Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. menye. (Malasits Géza: Dehogy!) Ma már ne­mes konzervatívizmust emlegetnek a vaskala­posság helyett. (Malasits Géza: Félremagya­rázza!) Én a magam részéről azt mondom, hogy hibás a kormányzat abban, hogy engedte öt hónapon keresztül ezt a [problémát tár­gyalni, hibás a kormány abban, hogy nem sür­gette a javaslat letárgyalását, de hibás a fel­sőház is, amikor ok nélkül és alaptalanul visz­szaküldi ezt a törvényjavaslatot. Nagyon igaz az, amiről Payr képviselőtársam beszélt ebben a vonatkozásban, de nem úgy, ahogy ő állítja be. A vásárok üresek és nincs ott kereskedő. Nem azért nincs kereskedő, mert a zsidótör­vényt tárgyaljuk, nem ezért esik az állatok ára, ez propaganda a zsidók részéről, hogy úgy állítják be a dolgot, mintha az állatárak esése, mintha az építkezések csökkenése, mintha általában a konjunktúra hanyatlása a zsidó­törvényjavaslattal lenne összefüggésben. (Bródy Ernő: Joguk van építkezni, miért nem építkeznek?) Mégis azt mondom azonban, hogy a kormányzat e téren is felelős, mert a kor­mánynak előre kell látnia azt, hogy a zsidó­ság részéről bizonyos szabotázs fog megnyil­vánulni. Tessék már előre bizonyos törvényi, vagy rendeleti intézkedésekkel gátat vetni az ilyen szabotázsnak. T. Ház! Azt mondta itt az előbb igen t. Rassay képviselőtársam, hogy csodálkozik azon, hogy a kormányzat nem oktrojálta most a véleményét a kormánypártra, pedig máskor gyakran oktrojálja a véleményét. Ha a kor­mány minden esetben oktrojálná a véleményét a saját pártjára és a felsőházra is, akkor a felsőházi törvényben és egyéb fennálló törvé­nyeinkben kontemplált és előrelátott konflik­tus a felsőház és az alsóház közt soha sem jöhetne létre. Ezt nem kívánhatja Rassay kép­viselőtársam sem. Ebben az esetben megálla­pítom, hogy a kormányzat a kormánypártra valóban nem gyakorolt semmiféle befolyást. hiszen itt van az eredmény, hogy a képviselő­ház többségét alkotó kormánypárt szabadon nyilvánítja véleményét és a felsőházzal szem­ben vétót emel. (Rassay Károly: Majd ha hazajön a miniszterelnök úr, meglátjuk, nem változnak-e meg a vélemények.) Tovább me­gyek, ellenzéki képviselőtársaink jórésze is ellenzi a felsőházi módosítás elfogadását. Azt hiszem, hogy ebből a túlnyomó többségből, amely itt a felsőház javaslatával szemben megnyilatkozik, a felsőháznak le kell vonnia a konzekvenciát, el kell döntenie, hogy való­ban akar-e a felsőház törvényes^ parlamenti úton foglalkozni a javaslatokkal és reformok­kal, vagy nem akarja-e csakugyan más irányba terelni a közvéleményt. Ha parlamentáris úton akar foglalkozni a javaslatokkal, abban az esetben a felsőháznak kötelessége az ilyen módosításoktól tartózkodnia és lehetőiség sze­rint simán és a leggyorsabban keresztül­engedni a reformokat. Minthogy ezt a^ szán­dékot nem látom a felsőház két módosító ja­vaslatában, éppen ezért egyikét sem foga­dom el. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gaal Olivér jegyző: Rupert Rezső! Elnök Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó, Rupert Rezső: T. Képviselőház! Minthogy csak 15 perc áll rendelkezésemre, az idő rövid­sége miatt méltóztassék megbocsátani, ha az előttem felszólalókkal nem polemizálok, hanem ülése 1939 április 21-én, pénteken. 