Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. gondolom, hogy ezek a jogszabálytan szabályai szerint az argumentatió a minore ad maius szabálya szerint nem részesülhetnek kedvezőtlenebb elbánásban. Ha tehát a kedvezőtlenebb esetekben, vagyis azokban az esetekben, amikor az üldözetteket kiveszik a törvény hatálya alól, megvan a mentesség, akkor meg kell lennie a mentességnek akkor is* ha egy őskereszténynek a feleségéről vagy gyermekeiről van szó, akik, bár férjük, illetve apjuk keresztény, a javaslat rendelkezései szerint — {például vegyesházasság esetén — mégis zsidóknak számítanak. Erre hívom fel az igazságügyminiszter úr figyelmét és kérem, hogy e tekintetben tegyen magyarázó és megnyugtató kijelentéseket, mert különben végül az életben az a groteszk helyzet következik majd be, hogy a zsidó tűzharcosnak és más érdemes mentesített zsidónak feleségére és gyermekeire kiterjed a mentesítés, ellenben az őskeresztény feleségére, illetve gyermekeire, akik a javaslat kegyetlensége és esztelensége folytán zsidóknak számítanak, nem terjed ki a mentesség. Azt gondolom, ezt nem akarta a t. többség sem. Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály Jegyző: Rassay Károly. Elnök: Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! Az 1. §-nál történt felszólalásomban jóhiszemüleg abból a feltevésből indultam ki, hogy módom lesz válaszolni az előadó úrnak és az előttem felszólalt képviselőtársamnak beszédére és módom lesz foglalkozni ugyanazokkal a kérdésekkel, amelyeket beszédjükben érintettek. Ezzel szemben az történt, hogy amikor az egyes módosításokkal szemben elfoglalt álláspontomat indokolni akartam, akkor a negyedórai beszédidő lejárván, a t. túloldal lojalitása nem engedte meg a meghoszszabbítást. (Rupert Rezső: Példátlan dolog, nyolcórás ülésen!) Azt ígértem, hogy a 2. §-nál fogom beszédemet folytatni, minthogy azonban nem akarok a házszabályokkal összeütközni és nem hiszem, hogy a t. Ház nekem az eltérésre módot adna, (Zsitvay Tibor: Megadjuk.) ennélfogva esak a 2. Vhoz leszek kénytellen megjegyzéseimet fűzni, olyan megjegyzéseket, amelyek a szakasz rendelkezéseit közelről érintik. Azt hiszem, nem áll meg az az aggodalom, amelyet Rupert t. képviselőtársam hozott fel, mert a 2. § nem rendelkezik a zsidókról vagy a zsidónak tekintendő keresztényekről. Ez a szakasz egyszerűen megmondja, hogy a javaslat rendelkezései kikre nem alkalmazandók, függetlenül attól, hogy az illető zsidó vagy zsidónak tekintendő-e. (Rupert Rezső: Erre nézve akarok kijelentést hallani!) Az én kijelentésem nem autentikus, én csak azt mondom, hogy én hogyan értem a szakasz rendelkezéseit. Én a 2. §-hoz fűzött felsőházi módosításokat, változtatásokat természetszerűleg elfogadom; elfogadom nem azért, mintha azokban találtam volna meg azt a logikát, amelyet az egész törvényjavaslatban hiába kerestem, hanem azért, mert méltánytalanságokat csökkentenék. Viszont egy pillanatig sem hagyok kétséget az iránt, hogy én ennek a szakasznak rendelkezéseit még a felsőházi módosításokkal együtt is igazságtalanoknak, méltánytalanoknak tekintem a frontharcosokkal szemben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon). KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXII. [ ; ülése 1939 április 21-én, pénteken. 611 Én változatlanul azon az erkölcsi és elvi alapon állok, amelyet az 1938 :IV. te, a tűzharcos-törvény leszegezett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Êz nem megkülönböztetéseket akart a tűzharcosok kárára, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem bármilyen vallású más állampolgárral szemben a tűzharcosoknak erkölcsi és anyagi előnyöket biztosított az egész törvényhozás erkölcsi zs írójával, jótállásával. Ezt a törvényt félredobták. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: A nemzet adott szava szerintük ennyit ér!) Bármilyen pótlások fűzessenek is ehhez a szakaszhoz, bármennyire csökkentsék is a méltánytalanságokat a személyek körére vagy a leszármazókra vonatkozólag, ezt magában véve kielégítőnek nem tartom, mert szemben áll azzal az alapigazsággal, amelyet a törvényhozás már nem is egyszer kimondott, hiszen már 1917-ben is kifejezte ezt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 1938-ban pedig részletezve újra megismételte és gyakorlati következésekkel alátámasztotta a jövőt illetőleg. Mondom, szemben áll ezekkel és ezeket megsemmisíti a tűzharcosok egy nagy táborára nézve. Ettől függetlenül keresem ennél a második szakasznál, ismétlem, azt a bizonyos elvi alapot, amelyről előbb Kéthly t. képviselőtársam is beszélt és amelyet a felsőház módosításával szemben mint általános kifogást hallottunk a t. túloldalról olyan formában, hogy a megelőző szakasznál nem lehetett elfogadni a kívánt módosításokat, mert azok az elvi alapba ütköztek bele. Mi ez az elvi alap? Mi a különbség az 1. és 2. § között? (Rupert Rezső: Ha akarom így, ha akarom úgy, csak el lehessen venni a kenyeret, az állást!) Az 1. és a 2. § között és e szakaszok rendelkezései között lényegi különbség tulajdonképpen nincs, mert mind a kettő a törvény rendelkezései alól akar kivenni bizonyos személyeket. Különbség csak abban a tekintetben van, hogy míg az 1. §-nál a kivétel más feltételekhez fűzve az utódokra, az ivadékokra is végig kiterjed, addig a 2. §-nál a kivétel szűkebb kör-, ben és szűkebb leszármazotti körre terjed ki. Egyébként mind a kettőnél az történik, hogy, a törvényhozás kivételt állít fel az 1. § 1. bekezdésében megállapított generális rendelkezésekkel szemben. Ezekután mégis csak fel kell vetni a 2. § tárgyalásánál, hogy tulajdonképpen milyen elvi alapon történik ez a kivételezés? Hiszen az 1. §-nál méltóztattak éppen most elutasítani a felsőház által elgondolt kivételeket azon az alapon, hogy ez (beleütközik a generális alapelvbe, a faji gondolatba. Már most kérdezem, t. Ház, hogy mivel csak mennyiségileg és az érdekeltek körét illetőleg van eltérés a 2. § érdemi rendelkezései között, milyen alapon történnek itt a kivételek? Valami okot, valami indokot csak kell mondani? Kézenfekvő, hogy azt méltóztatnak mondani, hogy itt a kivétel az érdemesség alapján történik. Mivel nem felelt nekem még erre a kérdésre a bizottságban senki sem, magam próbálom felfedezni ezt az elvi alapot, amely olyan rettenetes veszélyben forgott a felsőházi módosítások után. Tehát az érdem alapján történik. Ezt én a magam részéről rögtön elhárítom, nem azzal az egyszerű mondással, hogy itt a teljesített szolgálatok kutyakötelességek voltak, mint ahogyan az elhangzott a (bizottságban, hanem elhárítom azon az alapon, hogy az érdemek jutalmazása nem merülhet ki az itt felsorolt körre vonatkozólag. A 91