Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

Âz országgyűlés képviselőházának 39i. viselőtársaim tiltakoztak. Nem akarom, ismételni az ott elmondott beszédeket, amelyek részint a többségi párt, részint az ellenzék oldaláról elhangzottak. Nem kívánok ezekhez mast hozzáfűzni, mint azt, hogy véleményem szerint azt a legfontosabb gondolatot,, hogy a zsidókérdést nyugvópontra hozzuk az országban, tehát az antiszemita izgatást a továbbiakban ne engedjük meg, (Rassay Károly: Akkor imibői élnek egyesek?) ennek a módosításnak elfogadása teljesen illuziórussá, tenné és ezt a 150 kivételezett személyt keresztény oldalról az antiszemita izgatás céltáblájául állítaná, a kivételezésben nem részesült zsidóság részéről pedig szintén ellenszenvnek tenné ki. Nem is Íbiszem, hogy akadnának olyan komoly és valóban értékes zsidó férfiak, akik nagyon szívesen pályáznának erre a kivételre. Ezt remélem és feltételezem. (Meizler Károly: Rosszul ismeri őket! — Rassay Károly: Ne vicceljünk!) T. Képviselőház! Ennél a két módosításnál megállva, azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a parlament alsó- és felsőháza között éppúgy, mint a politikai pártok között, lehetnek eltérések a részletekben, lehetnek nézeteltérések abban a tekintetben, hogy egy bizonyos elvet milyen mértékig akarnak megvalósítani, lehet nézeteltérés abban a tekintetben, hogy milyen időben, milyen gyorsasággal, a radikalizmus milyen fokáig menve akarják érvényesíteni. A baj ott következik he, ha az elvi alapban nincs megegyezés. (Rassay Károly: Hol van elvi alap ebben a törvényben?) Én ebben a két módosításban ezt látom és ezért azt javaslom az igen t. Képviselőháznak, méltóztassék a felsőházi módosításokat mind elfogadni ennek az előbb említett két módosításnak kivételével. (Helyeslés a jobboldalon.) Vagyis a törvényjavaslat 1. $-ában a felsőháznak azt à módosítását, amely a (2) bekezdés c) pontjába a »szülők ivadékát« kifejezést akarja belevinni, kérném elfogadni, viszont a (2) bekezdésbe a felsőház által beszúrt a) pontot és azt az új bekezdést, amely a szövegben vastag betűvel van szedve, elutasítani kérném. (Rupert Rezső: Ami szigorítás, azt elfogadják!) A 2., 12. és 29. §-okhoz benyújtott felsőházi módosításokat pedig- méltóztassanak elfogadniBeszédemet azzal zárom be, (hogy ennek az állásfoglalásunknak ellenére fenn kell tartanunk azt a reményünket, hogy a felsőházzal való megegyezés lehetséges lesz s a törvényjavaslat a megfelelő módon általunk kívánt hatályában s a nemzet érdekében fog életbelépni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérem a jegyző urat, hogy felsőház által eszközölt módosítások közül szíveskedjék az elsőt felolvasni. Gaal Olivér jegyző (felolvassa az első módosítást). Elnök: Szólásra jelentkezett Molnár Imre képviselő úr. Molnár Imre: T. Képviselőház! Pártunk megtisztelő megbízásából nekem jutott az a szerencse, hogy a felsőház által eszközölt módosítással szemben elfoglalt álláspontunkat is-i mertessem. Felszólaltam volna még e megbízás nélkül is, bár annakidején az általános vitában való részvételtől tartózkodtam. Felszólaltam volna abban a reményben, hogy közelebb hozza a két Házat az ellenétek kiegyenlítésé hez az a körülmény, ha olyan egyén ad kifeülése 1939 április 21-én, pénteken. 597 jezést óhajának, aki annakidején a vitában nem szóialt fel. _..'. A kérdés ma már részleges jelentőségű, de még így sem tudok eltekinteni attól, hogy éppen kritikai szempontokból bizonyos visszapillantást ne vessek. Én ezt a javaslatot kezdettől fogva nem a kormány és nem egy politikai párt törvény: javaslatának tekintettem, hanem az egyetemes j magyar nemzeti gondolatot jelentő közvélemény akaratából folyó törvényjavaslatnak tekintettem azt, a nemzeti akarat kifejezőjének. (Helyeslés jobbfelől.) Nem máról holnapra mesterségesen kitermelt gondolatról van itt í szó, mert ez, a gondolat 20 évvel ezelőtt, a maj gyár nemzeti eszme feltámadásaival egy napon született meg. S amint magának a nemzeti eszmének is kemény harcokat kellett vívnia annakidején és azóta 20 esztendőn keresztül a liberalizmussal, a liberalizmus tartó pillérjét al', kotó zsidóság elég erős volt arra is, hogy a , maga részére megszerzett közéleti és gazda; sági hatalmat védelmezze minden olyan irány\ zattal és felfogással szemben, amely ezt a jha; talmat csökkenteni és egyedül jogos birtokosának, az államalkotó magyar nemzeti fajnak visszajuttatni törekszik. Ez az oka annak, hogy . ez csak most és nem előbb került a képviselőház elé. A nemzeti akaratnak ez a kifejezése egy tartamában és szívósságában a parlamenti életben is páratlanul álló vita retortáin keresztiül jutott a mai stádiumig, amikor is az or! szággyűlés felsőháza a képviselőház által elfogadott javaslatot egyes kardinális pontjaiban megváltoztatva, ide visszaküldte. Amikor e kérdésben a kritika jogával élek, kötelességemnek tartom hangsúlyozni azt a rendkívüli tiszteletet, amelyet az országgyűlés felsőháza és annak egyes tagjai iránt érzek <s amely tiszteleten egyáltalában nem változtat az az elvi ellentét, amely ebben a kérdésben a felsőház és a képviselőház álláspontja között most mutatkozik. Hangsúlyozom, hogy senki még csak ki nem fejezett gondolatban sem tételezheti fel, hogy a felsőháziban bárkit is más, mint a nemzet jólfelfogott érdeke irányított volna ebben a kérdésben, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől) de viszont el kell ismernie magának a felsőháznak is, hogy struktúrájánál fogva függetlenebb és távolabb áll a közvélemény parancsoló erejének impulzióitól, mint a népképviseleten alapuló képviselőház. Az ország óriási többségének közvéleménye, amely a zsidókérdés megoldásának szükségességét felszínre vetette, ennek a kérdésnek gyökeres és maradéktalan megoldását a leghatározottabban követeli. (Ügy van! Ügy van.) Ez az oka annak, hogy bár a képviselőházban kétségtelenül valamennyien érezzük ennek a ritkán előforduló parlamenti eseménynek a horderejét, amely csak a két Ház közötti lényegbevágó ellentétből eredhet, mégis magam és pártom nevében ki kell jelentenem, hogy nem honorálhatjuk a felsőháznak éppen a kardinális pontokban kifejezésre juttatott álláspontját. Mielőtt ennek az álláspontnak részletezésére rátérnék, legyen szabad még bizonyos más premisszákra is rámutatnom. Már az első zsidótörvény tárgyalása idejéből, valamint a jelen javaslatnál megkezdett sajtókampányból, de a javaslat tárgyalása alatt nyilvánosságra került felfogásokból az ország közvéleménye s elsősorban természetesen magának a képI viselőháznak minden tagja tudott arról, hogy 89*