pályákra? Nem a magyar alkotmány, hanem a magyar alkotmány felfüggesztése volt a zsidók magyarországi térhódításának az oka. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) 1850-ben a császár már különleges jogokat ad a zsidóknak és behozzák az osztrák polgári törvénykönyvet. Ezzel, az osztrák polgári törvénykönyv magyarországi hatályával nyitották meg a kaput a zsidók előtt. A zsidók az osztrák polgári törvénykönyv alapján tömegesen szerzik meg azokat a jogosítványokat, amelyekről egy évtizeddel azelőtt nem is álmodtak volna. A zsidóság a nemzeti szerencsétlenségnek, a világosi fegyverletételnek az egyetlen nyertese Magyarországon. A nemzet színe-java hiányzik. Akkor lesznek a zsidók ügyvédek, hivatalnokok, akkor szereznek nemesi ingatlanokat az osztrák polgári törvénykönyv alapján. Az 1860 február 18-iki pátens megadja nekik az ingatlanszerzés jogát, addig számukra tilos monopóliumokat is megkapnak, mert például salétromot, puskaport és efféle dolgokat azelőtt nem árusíthattak. A tanuzási képesség korlátozása is megszűnik, ami megindította Felső-Magyarországon azt a rettenetes folyamatot, amely a magyar birtokok elkobzásához, száz- és százezer kis magyar birtokosnak, később pedig középbirtokosnak és főnemesnek a tönkretételéhez vezetett. Az osztrák polgári törvénykönyv alapján helyezkedhettek el a zsidóik a bányavárosokban, ahonnan azelőtt ki voltak tiltva s az osztrák polgári törvénykönyv uralma alatt" szilárdult meg itt ez a gyakorlati jogi helyzet, amelyet később törvényesen állandósítottak. Amikor kibékült a király és a nemzet, akkor már az országbírói értekezlet érintetlenül hagyta az osztrák polgári törvénykönyv alapján megszilárdult és kialakult helyzetetEz volt a magyar szerencsétlenség: nem a magyar alkotmány uralma, hanem a bécsi önkény. Az 1867:XVIL te előkészítése, akarata, az anyag összehozása, még az abszolutizmus korából való» Az abszolutizmus után, 1867-ben egyszerűen ráütötték a pecsétet a kialakult jogegyenlőségre. A császári osztrák abszolutizmusnak nagyon sokat köszönhet a zsidóság és ma csak mimikriből dicséri a magyar alkotmányt, mert a császári alkotmányt kellene dicsérnie. Tökéletesen hamis az a beállítás is, hogy ez az 1867:XVIL te. a reformkorszak és a kossuthi hagyományok késői virága. Határozottan tiltakozom ez ellen a jogfolytonossági hazugság ellen. Nem! Kendes császári és királyi törvény ez, nem a magyar alkotmány folytatása, hanem egy folyamat lepecsételése, kompromisszum, mert a kossuthi' hagyomány, a deákferenci hagyomány, Széchenyi hagyománya és Kölcsey hagyománya soha, de soha nem engedte volna meg, hogy megteremtsék a zsidó egyenjogúságot a zsidó bevándorlási törvény nélkül! ök junktimot állítottak fel a kettő között és a császári ház befolyása, a bécsi befolyás volt az, amely ezt a junktimot a nemzet végtelen szerencsétlenségére ketté tépte. A Bach-korszaknak a nemzet vezetése szempontjából való gyászos antiszelekciója mind a mai napig érezhető az egész nemzeten. (Ügy van! balfelöl.) Az 1843—44-iki országgyűlésen nem ezt az 1867:XVII. tc.-et követelték a magyar gondolat ,előharcosai és a vármegyék. Valami tökéletesen mást követeltek! Ezért hamisítás azt mondani, hogy az 1867:XVII. te. kossuthi hagyomány. Az 1843—44. országgyűlésen Győr vármegye azt kívánja, hogy előbb a' zsidók mondjanak ellent hitük elveinek, Ugocsa vármegye pedig azt, hogy előbb vallásuk elveiről faragják le a cafrangot. Ez volt az egészséges magyar álláspont, százféle formában. Az aradi zsidók ebben az időben megindítottak egy mozgalmat a talmud teljes feladása érdekében, mert látták, hogy a magyar nemzet ellenállása ekörül csoportosul. Azt akarták az aradi zsidók, hogy csak a tízparancsolat maradjon meg a zsidó vallásból. Természetes, hogy ez nem sikerült, hanem csak egy nagyobb kitérési folyamat lett a jámbor szándékból a 40-es esztendőkben. A szegedi országgyűlésen 1849-ben Szemere Bertalan benyújtotta a törvényjavaslatot a zsidó egyenjogúságról, amely azonban csak elvi kijelentéseket tartalmazott, de annak megvalósítását a zsidó vallás reformjától tette függővé. Vagyis az 1849-es és az 1867-es törvény között óriási szakadék van a magyarság kárára. 1861-ben, az abszolutizmus korában, küldte ki az országgyűlés azt a bizottságot, amely azután az 1867-es törvényt [megcsinálta. Beáik Ferencnek Eötvös a • [koranány névéiben megígérte, hogy nem terjesztik be a törvényjavaslatot a bevándorlási törvény nélkül. Természetesen beterjesztették és ez volt a csalás. Ilyen előzmények után, az 1867:XVII. törvénycikk után igen természetes volt a zsidó-