Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-391
614 Az országgyűlés képviselőházának 391 tona volt. Sohasem tekintette a magyar ember külön érdemnek a vitézséget. Megnyugtatom azokat a tisztelt képviselő urakat, akik azt mondják, (hogy miért tekintjük a vitézséget külön érdemnek, hogy a magyar azt sohasem tekintette külön érdemnek, mert a magyar, hála Istennek, ezer esztendőn keresztül a legutóbbi időkig gyáva sohasem volt és mindig kiállt, ha küzdeni, harcolni kellett. De meg kell ezt becsülni tekintet nélkül a származásra, hiszen a régi világban is voltak a magyar hadseregnek idegen származású hősei, a régi világban is eljöttek más, idlegen népek tagjai Magyarországért harcolni. (Földesi Gyula: Negyvennyolcban!) S aki egyszer Magyarországért harcolt, a vérét ontotta, azt mindig elismerték a nemzet egyenrangú tagjának, tekintet nélkül arra, hogy milyen volt a származása, lehetett német, szláv vagy akármilyen más származású. (Zaj. — Fábián Béla! Megmondotta a 102 tábornok!) Sokat lehetett olvasni a kormánypárti sajtó hasábjain és hallani itt az ülésteremben és a képviselőház folyosóján is arról, hogy az ellenzék miért hánytorgatja fel, miért fújja fel nagyra a zsidó vitézséget?' Ez megismétlődő akkord volt az Uj Magyarság és egyéb kormánylapok hasábjain. Emlékszem, pár héttel ezelőtt itt a parlamenti buffetben Fábián Béla és Rátz Kálmán képviselő társaimmal beszélgettünk és Rátz Kálmán — ha itt volna, megerősítené szavaimat — azt mondotta Fábián képviselőtársamnak: miért hangsúlyozzátok mindig azt a zsidó vitézséget, magatoknak fogtok vele ártani és így tovább. Senkinek esze ágában sincs — és ha valaki ezt tenné, nagyon helytelenül tenné — hogy így kiemelni akarná akár a zsidókat, akár az ország népének más kategóriáit. (Fábián Béla: Kötelességteljesítés volt, de nem jár érte megvetés! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalom. — Zaj ) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi György: Sőt én magam is megmondom, hogy ízléstelennek és éppen a magyar katonás szellemmel, amely a háborús kötelességteljesítést magától értetődőnek és természetesnek tartja, abszolúte ellentétben állónak tartanám, ha valami óriási propagandáit csinálnának akár X., akár Y.. akár egyes emberek, akár társadalmi osztályok vagy val; lásfelekezetek részéről abból, hogyan vették ki részüket ebből a minden magyar emberre nézve kötelező kötelességteljesítcsböl. Legyen szabad azonban egyet meg jegy ezrem. Amikor ennek a javaslatnak az inaosolása. a kormánypárti és a kormány részéről jövő hivatalos és félhivatalos megnyilatkozások, az egész kormánysajtó hetek és hónapok óta folyton csak arról beszélnek, hogy a zsidó mennyire más, mint a magyar, hogy a zsidó mennyire idegen test a magyar nemzet testében, hogy a zsidó a háborúból csak a papirbakkancs-szállítás teren vette ki a részét, hogy a zsidó nem áldozta ve : rét a magyarság í'ibbi kategóriáival egyenlő mértékben, akkor csak természetes, hogy a megtámadott fél a statisztika számaival terjeszti be ellenbizonyítékait. -V"«i * Végeredményben itt egy vita tolyik. A vitát nem a zsidók és nem a parlamentnek es a közvéleménynek az a része indította meg, amely ezzel a javaslattal szembehelyezkedik, hanem azok, akik ezt a javaslatot beterjesztették és szorgalmazták (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferene: Nem hencegés, hanem védekezés!) . ülése 1939 április 21-én, pénteken. Hangsúlyozom, az ellenzéki oldalról senki sem akar külön érdemeket kovácsolni ennek a 2. §-nak kapcsán abból, hogy valaki becsületesen teljesítette kötelességét. Aki nem teljesítette, az többnyire el is vette méltó büntetését a háborúban — igen helyesen — drákói szigorral. De itt a minimális állampolgári jogról és nem jutalomról van szó, (Ügy van! a baloldalon.) még csak nem is az 1938:IV. törvénycikk szerinti kedvező elbánásról van szó, egyenlő feltételek mellett. Amit mi kívánunk, az csak az a minimum, hogy aki becsülettel teljesítette — a túloldal szavaival élve — kutyakötelességét, aki háborúba ment, bevonult, harcolt, esetleg kitüntették vagy megsebesült, az a maga és gyermekei számára is részesüljön azokban a normális állampolgári jogokban, amelyek minden magyar állampolgárt, megilletnek, akire a bíróság valamilyen bűntett miatt nem mondja ki a politikai jogoktól való megfosztást. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon. — Fábián Béla: Ne vegyék el tőle a levegőt!) Erről van itt szó és nem másról. Minden egyéb csűrés-csavarás; az is, ami igazolni próbálja azt, hogy például azért volt szükség ennek a kivételnek statuálásánál előírni, hogy állami tisztviselő, lapszerkesztő stb. még az itt kivett zsidó sem lehet, mert az az átkos zsidó szellem akkor tovább mételyezhetné közéletünket. Ez mind mellébeszélés és csűrés-csavarás azért, hogy egy olyan igazságtalanságot leplezzenek vele, amelynek kiáltó és teljesen erkölcstelen voltát azok is látják, akik ezt a törvényjavaslatot megszerkesztették. (Fábián Béla: így van!) ÍEn tehát részben ezzel indokolom meg azt, hogy nem tekintem kielégítőnek ezt a felsőházi módosítást, (Helyeslés balfelől.) mivel azonban 'bizonyos itt felhozott szempontokat honorál, elfogadom. Elfogadom azzal, hogy főképpen azt méltányolom a felsőház állásfoglalásában, hogy visszamenőleg nemcsak az 1914— 1918. évi világháború tűzharcosairól intézkedik, hanem a minden időkben előállt vagy előállható harcok esetére is és az 1848—49. évi honvédek utódai számára legalább ezeket a szűkmarkú kivételeket koncedálja, amire szükség is van ós amire példát szolgáltattak a legutóbb lefolyt dicsőséges ruszinszkói harcok, ahol bizony — nem akarok most számokkal dobálódzni, mindenki megállapíthatja a lapokból is — a lakosság minden része felekezeti, vagy ha úgy tetszik, faji különbség nélkül teljesítette kötelességét és h ár némelyik csak hathetes rekruta volt, meghozta azt a véráldozatot, amelyet ez a kötelességteljesítés megkívánt. A módosításokat — mint mondottam — elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ?' Huszár Mihály jegyző: Payr Hugó! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok? Huszár Mihály jegyző: Reisinger Ferene! Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott t. képviselőtársaim meglehetősen meggyőzően fejtegették ennek a javaslatnak elénk terjesztett módosításait és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elfogadják azokat azért, mert a méltánytalanságot csökkentik. Ha ebből a szempontból bírálja az ember a módosításokat, akkor kétségtelenül igen nehéz más álláspontra
