Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

604 Az országgyűlés képviselőházának 391 vezéséhez abban az esetben, ha ugyanez a zsűri egyúttal arra is felhatalmazást kapna, hogy azokat a zsidókat, akiket eddig maga a törvény is kivett a törvény hatálya alól, felülvizsgálja és akikről megállapítja, hogy a törvényben feltételezett magyarsághoz való símúlás feltételei bennük nem találhatók meg, azokat ez a törvény a kivételezés alól mentesítse. Én bátor voltam itt szóvá tenni azt, hogy feltesszük, hogy akiket a törvény első és második szakasza említ, azok teljes mértékben jó magyar emberek lesznek, de amikor a feltételezéssel szemben jogerős bírói ítéletek állapítják meg, hogy például izgatás, lázadás, a nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűncselekmények, paprribaJkkanesszállítás és más esetekben a zsidóság igenis semmi tekintetben nem asszimilálódott a magyarsághoz, ilyen esetekben legyen módja a bizottságnak, arra, hogy a kivételezés ereiét hatálytalanítsa. Az első zsidótörvénynek az volt a legnagyobb hibája, hogy a kis zsidót piszkálta meer, vagyis csak a kereskedősegédek, a könyvelők ellen hoztunk törvénvt, de nem hoztunk törvényt a eyárigazgatók. vezérigazgatók és tulajdonosok ellen. A második zsidótörvény is beleesik nagyon sok tekintetben ebbe a hibába, mert míe- az alkalmazottaknál 15%-ra redukálja a zsidók aránvszámát, addig a tulajdonosok, gyárigazgatók és bankvezérek között ugyanezt az arányszámot csak 50%-ra csökkenti a mostani legalább is 90%-ról. Ez természetesen helytelen, mert hiszen így ismét csak azzal a problémával állunk szemben, hogy vájjon ennek a második zsidótörvénynek meg

1 lesz-e az a várható hatása, amelyet imputait neki a kormány, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. Ëpnen a magyar gyáriparnál és a magyar bankvilágnál volna a legnagyobb szükség arra. hogy ott benyúljunk a problémák gyökeréig, itt volna a legnagyobb szükség arra, hogy a masryarság szempontjából latba vessük az embereket és eltávolítsuk ezekből a pozíciókból a zsidóság exponenseit. Azt látjuk azonban, hogy a törvénynek egyéb intézkedései éüpen ezt nem teszik lehetővé, mert még mindig keresztény vállalatnak minősítik azt a vállalatot, amelynek vezetőségében és tulajdonosságában a zsidóság még mindig körülbelül 50%-kai szerepel. Nem a zsidó kereskedősegédek ellen kell nekünk törvénvt hoznunk, hanem a Silberfein Judák és Vida Jenők ellen, mert egészen bizonyos, hogy nem a kereskedősegédek és könyvelők között találjuk meg a zsidóság túlsúlyát. Nekünk nem az 1000 és 2000 pengős évi jövedelmű zsidók ellen, hanem a milliomos zsidók ellen kell a törvényt elsősorban meghoznunk, nekünk a nemzeti szellemet elsősorban ezekkel szemben kell megvédelmeznünk. A felsőház azonban ezt a sorrendet megfordítja s bár a törvény egyéb intézkedései is éppen a gazdagabb zsidóknak kedvezken, még 150 zsidónak a kivételére is módot akar adni. Kérdezem most, énbe a 150 kivételbe a zsidó kereskedősegédek vagy könyvelők fognak-e bejutni? Dehogy, ismét a gyárigazgatók és a bankvezérek s ezzel a törvénynek azt az intencióját, hogy csakugyan a magasabb pozícióban lévő zsidóságot elűzzük, a legkevésbbé sem tesszük lehetővé. Az előadó úr tegnap és ma is arról beszélt, hogy faji alapon akarja ez a