Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. Mindenre hajlandó vagyok ebben az esetben, de a házassági tilalom, a bevándorlási tilalom s a zsidóság visszaszorítása nélkül tönkremegy és elpusztul ez a nemzet. Saját magunk ellen vétkezünk, ha nem tudunk elég keménységet mutatni a mi népünk védelmében csak azért, mert a zsidóság igazgatósági tagságokkal, nagy állásokkal, a sajtóban való elhelyezéssel egypárunkat a középosztályból, akik eláruljuk a magunk fajtáját, el tud helyezni életük végéig, vagy egy darabig olyan helyre, ahol a napos oldalon élünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Százszor becsületesebbnek tartom ebben az esetben a harcot, százszor becsületesebbnek tartom vállalni minden viaskodást, minden hazugságot és rágalmat s megállni emellett a szerencsétlen magyar nép mellett, amelyről megállapítottam, hogy földmívelő rétegében és ipari munkásságában két középosztályt eltartani nem tud. Amikor Babilonból visszatértek a zsidók az őshazába, Ezra rögtön azt írtar^ »Összekeveredett a szent nemzetség az ország népeivel« és gyilkossággal és minden erővel megállapították a további keveredés folyamatát. Hát ezek panaszkodnak Hitler vagy a fajvédők, vagy a magyarországi zsidótörvény ellen? A nacionalizmusnak abban a harcában, amelyet folytatunk, mi szükségképpen kerülünk szembe, tragikus összeütközésben kerülünk szembe a zsidósággal. A nagy zsidó, Martin Huber »Kampf um Israel« című munkájában a következőket írja a mai zsidóság feladatáról. (Olvassa): »A mi sajátos történelmi hivatásunk felismerése alapján álljunk ellen annak az áramlatnak, amely besodorna bennünket is a sokféle tömegáradatba, amelynek egyenlegét a mai világpolitikában nacionalizmusnak nevezik, A zsidóság feladata az ez ellen való küzdelem.« Ha a zsidóság a maga feladatának tartja a nacionalizmus ellen való küzdelmet, akkor meg saját feladatunknak tartJL*: a nacionalizmus melletti küzdelmet és találkozunk ott, ahol egymással ebben a kérdésben meg kell ütköznünk. Elengedhetetlen kötelességemnek tartom, t. Ház, befejezésül a törvényjavaslat általános vitája során röviden rámutatni arra a töméntelen ferdítésre, hamisításra és hazugságra, amely a zsidókérdés rendezését a történelmi magyar alkotmány állítólagos sérelmeivel próbálja megakadályozni. Ez a naiv zsidópropaganda el akarta hitetni a laikus közvéleménnyel, hogy a zsidókérdés törvényes megoldására irányuló minden cselekedet az ezeréves közjogi tradíciók legbelsőbb szellemét sérti és a Corpus Juris logikai szerkezetét támadja meg. E célzatos, de romantikus mesé-_ vei szemben megállapítom, hogy a zsidóság jogait ós helyzetét Magyarországon ezer esztendőn át mindig az általánostól eltérő külön jogszabályok, külön rendelkezések, külön kiváltságlevelek és külön pátensek' határozták meg. A mai zsidóság 1895-ig, vagyis a recepcióig állandóan corpus separatum volt alkotmányjogilag. Nem a mai törvényjavaslat folytán lesz corpus separatum, hanem ezer esztendőn át corpus separatum volt a magyar alkotmány alapján. Akik ezt tagadják, azok 25 esztendős intervallumra hivatkoznak, 1895 és 1920 intervallumára, mert a numerus clausus törvény igenis újra a magyar jogfolytonosságot állította ebben helyre, helyreállította a jogfolytonosságot a régi alkotmányossággal, a zsidó corpus separatum elvének tradicionális, ezeresztendős elismerésével. Mi tehát, akik megszavazzuk a zsidótörvényjavaslatot, ülése 1939 február 28-án, kedden. 