Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-391
612 Az országgyűlés képviselőházának 391. ülése 1939 április 21-én, pénteken. jutalmazást szélesebb körre kellett volna ki- \ terjeszteni, mert hiszen nemcsak az egyetemi tanár érdemes az elismerésre az érdemek alapján. Mondok egy példát, amelyet a bizottságban is már mondottam: érdemes az a falusi orvos vagy az a falusi jegyző is, akit most megfosztanak attól, — ha nem keresztény vallású — hogy a jövőben orvos vagy jegyző lehessen s aki ezt az érdemet esetleg egész élete munkájával szerezte. Ez is érdemes! Sőt ezek között az egyének között — (Rupert Rezső: Kúriai bírák!) nagyon helyesen méltóztatik mondani, a magas bírói karban és így tovább — egészen biztosan egész sorozata lesz azoknak, akik külső jelét is viselik érdemeik elismerésének. Érdem alapján ilyen szűk keretek közé nem lehet a kivételezést beszorítani. Hogyan állunk a íaji alap szempontjából 1 ? Elzt eldobtuk a jövőre nézve és átmentünk kizárólag az érdemi alapra? Ez egy kérdés, amelyre válaszolni kell. Én ezt sohasem fogom megérteni érdemi szempontból sem, faji szempontból sem. De például az általam nagyra értékelt olimpiai bajnokok — annál jobban értékelem, mert én úgy sem tudok odáig eljutni (Derültség bálfelöl.) — fajra való tekintet nélkül kivétetnek a törvényben a törvény kötelezettségei alól, már abban a körben, amelyben kivétetnek. Nagyon helyes, ez érdem. De akkor méltóztassék megmondani, hogy mi szerepe van itt a faji gondolatnak. (Bródy Ernő: Ügy van!) Semmi szerepe nincs. Viszont, ha az 1. §-a visszavetítem ezt a kérdést és azt látom, hogy valaki az 1939 január l-ig kikeresztelkedés tényével és ezenkívül egyszerűen egy házasságnak tényével kikerül az egész törvény minden vonatkozása alól, megint azt kérdezem, hova lesz a faji alap, amelyet olyan rettenetesen védeni akarnak. (Zaj a baloldalon. — Rupert Rezső: Nem faji alap, hanem állás és birtok!) Hol van itt az egységes elvi elgondolás, amelyen ezek a módosítások rést ütöttek volna? Ezek a kérdések, méltóztassanak rájuk felelni De talán van egy másik elgondolás, hogy eldobjuk magunktól az érdem szempontját és indokát és azt mondjuk, hogy azok a tények, amelyek itt fel vannak sorolva, nem az érdemesség alapján részesülnek jutalomban, — tekintet nélkül a faji hovatartozandóságra — hanem mint az asszimilációnak bizonyítékai bizonyos tekintetben. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Én, aki az asszimilálásnak gondolatát feltétlenül tiszteletben tartandónak vallóim, ezt a gondolatot már el tudnám fogadni; el tudnám fogadni, hogy valóban azok a körülmények, amelyek itt felsoroltattak, alkalmasak arra, hogy a sokat emlegetett asszimilációnak bizonyítékául szolgáljanak. De olvastam a tegnapi egységespárti értekezletről szóló közleményt, hallottam a bizottságiban és itt is, hogy az asszimiláció gondolatát visszautasították, mint lehetetlenséget, mint nem kívánatosat és hogy igenis a disszimiláeió alapján áll ez a törvény. (Rupert Rezső: Gyűlölet alapján!) T. Ház, nem akarok visszatérni a százszázalékos, zsidóvallású, kikeresztelkedett, szerencsésen megnősült egyénnek példájára, de — ha ezen az alapon vagyunk, akkor, bocsánatot kérek, ennek az egész 2. §-nak semmi értelme. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ha nincs asszimilációs lehetőség, ha nem mint annak bizonyítékait fogadom el ezeket a körülményeket és tényeket. Viszont, ha elfogadom, ha az illetőt már asszimiláltnak minősítem, ezeknek a tényeknek, megkívánt követelményeknek megfelelően, akkor a gyermekét miért minősítem megint disszimiláltnak a törvényben. (Úgy van! bal felől) Jogában volt hősi halált halni. Ezzel a magyar — bocsánatot kérek — nem »népcsoporthoz«, hanem a magyar nemzeti közösségihez való teljes asszimiláltságát bizonyította az illető.A gyermeke azonban már megint disszimilált lesz. Annak is meg kell halnia, hogy bebizonyítsa, hogy ő a magyar nemzeti közösséghez asszimilálódott? Valaki egyetemi tanár. Nyilvánvalóan annyi fórumon 'keresztül ment az ő karrierje, hogy a magyar nemzeti közösséghez való tartozása állandó vizsgálat és bírálat tárgya volt. Elért eredményei még, mint többlet jöttek ehhez a tudomány, a művészet terén, a gyakorlati pályákon. Öt asszimiláltnak fogadjuk el. Miért nem asszimilált a gyermeke, akit — pláne egy egyetemi tanárnál csak fel kell tételezni ezt — apja a nemzeti érzésben és gondolatvilágban nevelt fel, amit ő bebizonyított immár azzal, hogy a törvény bölcsessége asszimiláltnak minősítette? Ha ezek asszimiláltsági bizonyítékok, akkor miért méltóztatott elvetni az asszimiláltságnak egy több oldalról alátámasztott, bizonyított tényét, azt, hogy valaki 1849 előtt itt élt, kikeresztelkedett, húsz év óta meg van keresztelve. Ha rátérnek az asszimilációs gondolatra, mint ahogy ez a 2. § csak ezen az alapon állhat meg, akkor miért nem fogadták cl azt is? Azt mondják, hogy ezt azért nem lehetett elfogadni, mert hiszen az ebbe a kategóriába eső egyének legnagyobb része földbirtokos is. Hát bocsánatot kérek, ez az asszimiláltságnak egy további bizonyítéka lenne, hiszen azt jelenti, hogy az illető már 1848-at megelőző idő óta itt élt családjával és összenőtt immár nemcsak a nemzet közösségével, hanem még a magyar földdel is. (Zaj a baloldalon.) Erről van itt szó, t. képviselőtársaim, a magyar földről. (Zaj jobb felől.) Nem kérek meghosszabbítást, befejezem, mert ha előbb nem méltóztatott adni meghoszszabbítást, ennél a témánál ki van zárva, hogy adjanak meghosszabbítást. (Egy hang jobbfelőli Az bizonyos!) Ez a földprobléma az, ami itt ilyen meztelen, brutális nyíltsággal jelentkezik. (Zaj. — Rupert Rezső: Itt elárulták magukat!) Itt felállították azt a tételt, hogy azért nem lehet az 1848 óta itt élő kikeresztelkedett egyéneknél kivételt tenni, mert akkor a földdel kapcsolatban £IZ ci korlátozás, amelyet különben a törvény életbeléptet, ezekre nem volna alkalmazható. Ebben az esetben egészen nyilt brutalitással elmondatott, — és örülök, hogy még ezt a mondatot befejezhetem, hogy a naplóban megmaradjon — tehát elmondatott, hogy akkor az ősi birtokból kellene azt a részt pótolni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Bocsánatot kérek, a bizottságban két képviselőtársunk részéről. • • (Ivády Béla: Egyik érvül hozta fel!) Bocsánatot kérek, ez az érv elmondatott. (Ivády Béla: Nem általánosítva! Ne tessék így beállítani!) Ez az érv elmondatott. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget. — Vitéz Árpád: Úgy is jól van! — Ivády Béla: A többi érv között!) Azok az urak,... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, tessék befejezni. (Zaj.) Csendet kérek!
