Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

608 Az országgyűlés képviselőházának $9. társam azt jósolta meg» hogy mi, itt a baloldalon tapsolni l'ogunki a felsőháznak. Az ö tiszteletreméltó személye ugyan tényleg rábírhatna engem és bennünket arra, hogy dicsérjük a felsőházat akkor, amikor ő támadja, de nem tehetek róla, az o felfogása közömbös és azért kell elégedetlenkednem és azért kell sajnálkoznom, mert maga a tény az, ami ezúttal erre késztet bennünket. T. Ház! Voltaképpen milyen kérdésekben foglalt el a felsőház a képviselőházétól eltérő álláspontot? Ha leegyszerűsítem a dolgokat a maguk lényegére, akkor azt kell mondanom, hogy a felsőházat az a kérdés foglalkoztatta nagyon intenzíven, hogy kereszténnyé válhatik-e húsz év után valaki, aki zsidónak született, azután az foglalkoztatta a felsőházat, hogy zsidó marad-e a keresztény azért, mert az apja 1848 helyett csak 1858-ban jött be az országba, vagy pedig, hogy jobban szolgálja-e a keresztény társadalom érdekeit az a zsidó, aki mint kapitalista már megszedte magát, mint az a szegény proletár tisztviselő, akit a keresztény kapitalista kizsákmányol. (Úgy van! a ssélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, mélyen t. Ház, ezek mind nagyon érdekes témák lehetnek és finom, érdekes időtöltés lehet nagy urak számára, de a válasz, amelyet kaptunk, nem érdekes és, sajnos, nem segít. elsősorban nem segít a kis zsidóknak azon a tömegén, amelynek számára ez a törvény rettenetes jogfosztást jelent, amelynek számára kálváriát jelent, jelenti a jövő pusztulását; de nem segít semmit az ; országon sem. Félmillió ember politikai megbélyegzése a felsőház magatartása és határozata ellenére is megmarad, az igazságtalanságot és a jogfosztást, sajnos, ez a magatartás sem teszi jobbá és azt a demagógiát, amelyet ebben a kérdésben az országban űztek, ez a magatartás sem teszi elfogadhatóbbá. T. Ház! A felsőház többségének jóhiszeműségét természetesen nem vonom kétségbe, mégis mélyen sajnálom, hogy a felsőház magatartásának és határozatának csak az lett, az eredménye, ami most itt előttünk fekszik, hogy eredménye lett az az antidemokratikus kivételezés, amelyet 150 kiválasztott ember érdekében és javára akarnak megkonstruálni. Sajnálom, hogy egy teljes politikai nonsenssel, egy teljes politikai lehetetlenséggel is állunk szemben ezekben a felsőházi határozatokban. Például amíg eddig a keresztségét az egyház adta, ezután egy politikai testület, a parlament vagy a képviselőház fogja ezt szentesíteni. (Farkas István: Jó izgatás a kereszténység ellen, keresztények hozzájárulásával.) Sajnálom, hogy az ország legkonzervatívabb társadalmi rétegeinek képviselete olyan könnyen vette a jog és az igazság évszázados elveit, sajnos, majdnem olyan könnyen, mint akár valamilyen nyilas, vagy szarvas ellenforradalmi irányzat. (Farkas István: Hitlerista módszer!) Én ezt nagyon szomorú eredménynek tartom és ez a szomorú ás furcsa eredmény újabb bizonyítéka annak, amit mi itt a tárgyalások folyamán heteken keresztül hangoztattunk, hogy milyen értelmetlen ennek az egész törvényjavaslatnak alapgondolata és kiindulása. (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) Ezért is értelmetlen mindaz, amit ebből egyes jóhiszemű emberek ki akarnak menteni. Ha valaha, ezúttal igazán el lehet mondani, ütése 19ê9 április Èl-ên, pinteken. hogy das ist der verfluchte Bösentat, hogy ez helytelen, igazságtalan cselekedet, magatartás és ezt nem lehet kendőzni és felcicomázni. Mélyen sajnálom, de meg kell állapítanom, hogy amit mi itt kaptunk, az még csak nem is kompromisszum, inkább aláhúzása a nagy jogtalanságnak és inkább kimélyítését jelenti azoknak a sebeknek, amelyeket ütöttek, amelyeket ütni akarnak. Bizony el lehet mondani Madách szavával a felsőházra is, hogy: »Fukar kezekkel mérsz, de hisz' nagy úr vagy!« T. Ház! Mindez véleményem szerint nagyon sajnálatos és fájdalmas. A felsőház a húsvéti ünnepek idejében, húsvét körül jutott abba a helyzetbe, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. S amikor erre gondolok, akkor lehetetlen nem gondolnom egy igazi nagy kereszténynek, egyi igazi nagy szellemnek a szavaira és magatartására. Lehetetlen itt nem idéznem Macaulay-nak, a nagy angol történetírónak azokat a szavait, amelyeket száz esztendővel ezelőtt, 1836-ban az angol alsóházban elmondott az ottani zsidó emancipáció kérdésének tárgyalásánál. Ott az angol szellemnek ez a világszerte ismert híressége beszédében többek között a következőket mondotta {olvassa): »Emlékszünk, hogy nemrég egy nagyon vallásos író és még néhány tüzes keresztény rettentő ügyetlenségnek mondotta, hogy a zsidók egyenjogúsításáról szóló tárgyalásokat a nagyhéten tűzték napirendre. Eizen bogaras urak egyike tréfásan azt javasolta, hogy a második olvasást tűzzék ki nagypéntekre. Pedig nekünk ez ellen semmi kifogásunk sem lett volna és nem is hisszük, hogy ezt a napot méltóbb módon lehetett volna ünnepelni és emlékét megőrizni. Nem tudnánk a régóta tartó gyűlölködések megszüntetésére és a kegyetlen igazságtalanságok jóvátevésére alkalmasabb napot, mint a kegyelem vallásának alapító napját. A türelmetlenség utolsó nyomainak a törvénykönyvből való eltüntetésére nem tudnánk alkalmasabb napot, mint azt, amelyen a türelmetlenség szelleme a legmegvetendőbb joggyilkosságot követte el, azt a napot, amelyen a türelmetlenség áldozatainak listája, az a lista, amelyen Sokrates és Thomas More nevei is szerepelnek; egy még nagyobb és még szentebb név által vált dicsőségesebbé.« Mélyen t. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a t. Felsőházban sem érvényesülhetett az emelkedettségnek szelleme, amely ezekből a szavakból, ennek az igazi nagy kereszténynek felfogásából visszhangzik és sugárzik. Nagyon sajnálom, hogy ezúttal is, amikor a felsőház ilyen enyhe módosításai után kénytelenek vagyunk itt a kérdéssel mégegyszer foglalkozni, újból hallanunk kell azokat a sötét középkori inkvizícióra emlékeztető szavakat és gondolatokat, amelyek a mai vitában is, sajnos, elhangzottak már és amelyekhez egészen közeiállott az a felfogás is, amelynek az előttem szólott t. képviselő úr adott kifejezést. T. Ház! Én ezzel szemben újból, befejezésül, az előbb idézett angol történetíróra, az alsóház tagjára hivatkozom, az ő szavaira, amelyeket ebben a kérdésben ugyancsak az előbb idézett beszédében mondott Anglia közvéleménye előtt (olvassa): »Azt mondják,« — mondotta Macaulay ebiben a beszédében — »hogy az angol zsidók nem angolok, hanem különálló nép, amelyi ugyan a mi szigetünkön lakik, de erkölcsi és politikai tekintetben az