Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

52 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 február 28-án, kedden. elfogult? Erre és a mai propagandára is választ ad Josef Kästeln zsidó történetíró, a jeruzsálemi egyetem tanára, aki a következőket írja (olvassa): »A zsidó misszió a legnagyobb Önámítás. A világon semmi szükség nincsen a zsidó misszióra. Az emancipált zsidóság a zsidóság ellenségeiről azt szokta hirdetni, hogy ezek a népek rosszabb, silányabb elemei; az igazi, a derék, a kiváló rétegei a népnek azok, amelyek bennünket nem üldöznek. Ez az osztályozása a népeknek« — írja Kästeln — »egyenesen a szemtelenséggel határos«. (Derültség.) Nem én mondom ezt, hanem Kastein, aki jó zsidóA zsidóság tömeges asszimilációjának lehetetlenségére és ennek okaira Magyarországon Kossuth Lajos mutatott rá olyan páratlan és még ma is helytálló módon, hogy a tétele megegyezik Mendelssohn Mózes, a zsidók harmadik Mózesének, (Derültség.) Spinoza és az összes modern kutatók elméleteinek végső eredményeivel. Kossuth zseniális meglátása világosan kimutatta a zsidó asszimiláció lehetetlenségét. Ezeket írja. Kossuth 1844-ben (olvassa): »Mózes nemcsak vallásalkotó volt, hanem polgári törvényhozó is- A zsidókat nem lehet emancipálni, mert vallásuk politikai institúció, teokráciai alapokra fektetve, amely a fennálló országlási rendszerrel, — tehát a magyar országlási rendszerrel — politikai egvbehangzásba nem hozható. Vallásuk nemcsak vallás, hanem politikai organizmus is, teokráciájuknak nolgári érvényességet adni nem lehet, mert ők nemcsak külön vallásfelekezet, hanem külön nén is«. Ezeket írta Kossuth Lajos Fábián Gáborral folytatott vitájában. Később, amikor Lőw Lipóttal, a nagy rabbival került szellemi csatába, akkor azt írta Lőw Lipót fejtegetésére, hogy (olvassa): »A zsidók szocialiter emancipálva nem lesznek, ha mindjárt politikailag százszor emancipáltatnak is.« (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — eüenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem tehetek arról, hogy Kossuth Rezső mit mond, de Kossuth Lajos ezt mondotta. (Derültség.) Ne álltassuk magunkat, mert a keresztény vallás és^ a zsidó vallás örökös és kiegyenlíthetetlen ellentét, amíg tehát kereszténység lesz. addig antiszemitizmus is lesz, már pedig a kereszténység örökkévaló. Ezért volt aza sok támadás a zsidóság részéről a kereszténység ellen. Az orthodox zsidó az összes népek, országok, nemzetek kapujában és küszöbén ténfereg, útjában van mindenkinek és elsősorban útjában van önmagának. Nem egyszerű mese az aranyborjú imádatának története. Ahány nagy zsidó próféta volt, ahány nagy vezetője volt a zsidóságnak a történelem kezdetétől fogva, az egy szálig a zsidóság arany- és pénzimádata ellen mennydörgött, természetesen eredménytelenül. A talmud-tudós a XX. század legreakciósabb embere. A zsidó nyelv a parasztot, a föld népét és a tudatlant egy szóval jelöli' meg, mert az amharecz szó a parasztot és a műveletlenséget jelenti. A zsidó soha nem volt földhöz kötött nép, még őstörténelmében sem volt az és abban vált el veszedelmesen és örökre a kereszténységtől, hogy a kereszténység nekünk Krisztus tanításai alapián alapelveket, hatalmas, nagy, világot átalakító eszméket adott, de nem kötötte ezeket az eszméket hozzá egyetlenegy népnek, egyetlenegy politikai berendezkedésnek, egyetlenegy alkotmánynak igen törékeny oszlopaihoz. A kereszténység mint vallás, egy hatalmas, óriási szellemi felszabadulás. Az izraelita vallás, ahogyan nevezik, a talmudban való megrögzítettsège az életnek, a halálnak, a mindennapi szabályoknak, az arany fémjelzésének, a jognak, a matematikának és a polgári törvényeknek. A zsidóság így maradt el ezer esztendőkön keresztül a világ kultúrájának fejlődésétől a talmudi korban, amely az emancipációig tartott, —- az emancipációs kor pedig csak egy rövid lélegzetvétel a történelem folyamán — s addig semmi modern tudományban, az emberiség előrevitelében, az országok óriási harcaiban, a • szellemi küzdelemben a fény felé, a világosság, a haladás felé való emelkedésben sohasem vett részt. A zsidóság önző szerződést kötött önmaga számára az Istennel, a kereszténység nagysága pedig abban van, fhogy minden nemzetnek, minden megtérő embernek kaput nyit az üdvözüléshez. Az önzésnek ez a rettenetesen elmaradott reakciós vallása, az ortodoxiának a puszta ténye, megszüntet minden lehetőséget, egy előre haladó nemzet s e sötét galiciai tömegek között t az asszimilációra. Azok a zsidók, akik állandóan védik ezeket a bevándorolt galiciai tömegeket, elvesztették ugyan részben régen a hitüket, nem foglalkoznak a talmuddal, de nem lettek keresztények sem. Egy végtelenül kicsi tömeg az, amely önmagát asszimilálta a talmud kísérteties, embertelen hatása alól. Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítástElnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabítást megadta. Rajniss Ferenc: A zsidóság önmagát zárta ki a keresztény népek világából, (Ügy van! jobbfelől.) önmagát zárta ki egy rettenetes szellemi reakcióval, amely páratlanul áll a világon s amely olyan terrorizmus, olyan zsarnoki hatalom a rabbik kezében, amilyenről Hitler és a többi diktátorok életük végéig álmodni sem mernek. Az egyetlen nép, amely a diktatúra ellen, a politikai institúciók megszorítása ellen szégyenből a szavát nem emel; heti fel, a zsidóság, mert a talmudi szellemi terrorhoz hasonlatos diktatúra, amely évezredek óta tart e szerencsétlen, nyomorült s műveletlen zsidó nép felett, még nem volt a világon sohasem! Fejér Lajos ezt írja az asszimilált zsidóságról (olvassa): »Az asszimiláns zsidóság már régen megszűnt »írástudó« lenni, de még mindig farizeus. Elkülönödését jelenti, hogy a zsidóság változatlan és változhatatlan törvényeinek érvénye alatt áll mint vallásfelekezet. Ezek a törvények oktrojállak is és sugallják is az ősi elkülönödést.« Fejér Lajos a zsidó vallást a legújabb kutatások alapján tökéletesen úgy látja, mint ahogyan azt a zseniális Kossuth Lajos 1844-ben látta. Ezt mondja (olvassa): »Az ősi zsidó állam és társadalom isteni parancsok alakjában foglalt kényszerképzetekké merevített törvénygyűjtemény, amelynek elfogadása és megtartása önmasrában lehetetlenné teszi az asszimilációt.« És ez így van, t. Ház. Ez ellen a zsidóság ellen küzdünk, igenis, a félvérűek védelmében is, mert ahogy a bizottságban megmondottam, a legmesszebbmenő engedékenységre ist hajlandó vagyok abban az esetben, ha lezárjuk a kaput törvénynyel s a további vegyes házasságok szerencsétlenségét a nemzetre zúdulni nem engedjük!