Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

598 Az országgyűlés képviselőházának 391 a felsőháznak a kérdésben elfoglalt álláspontja — hogy úgy mondjam — sokkal enyhébb és kevés bbé radikális, mint a képviselőházé. Teljes egészében osztozom ebben a tekintetben az igen t. előadó úr által elmondottakban s ugyancsak az ő konklúziójára jutok akkor, amikor kijelentem, hogy senki sem tagadhatja le, hogy ennek a tudatnak a képviselőházban lefolyt tárgyalásokra, illetőleg a tárgyalások eredményére lényegesen mérséklő hatása, volt. A képviselőház a maga részéről is számolt az ellentétekkel, azokat eleve kiküszöbölni szándékozott és így nem éríheti ma sem a merev elzárkózás vádja, de nem ériheti az a yád< sem, hogy mostani állásfoglalása a felsőház törvényhozói presztízsét sérti. Hogy csak egy példát hozzak fel a magam részéről is, nem titok az, hogy a képviselőházban erős tábora volt annak az álláspontnak és annak a kívánságnak, hogy a zsidókkal való vegyesházasság eltiltassék és ez- a követelés azért ejtetett el, mert tudta a Ház, hogy a felsőházban helyetfoglaló egyházfők részéről ez komoly ellenállásba fog ütközni. Hozhatnék fel több példát is, de nem alkarom ezekkel sem a t. Képviselőház idejét igénybe venni, sem pedig a magam beszédidejét kitölteni, hiszen valamennyien tudjuk ezeket. Csak azért hoztam fel ezt a körülményt, hogy ezzel már a priori tagadjam, mintha mi nem igyekeztünk volna a felsőháztól eredő vélemények és álláspontok lehetőségét honorálni, így pártom és a magam csekély személye részéről is a legkészségeseblben hononálom és elfogadom azokat a 2. §-hoz fűzött módosításokat, .amelyek mindegyike a hazáért hozott áldozatok érdemeit részesíti kivételes elbánásban, illetőleg a már általunk e tekintetben is elfogadott kivételezések körét lényegesen kitágítja. Úgyszintén elfogadjuk az 1. § c) [pont első bekezdéséhez, valaimint a 12. és 29. § haromaidik bekezdése a) pontja alatt, valamint ugyanezen szakasz e) pontjának negyedik bekezdésében foglalt módosítást. Mégis kötelességem ennél a rendelkezésnél álláspontom indokolására általánosságban utalni a törvényjavaslat képviselőházi indokolására, az abban lefektetett alapelvekre, amelyekre most nem térek ki, az asszimiláció és a disszimiláció kérdésére, (Rupert Rezső: Arra jobb is ki nem térni!) csak arra, az ellentétre kívánok rámutatni, hogy míg a törvényjavaslat ebben a felsőház által is elfogadott részében a félvérűeket is bizonyos esetekben zsidókká deklarálja, addig a felsőház által kimondott ezen módosítás által a vérségileg százszázalékos zsidókat kivenné a törvény hatálya alól (vitéz Benárd Ágost: Ügy van!) s így az előbbiekkel szemben ezeket kétségtelenül előnyösebb helyzetbe juttatná. (Rassay Károly: Az már biztos!) A képviselőházban, de még erőteljesebben a felsőházban megnyilvánult a keresztségnek a zsidókérdésre való hatóereje. Magának a főpapságnak illusztris személyiségei, akiket lelkiségük és hivatásszeretetük irányított, mondhatnám, befolyásolt ebben a kérdésben, sem vallották azonban annak a gondolatnak korlátozás nélküli érvényességét, hogy a keresztségnek a nemzeti vagy faji életre nézve r teljes értékű formáló ereje volna, még az ő álláspontjuk szerint is bizonyos időbeli kondícióhoz van kötve a keresztség által való asszimiláció elfogadhatósága. A képviselőház elvi állásidő 1939 április £l-én, pénteken. pontja nemi tagadta azt aj lelki hatást, amfelyet a keresztség ad, csak megkülönböztette a keresztségnek egyházi és politikai vonatkozásait; nem tagadta, hogy a megkeresztelt zsidó a legjobb keresztény és egy hitfelekezet buzgó tagja lehet, tagadta azonban azt, hogy ez a lelki folyamat az illetőt foglalkozásával járó hivatástudatában, módszereiben, vagy közéleti vonatkozású gondolkodásában megváltoztathatja. Ez kétségkívül disszimiláeiós álláspont és körülbelül akként lehetne megformulázni, hogy a keresztény fogalommal, illetve tartalommal az izraelita fogalom, a magyar, tehát a fajiságot kifejezői fogalommal pedig a zsidó fogalom áll szemben. (Ellenmondások half elől. — Rupert Rezső: Szócsűrés-csavarás.) Eltekintve attól, hogy a felsőház által javasolt kivételezés a zsidóság legnagyobb részére bántó és igazságtalan volna és nem is hiszem, hogy maga a zsidóság lelkesedne ezért a megoldásért, az elvi ellentétet a felsőház, és a képviselőház álláspontja között abban látom, hogy a felsőház olyan gondolatot ültetne be ezzel a módosítással, amelyet a képviselőház fundamentaliter tagadott és amelynek továbbépítése sok tekintetben zavarólag hatna a javaslatnak, hogy úgy mondjam, egész logikai menetére. Általában a jogalkotásban lehetőleg minden kivételezés kerülendő és ha a historikus menetet nézzük, látjuk, hogy eddig még minden privilegizált helyzet megteremtette a maga reakcióját. Kétségtelen, hogy ebben a kényes kérdésben, amelynek végleges elintézéséhez óriási érdekek, magának a nemzeti állam kiépítésének érdeke fűződik, minden egyes további kivételezés okot szolgáltatna arra, hogy ez a kérdés ne juthasson nyugvópontra. Ebből a szempontból még nagyobb aggodalommal nézem a második módosítást, amely szerint a kivételezésnek már úgyszólván semmi korlátozása nincsen és semmi egyéb feltételhez nincsen kötve, mint hogy a módosítás szerint Összeállítandó zsűri 100, illetve 150 zsidót kivonhat a törvény hatálya alól. Ezt a módosítást elsősorban szociális szempontból tartom aggályosnak, mert azt hiszem, méltóztatnak ezt a meggyőződésemet osztani, hiszen élettapasztalat ez, ebben a kivételezésben nem a kisexisztenciájú, nem a kis pontokat jelentő, de esetleg arra érdemesebb zsidók részesülnének, hanem olyanok, akiknek közéleti pozíciója e*ít rajuk nézve természetszerűleg inkább lehetővé tenné. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Teljes mértékben osztom e tekintetben Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak a bizottságban kifejtett azt az álláspontját, amely szériát alkotmányjogi és közjogi szempontból is aggályos ez a módosítás. Én sem tudnám elfogadni ezt, mert első ízben statuálnánk ezzel olyan közjogi intézkedést, illetve olyan lehetőséget, amelyért semmiféle alkotmányos tényező neru volna felelőssé tehető, hiszen a zsűri összetétele szerint a kormányzatnak még a minimális befolyása is ki van zárva, az pedig, hogy a képviselőház a zsűriben a felsőházból helyet foglaló négy taggal szemben csak egy taggal volna képviselve, sértené a két Ház közötti paritás elvét. T. Ház! A törvényhozás célja a javaslat címe szerint is a zsidóság közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozása, ezzel a módosítással azonban ezt a célt igen nagy mértékben illuzóriussá lehetne tenni, mert 150