Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

600 Az országgyűlés képviselőházának 39 egészében elfogadni a felsőház módosítását, vagy teljes egészében visszautasítani, vagy pedig — amint a c) pont mondja — jogában áll akként határozni, hogy nem tartja fenn korábbi határozatát, tehát a képviselőház nem fogadja el a másik Ház részéről^ javasolt szöveget sem, hanem újabb módosított szöveget emel határozattá.« Kizárólag elméletileg tehát nem kívánok állást foglalni, de nem tudhatom még, milyen kérdések merülnek fel. Meg kell állapítanom, hogy a Háznak módjában áll a módosítások visszautasításával egy egészen új szakaszt szövegezni. Ez azért is fontos, mert végre tisztázni kell, hogy tulajdonkeppen 1 most mit tárgyalunk. Mi most e pillanatban nem a módosításokat tárgyaljuk egymásután, hanem tárgyaljuk az első szakaszt azokkal a változtatásokkal, amely változtatásokat az első szakaszon a felsőház akart tenni. Minthogy a bizottság azt javasolja, hogy ezek közül a változtatások közül kettőt a Ház visszautasítson és egyet elfogadjon, lényegileg az történik, hogy itt egy új 1. §-nak megszavazásáról van szó. Fontos ez azért, mert ez a továbbiak során a helyzetet meg fogja határozni, hogy mit tehet a felsőház. A felsőháznak, ha a képviselőház bölcsessége elfogadja az egyesített bizottságok javaslatát, egy új 1. §-t kell tárgyalnia, minthogy az a szakasz, amely hozzámegy, ebben az esetben se nem lesz a régi, a képviselőház eredeti 1. §-a, se nem lesz a felsőház által elfogadott 1. §, de lesz a képviselőház által újonnan szövegezett, a felsőház módosításának részben figyelembevételével szövegezett új 1. §-a. Ezt meg akartam állapítani azért, hogy ebben a kérdésben ne legyen vita. Természetes dolog, hogy szavazás esetében, minthogy három változtatást is javasol a felsőház, minden változtatásra a szavazásnak külön kell történnie. így fog megszületni az új 1. § szövege. Én az előzményekkel nem akarok foglalkozni, különösen azokkal az előzményekkel, amelyek a felsőház tárgyalását megelőzték és a felsőház tárgyalása során felmerültek. Én tisztában voltam az első perctől kezdve, hogy ez a helyzet fog előállni. Nem kellett hozzá valami csodálatos jóslási tehetség. Aki hallotta a miniszterelnök úr beszédét és aki olvasta az igazságügyminiszter úr beszédét, az látta, hogy itt tulajdonképpen két eventualitással számol a kormány. Az egyik az, hogy az a megdolgozási akció, amely heteken és heteken keresztül folyt, oda fog vezetni, hogy a felsőház megoszolva meg fogja szavazni az eredeti szöveget. Ha ez megtörtént volna, a kormánynak óriási diadala lett volna és a kérdés elintéződött volna a törvényhozás ezen faktorai között, mert nem lett volna összeütközés. A másik lehetőséggel számolt úgy az igazságügyminiszter úr, mint a miniszterelnök úr, amikor csodálatosképpen a hosszú-hosszú tárgyalások, amelyek drámai részletekben is bővelkedtek ... (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Nem, csak a fantázia működött! Semmiféle drámai részletek nem voltak!) Igenis, igazságügyminiszter úr, bővelkedtek. Elég csak egyet megállapítanom. Nem a miniszter úr részéről voltak drámai momentumok, (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Semilyen részről!) ezt nem állítottam. Csak egyet állapítok meg, azt, hogy a felsőház elismert vezére kénytelen volt nyilatkozni, . ülése 1939 április 21-én, pénteken. hogy lelkiismeretével összeegyeztethetetlennek tartja, hogy a törvényt megszavazza; és ebből levonta azt a konzekvenciát, hogy lemondott felsőházi tagságáról. (Nagy zaj a jobboldalon.) Bocsásson meg az igazságügyminiszter úr, de én ezt az alkotmányos életben elegendő drámai momentumnak tartom. (Zaj. — Meizler Károly: A földkérdésben is adjon igazat Károlyi Gyulának!) A földreformról is fogok beszélni teljes összefüggésben. Aki látta és olvasta, hogy úgy a miniszterelnök úr, mint az igazságügyminiszter úr megdicsérték a felsőház bölcs mérsékletét, amellyel elvi álláspontját az egész vonalon feladta és a végén a kormánnyal folyó tárgyalások során eljutott ahhoz a kompromiszszumhoz, amely ebben a javaslatban a változtatásokban látott napvilágot, aki, ismétlem, hallotta, látta és olvasta ezeket a beszédeket, kellett, hogy észrevegye, hogy ezek a beszédek azzal a záróakkorddal végződtek, hogy kérem. a kormány az eredeti javaslat elfogadását kívánja, — ez volt az a biztonsági szelep — nevezetesen, ha nem sikerül a felsőház megbontásával az eredeti szöveget elfogadtatni, miután sikerült a kompromisszum lejtőjén lezuhantatni, akkor a kormány egy r ezer vációval, fenntartással kijelenti, hogy ő természetesen az eredeti szöveg elfogadását kéri és ezzel a kolliziót már előre leszámítolta. (Payr Hugó: Félrevezették a felsőházat!) Azt mondotta az igazságügyminiszter úr vagy a miniszterelnök úr a felsőházban, hogy ez logikus álláspont, mert végre nem kívánhatja a kormány a saját pártjától, hogy eredetileg benyújtott javaslatát megváltoztatva fogadja el. (Drozdy Győző: De szerények! De sok mindent kibírtak már!) Ha én visszagondolok e javaslat sorsára, akkor meg kell állapítanom, hogy a kormány igen számos változtatást vitt végig ezen a javaslaton pártjával összhangban és kívánta pártjától ezeknek a módosításoknak elfogadását. (Egy hang a középen: Ez így szokott lenni!) Ezek az előzmények — az az érzésem — nem rám tartoznak, ezek az előzmények és az abból folyó következtetések a kormányra és a t. Felsőházra tartoznak. Az a körülmény, hogy a miniszter úr és a miniszterelnök úr kijelentették, hogy ők a kompromisszumok során megállapított módosítást csak mint közvetítők fogják _ eljuttatni a képviselőházhoz, egy egészen új figura az alkotmányos életben. (Buchinger Manó: Politikai hordár!) A kormányzat mint postás, (Derültség balfelől.) aki elhozza és közvetíti ezeket a változtatásokat. (Zaj jobbfelől.) Hogy a kormány miképpen közvetítette, azt az újságolvasó is látta, (Drozdy Győző: Ments meg Uram Isten tőle!) hiszen a felsőházban történt kormánykijelentések után a kormányzat konzekvensen, egyenesen felhívta a kormánypártot arra, hoey ezeket a módosításokat ne fogadja el. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Ivády Béla: Nem áll! Ez nem áll! — Drozdy Győző: Ezt nem lehet letagadni!) Én csak megállapítom. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll! — Kölcsey István: Téved a képviselő úr! Ez nem áll! — Farkas István: Tényeket állapít meg, miért szégyenlik 1 — Drozdy Győző: Utasításra történt minden! — Ellmmondások a jobboldalon, -— Kölcsey István: Nem áll! — Drozdy Győző: Ezt nem lehet letagadni! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Bocsánatot kérek, én úgy fogom