Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. itt az országnak nagy tekintélyei, észbeli kiválóságai, hivatali méltóságai es köztük ^kedves, kiváló történelmi neveknek a viselői is szembehelyezkedtek a javaslattal. Csak egy jelenetre emlékezem vissza itt: történelmileg is üdítő volt az az epizód* amelyet Bezerédj István felszólalása jelentett és amely felszólalást, ezt az igazán magasztos magyar úri, régi nemesvágású felszólalást az igazságügyminiszter úr elintézte azzal, hogy: nem e világból való. A t. igazságügyminiszter úrnak nines szerencséje az analógiákkal. Amint egy Széchenyi István-idézetévei kapcsolatban kimutattam, hasonló célból a kolerajárvány idején az emberek fellazítására használtak fel Széchenyi-idézeteket. Most is elvétette a reprízt, mert egy Bezerédj István-féle repriz már volt a történelemben. Az első nagy Bezerédj István az 1830-as, 1840-es években együtt küzdött a reformerekkel a közteherviselésért és a jobbágyság felszabadításáért. Bezerédj István, amikor az 1844-es országgyűlésen a közteherviselésnek ügye elbukott, a megyénél, a megye közgyűlésén önként jelentkezett adófizetésre és, amint tudjuk, önként szabadította fel már jóval 1848 előtt a maga jobbágyait. Ekkor az akkori Tasnádi Nagy Andrások mind azt mondták neki: túl korán sütötte el a pisztolyt, — vagyis nem e világból való voit az ő felszólalása. Hát, t. Képviselőház, az a pisztoly végre mégis célba talált és hisszük, hogy a Bezerédj Istvánok szelleme élni fog tovább és_ azoknak a nagy, nemes ereje, igazi magyar úrisága áttör majd mindazon a demagógián, mindazon a kegyetlenségen, amely itt a kereszténység nevében százezreknek exisztenciáját, életét akarja elrontani. T. Képviselőház! Ezeket voltam bátor szíves figyelmükbe ajánlani és kérem ezek alapján, hogy megtett módosító indítványaimat szíveskedjenek elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Szent-Ivány József! Elnök: Szent-Ivány József képviselő urat illeti a szó. Szent-Ivány József: T. Képviselőház! Csodálkozom azon, hogy nyilatkozatok hangzottak el itt, ebben a teremben arról, hogy a felsőházat s a felsőház határozatait és munkáját milyen nagy tiszteletben tartja a képviselőház. Azt hiszem, hogy semmi szükség nincs erre, hiszen nincs olyan magyar ember, aki ne tisztelné úgy a felsőháznak, mint a képviselőháznak alkotmányos megnyilatkozásait. Aki ezek ellen bármilyen nyilatkozatot tesz, az természetesen beleütközik mindazokba a törvényekbe, de mindazokba az etikai szempontokba is, amelyeknek egy alkotmányos ország parlamentárisán gondolkozó embereit és azonkívül az általános politikai etikát is jellemezniök kell. Amikor pedig most olyan ritka eset fordult elő, hogy a két kamara között bizonyos ellentét keletkezett és a kormányzat közvetítő szerepet vállalt és nem vonta le a Rassay képviselőtársam felfogása szerint azt a konzekvenciát ebből a helyzetből, hogy mondjon le vagy pedig foglaljon állást ilyen vagy amolyan irányban: szerintem ez az alkotmányos és a parlamentáris életnek tiszteletbentartása a kormányzat részéről és a kormányzat a mi oldalunkról a legnagyobb elismerést érdemli meg ezért a rendkívül érdekes,, a politikai életünkben szokatlan, de mindenesetre az alkot'itése 1939 április êl-ên, pénteken. 607 mányosság tiszteletét jelentő állásfoglalásáért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Mintegy ötvenesztendős kérdés már a zsidókérdés, amely most előttünk van. ötven esztendő óta kisebb-nagyobb mértékben mételyezi a magyar életet,, a közélet különböző részeit, a politikai, gazdasági és kulturális életet minden vonalon, ami bizonyos bizonytalanságot teremt. Amikor az együttes bizottság tárgyalásai alkalmával ehhez a törvényjavaslathoz szólni alkalmam volt, azt mondottam, hogy véleményem szerint a problémák megoldásának halogatása mindig olyan posványos területeket teremt, amelyeken az országot nehéz időkben átvezetni mindig nehéz lesz. Mindenféle halogatás bizonytalanná teszi a helyzetet és el kell azt ismerni és akceptálni kell, hogy a zsidókérdés mélyen belenyúl a gazdasági életbe, ennek a kérdésnek napirenden tartása és megoldatlanul való hagyása a legnagyobb bizonytalanságot teremti. (Rassay Károly: Üzleti partnernek jó a zsidó!) Ezt a kérdést tehát minden körülmények között meg kell oldani azért, hogy kiküszöböltessék. Véleményem az volt akkor is s véleményemet fenntartom ma is, hogy a teljes és tökéletes megoldást kell keresni, s a teljes és tökéletes megoldáshoz közelebbálló módszerekhez kell fordulni, mert ha eddig mételyezte ennek a problémának megoldatlansága a magyar társadalmi, politikai és gazdasági életet, hogyne mételyezné ezentúl, amikor különösen káros hatást fejthet ki, hiszen történelmi időket élünk, nagy feladatok előtt áll a magyar törvényhozás és a magyar kormányzat, megoldani való kérdésünk bőven van. Itt van a visszacsatolt B.uszinszkó kérdése és egyéb kérdések. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem, azokkal foglalkoznak?!) Itt van az elesett osztályok felemelése, itt van a magyar köztisztviselők értékes munkájának megfelelő támogatása és a köztisztviselők talpraállítása. (Fábián Béla: Hányszor tettünk ilyen indítványt!) Ezek mind óriási nagyjelentőségű feladatok, azonkívül a magyar állami igazgatás és közigazgatás bizonyos bürokratikus vonalainak kijavítása, megváltoztatása és ' megrövidítése szintén nagy jelentőségű kormányzati és törvényhozási" feladat. Mindezek szükségessé teszik, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyek előttünk állanak és amelyek a társadalmi, politikai és gazdasági élet minden részletét át meg átszövik és zavarják, kiküszöböljük, hogy zavartalanul tudjunk dolgozni és hogy eredményes munkát végezhessünk. (Farkas István: Zavart csinálnak most is!) Én felvidéki magyar pártunk nevében szólaltam fel és röviden és egyszerűen tisztelettel bejelentem, hogy csatlakozunk a Magyar Élet Pártjának határozatához és szavazatunkat ehhez képest fogjuk leadni. (Êiknzés és taps a jobboldalon. — Farkas István: Előre tudtuk!) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Buchinger Manó. Buchinger Manó: T. Ház! A felsőház módosításairól, valamint a bizottság jelentéséről nekem az a szerény véleményem, hogy ezek az eredeti törvényjavaslaton talán nem sokat rontottak, de sajnos, nem is javítottak rajta semmit. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha én itt ezúttal a felsőház magatartása ellen óhajtok néhány rövid) megjegyzést tenni, akkor nem azért teszem ezt, mert Meizler képviselő-