Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. személlyel történő kivételezéssel olyan gazdasági és közéleti erők érvényesülnének, amelyeket nem is annyira 'Számban, mint inkább közéleti és mondjuk gazdasági súllyal kellene lemérni és amely erőknek korlátozása éppen az elsődleges célja volt a törvényjavaslatnak. Itt is ponderáns szempontnak tekintem azt, hogy az egyenlő elbánás elve ezzel meg volna sértve, mert kizárt félvérekkel szemben teljesen százszázalékos zsidó egyének juthatnának kedvezőbb helyzetibe. Igen t. Ház! Nincs senki ebben az országban, aki nem örült volna annak, ha nem lett volna szükség ennek a kérdésnek törvényhozási elintézésére. Ha már azonban erre szükség van, az országnak és a nemzetnek, de magának a zsidóságnak is eminens érdeke az lenne, hogy oldjuk meg ezt a kérdést véglegesen és ne kísérletezzünk fél megoldásokkal. Már pedig minden olyan megoldás, amely rést hagy a törvényen, fél megoldás és felszínen tartja 'ezt a kérdést. Én is kijelenteni azt a meggyőződésemet, hogy ez a rész ; magában hordaná a harmadik zsidótörvény csiráit. Erre azután igazán nincs szükségünk, hiszen elég nagy veszteséget jelentett közéletünkben már az a félév is, amelyre terméketlenné vált a törvényhozás ilyen időkben, amikor a szociális haladást, a szociális fejlődést alkotó munkát kíván és óhajt az egész ország! (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A képviselőház a zsidójavaslatnál véleményem szerint elment az engedékenységnek addig a határáig, ameddig a célnak, a javaslat alapelveinek és a. várt eredmények feláldozása nélkül elmehetett. Amilyen gondosan megfontoltuk mi ezeket a szempontokat, meggyőződésünk az, hogy a felsőház a maga részéről éppen olyan gondossággal hozta meg a maga döntését, ami látszik abból is, hogy körülbelül száz módosító indítványt szűrt le addig a mértékig, amely most itt előttünk fekszik. Amikor ezen módosítások következtében most újra határozathozatal előtt állunk, előttünk csak egy határvonal állhat, amelyre beszédem elején hivatkoztam, a nemzeti közvélemény akarata, annak felismerése, megértése és alkalmazása. És miután úgy érzem, hogy a Ház többsége le tudta ezt az akaratot mérni és ehhez alkalmazkodott, elvi álláspontját ezen a határvonalon túl már fel nem adhatja és így pártunk a felsőház módosításainak az 1. §-ban foglalt kardinális rendelkezéseit őszinte sajnálatára magáévá nem teheti. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azzal a meggyőződéssel fejezem be felszólalásomat, hogy a Felsőház igen t. illusztris tagjai újból fogják ezt a kérdést mérlegelni és annak megállapítása fogja az ellentétet kiegyenlíteni, hogy a képviselőház már figyelembe vette a felsőház nézőpontjait, de elvi szempontokból tovább ezen a téren nem mehet. Kögtön befejezem. Hiszem azt, hogy a mindenek felett, a mindkét Ház felett álló nemzeti közvélemény, amelynek formáló ereje ezeket az ellentétes álláspontokat máris és sok tekintetben közelebb hozta egymáshoz, a kiegyenlítő munkát ebben a tekintetben is el1 végzi, megoldja ezt a kérdést és az ország közéletének az aikotó munkához szükséges nyugalmat visszaadja. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Rassay Károly képviselő úr. ülése 1939 április 21-én, pénteken. 599 Rassay_ Károly: T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az igen t. előadó úr azt mondta, hogy ennek a törvényjavaslatnak vitája igazolja azt: milyen nehéz alkotmányos, parlamentáris úton tárgyalni le olyan javaslatokat, amelyek a társadalom széles rétegeit, nagy érdekeit érintik. Az igen t. előadó úrnak ez a megállapítása abban a tekintetben helyes, hogy nehezebb úgy letárgyalni, mintha egyszerűen rendeleti jogkörbe utalnák és rendeletet adnának ki. Azt hiszem azonban, hogy az igen t. előadó úr sem akarja levonni ebből azt a konzekvenciát, hogy az ilyen nagyhorderejű kérdéseket helyesebb lenne rendeleti úton szabályozni. Hiszen éppen ennek a vitának lefolyása mutatja azt, hogy milyen katasztrofális hibák és tévedések történnének, ha egy kormány pillanatnyi hangulat vagy bizonyos belső feszélyezettségek miatt egy ilyen nagyhorderejű kérdésben egyszerűen r

rendeletet bocsátana ki, amely 24 óra alatt

t érvénybe lépne és akkor nem lett volna módja sem az igen t. egységespártnak éjszakába nyúló tárgyalások során megvitatni ezt a javaslatot, sem a képiviselőháznak, sem a felsőháznak. Valljuk meg őszintén, hogy ez a javaslat nem abban a formában fekszik ma előttünk, mint amilyen formában a kormány az első alkalommal napvilágra hozta. Az igen t. előadó úr és az előttem szólott t. képviselőtársam is utalt arra, hogy íme, már öt hónapja fekszik ez a kérdés a magyar parlament előtt és megakadályozza az érdemleges, komoly munkát. Hát engedelmet kérek, elsősorban is ne dobálózzunk a szavakkal, mert nem öt hónap óta fekszik itt a javaslat. (Meizler Károly: Decemberben már közismert volt!) December 23-án örvendeztették meg a nemzetet azzal, hogy közvetlenül karácsony előtt benyújtották a tör

: vény javaslatot, (Farkas István: Karácsonyi ajándéknak!) azután több mint egy hónapig tartó szünet következett, nem a parlament hibájából, hanem a kormány hibájából. A törvényjavaslat folytonos változtatásokon ment keresztül, (vitéz Hertelendy Miklós: A külpolitikai helyzet!) De akkor ne méltóztassék ezt a parlamentáris működésnek, vagy munkának hátrányára írni. (vitéz Hertelendy Miklós: Nem is!) Nem teszek szemrehányást most, csak tényeket állapítok meg. Ha méltóztatnak megnézni, hogy a bizottságban és a képviselőház plénumában mennyi időt töltött a Ház ennek a kérdésnek tárgyalásával, akkor kénytelenek lesznek az urak megállapítani, hogy ez igazán nem volt túlzott idő, mert hiszen tekintet nélkül a kérdés nagy horderejére, rögtön nyolcórás ülésekkel és klotürrel tárgyaltatta a képviselőház ezt a javaslatot. (Drozdy Győző: A három hónapból két hónap szünet!) Az igten t. elnök úr hivatkozott a felsőházi törvénynek arra a szakaszára, amelyből az következik, hogy tulajdonképpen csak a felsőház módosításával lehet a vitában foglalkozni. Minthogy valóban úgy áll a helyzet, mint azt előttem szólott képviselőtársam mondotta, hogy ritka eset, amikor egy ilyen összeütközés áll elő a két Ház között, ezért bátor vagyok erre a megjegyzésre visszatérni és szeretnék rámutatni arra, hogy milyen lehetőségei vannak a Háznak egy ilyen összeütközés esetében. Az az országos határozat, amelyet szerény személyem közbenjöttével javasoltunk a Háznak évekkel ezelőtt, e kérdéssel foglalkozva megállapította, hogy (olvassa): »Ilyen összeütközés esetében a Háznak joga van vagy