53 az alkotmány, a közjog szempontjából, a szerves, ezeresztendős magyar alkotmány talaján állunk, szemben azokkal, akik az 1895. és 1920. közötti 25 évet tartják egyedül magyar alkotmánynak. T. Ház! Szent László a szabolcsi zsinaton 1092-ben a zsidó rabszolgakereskedők és a vegyesházasság ellen törvényt hozott, Kálmán király, I. Béla, II. Endre, mirat külön testtel foglalkoztak a zsidósággal és szorították meg vagy bővítették ki jogaikat. Az Aranybulla bevezeti a numerus nullust, a pénzváltás, a vámkezelés és a sókamaraság területein. II. Endre beregi esküjében megújítja az Aranybulla antiszemita cikkelyét és elrendeli, hogy a zsidók vörös köpenyt, sárga foltot és csúcsos föveget viseljenek. IV. Béla 31 szakaszos kiváltságlevele is külön testnek tartja a zsidóságot és Kun László ünnepélyes esküt tesz, hogy zsidókat köztisztségekre nem alkalmaz. Hát nincs meg itt a tradíció, nincs meg itt az alkotmányos lehetőség, visszavezetni a mi törekvéseinket a magyar alkotmány régi tételeire? Nagy Lajos kiutasította az egész zsidóságot az országból, mégis ittmaradtak, mert az ajtót rosszul tették be utánuk. (Derültség jobbfelől.) Zsigmond király behozza a külöm zsidó-adót, Mátyás király felállítja a külön zsidó pre faktúrát. Weribőczy Hármasikönyve alig emlékszik meg a zsidókról, ellenben a következőket írja (olvassa): »Nem célom, hogy a zsidókról írjak, minthogy a zsidóknak az ő jogaikra nézve többféle és különböző és több helyen az üdvösséggel ellenkező kiváltságaik vannak és külömben is az uzsorásokról ítélni veszedelmesnek látszik.« De jól ismerte szegény Weribőczy a zsidókat, (Derültség jobbfelől) IL Ulászló 1503-ban felmenti az ország összes lakosait a zsidó kamatok fizetése alól. A 'zsidóság Miksa osztrák herceghez, mint német császárhoz folyamodik és Miksa mint német császár értesíti a magyar rendeket és hatóságokat, hogy külön védelme alá vette az összes magyarországi zsidókat. Ez az első »népszövetségi« beavatkozás Magyarország belügyeibe a zsidók felkérésére; Klebelsberg Kunóval szóiról-szóra ugyanaz történt, nnint a ren dekkel Ulászló idejében. Ebben a formában van csak a zsidóság beiktatva a magyar alkotmányba és a zsidóság volt mindig az igazi corpus separatum, nem a mai Felvidék. A mohácsi vész után a székesfehérvári országgyűlésen Zápolyai [koronázásaikor a rendek a zsidóság kiüldözósét határozta el. Ferdinánd természetesen megakadályozta. A városok egymásután űzik ki a zsidókat: Buda, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Baranya megye» Újvidék, Pest, Bártfa, Szombathely, a (bányavárosok és egyes megyék, úgyhogy a XVI- (Század első évtizedeiben alig marad zsidó MagyarországonI. Lipót csalásaikért, kamarai bizottsági vizsgálat után, pénzbüntetésre ítélte a zsidóság összességét; tehát ez sem újdonság. Mária Terézia véglegesíti a türelmi adót. A magyar törvényhozás tehát állandóan és következetesen szigorú rendelkezéseket hoz a zsidóság ellen, azzal a nyilt indokolással, hogy a zsidók »mennél előbb költözzenek ki.« Az indokolás pedig beszél uzsoráskodásról, hűtlen kezelésről, csalásról, borhamisításról és egyéb ilynemű cselekedetekről. Az 1578., 1593., 1595., 1625., 1630., 1647., 1655. és 1723. években tör-