törvény rendezni a zsidókérdést. Azt kérem az előadó ülése 1939 április 21-én, pénteken. úrtól, hogy ne tréfáljon. Hol vagyunk mi már a faji alaptól! Hiszen a megkeresztelkedés ténye, a vallási szempontok ténye, a puszta házasságkötés mind át- és átszövik a faji alapot és tulajdonképpen a faji alapot kívánja a törvény teljes mértékben levezetni. Bátor voltam a bizottságban is említeni, hogy a felsőháznak ez a módosítása éppen a konjunktúrakeresztényeknek kedvez. Nem hallgathatom el, hogy én még a múlt esztendő végén figyelmeztettem a kormányt arra, hogy vessen véget valami úton-módon a tömeges megkér esztelkedésnek. Magyarország hercegprímása meghallotta ezt a figyelmeztető szót és leeresztette a sorompót a konjunktúrakeresztények előtt, mert belátta, hogy lehetetlenség, hogy a törvény hatálya alól magát kivonni igyekvő zsidóságnak bizonyos beneficiumokat, bizonyos javakat, bizonyos jogi megkülönböztetést juttassunk. Sajnos, ez már akkor történt meg, amikor a képviselőház maga is igyekezett a kikeresztelkedés tényét a kivételek közé számítani, most azonban a felsőház egyenesen azokat akarja megjutalmazni, akik 1938 decemberében keresztelkedtek meg. Élzt én lehetetlenségnek tartom, éppen ezért a felsőháznak ezt a módosítását semmiképpen sem fogadhatom el. A felsőház mindenről panaszkodhatik, csak arról nem,, hogy a képviselőház, valamint a kormány nem vette figyelembe az ő intencióit, az ő szándékait. Ellenkezőleg. Még amikor ez a javaslat embrionális stádiumban volt, egyes felsőházi tagoknak a kormányelnökkel való gyakori érintkezése oda vezetett, hogy a törvény eredeti intencióitól eltért és a javaslat már megfogalmazásában is sokkal enyhébb volt, mint amilyennek maga a kormány szánta. A felsőháznak a befolyása tehát meg volt a kormányra és a kormányon keresztül a képviselőházra még akkor, amikor a kormánypárt nem szakadt ketté, azóta pedig ez a befolyása még sokkal nagyobb. Nem akarok másra rámutatni, mint arra, hogy a felsőház a jövedelemhalmozásról szóló törvény kapcsán már egyszer oktrojálni kívánta az alsóházra a maga befolyását. (Rassay Károly: Miért nem foglalkoztunk vele? Itt fekszik már hónapok óta és nem tárgyaljuk!) Most másodszor a zsidó javaslatnál igyekszik befolyásolni a maga akaratával a képviselőházat. Kérdezem, hogy amikor ez a második zsidójavaslat már úgy sem ér sokkal többet, mint egy üres mogyoró, (Bródy Ernő: Hogyan lehet ilyet mondani?) most már a felsőháznak nem tetszik az üres mogyoró héja sem és még tovább akar-e ezeken az intézkedéseken változtatni? Kérdezem, vájjon mi fog bekövetkezni akkor, ha a felsőház jogkörének kiterjesztéséről szóló törvény a következő ciklusban majd hatályba lép? Kérdezem, mi fog bekövetkezni akkor, ha a titkos választójog révén megalakult képviselőházzal találja majd magát szembe a felsőház? Kérdezem, mi lesz akkor a felsőház álláspontja, ha a szociális intézkedések özönét fogja majd a képviselőház sürgetni és követelni? Vájjon a felsőház akkor milyen magatartást fog tannsítani? T. Ház! A zsidó sajtó, de a baloldali képviselőtársaink is a felsőház jogkörének kiterjesztése alkalmával támadták a felsőházat, _a vaskalaposság és a maradiság gyüjtőmedencéjeképpen emlegették. Ma már megfordult a baloldal véleménye, megfordult a zsidó lapok véle-