605 igyekszem in médias res bocsátkozni. Csupán annyit említek; meg az előttem elhangzott fel­szólalásokkal kapcsolatban, hogy tökéletesen osztom Rassay Károly t. képviselőtársam ál­álláspontját, amely szerint a bizottság jelen­tésében nem fekszik előttünk egy olyan ház­szabálytízerü alternativa, amelyet voltaképpen tárgyalhatnánk, mert ilyen alternatíváról nem intézkedik az a házhatározat, amelyre a t. ba­rátom hivatkozott. Egyébként az együttes bizottság jelentését nem fogadom el, azzal szemben azonban a felsőházi módosításokat elfogadom, kivéve a 3. bekezdés c) pontját és az utolsó bekezdés­nek azt a részét, amely az államfő helyett egy zsűrinek adja meg a mentesítés jogát. A 3. bekezdés c") pontja helyett indítvá­nyozom a régi képviselőházi szöveg, a régi b) pont fenntartását, amely így hangzott: »nem lehet zsidónak tekinteni azt sem, aki a jelen § értelmében zsidónak nem tekintendő személy ivadéka«. E helyett nem is a felsőház bizott­sága, hanem az igazságügyminiszter úr azon a címen, hogy ellentétet akar kiküszöbölni, azt indítványozta, hogy a személy ivadéka helyett szülők ivadékát illesse csak mentesség. Ezt a szöveget fogadta el azután gyanútlanul a felsőház. Ezzel pedig nem ellentétet küszöbölt ki. hanem helytelen értelmezés esetére sok száz vagy ezer olyan keresztény ivadék vissza­zsidósítását mondotta ki, aki vegyesházasság­ból származik és akinek, bár már keresztény­nek született vagy hétéves kora előtt keresz­ténnyé lett, most azért kellene bűnhődnie, ; mert zsidóvallású szülője nem tért át idejéhen keresztény hitre. Ez, ha törvénnyé válnék, ; nemcsak — mint általában a magyar zsidóság : suitása — magyarellenes és keresztény telén j volna, hanem az igazságba és a józan észbe is ! nyilván beleütköznék, mert az ivadék nem te­het arról, hogy szülője mit tett és mit nem i tett. Sok esetben a vegyes házasfél vallása dolga már nem is volt helyrehozható, mert időközben elhalt, számos esetben a zsidóvallású apa éppen a harctéren esett el. Lehet-e fér­fiaknak, magyar uraknak, felnőtt embereknek mégis a gyermekeket könyörtelenül úgy bün­tetni, amint a módosítás tervezi? Nem hiszem, hogy a felsőház ezt tudatosan akarta. Ezért — minden homály kizárása végett — kérem e részben az eredeti szöveg visszaállítását, mert : ez esetben a gyermek és minden más ivadék, unoka stb. egyúttal ivadéka lévén nemcsak a ! zsidó házasfélnek, személynek, hanem a ke­resztény házasfélnek is, keresztény marad. Ebben annál több igazság és tisztesség volna, mert ha az önök fajteóriája szerint is valaki­| nek vére 50%-ig keresztény, illetve árja vagy turáni, nem lehet megérteni, hogy ezt az 50%-ot nem értékelik annyira, mint amennyire 1 az összetétel másik 50%-át gyűlölik, holott ! azok a szegény fiatalok, akikről itt szó van, lelkükben egészen keresztények, mert legtöb­ben kisgyermekkortól keresztény hitben ne­velkedtek s csak ma tudják meg az önök kö­nyörtelenségénél fogva, hogy nem kereszté­nyek. Láttuk már néhány ilyen kis ártatlan fiatalnak halálos tragédiáját. Kérem, ne ve­gyenek még több átkot lelkükre. Az állítólagos ellentét kiküszöbölése úgy­sem sikerült, mert az új szöveg sem világos. Kétségtelen ugyanis, hogy a szülőknek iva­déka az unoka is és így tovább minden le­menő. Ha tehát adott esetekben vegyesházas­90*

Next

/
Oldalképek
Tartalom