Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-391

596 Az országgyűlés képviselőházának 39Í. ülése 1939 április 21-én, pénteken. parlamentáris tárgyalása következtében, nehézségek lesznek és« maga az a tény, hogy már négy hónapja foglalkozunk ezzel a torvényjavasattal, (Meizler Károly: Már ötödik!) söt már ötödik hónapja, (Meizler Károly: Elég hiba!) azt mutatja, hogy ehhez a törvényjavaslathoz most már mindenki, a társadalomnál minden rétege, az érdekeltek — hiszen ebben az egész ország érdekelt — mind hozzászólhattak, véleményét mindenki kifejthette, új momentumok tehát már nem merülhetnek fel, (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) új problémákat ma már a társadalom, a közvélemény sem tud feldobni ebben a kérdésben és az a megoldás, amelyet a képviselőház legutóbb elfogadott, többé-kevésbbé az ország népe 90%-ának, de mindenesetre általános többségének megelégedésére és megnyugvására jött létre. (Ügy van! Úgy van! jobb felől. — Rupert Rezső: Ez nem áll! Hogyan lehet ilyet mondani? — Haám Artúr: Ez helyes megállapítás!) Most az történt, ami előrelátható volt, hogy az általunk igen nagyrabecsült felsőház, amely a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta és részleteiben is túlnyomó részben elfogadta, nagy jelentőségű változtatásokat voltaképpen nem eszközölt a törvényjavaslaton, de olyan módosításokat küldött vissza a képviselőháznak, (Zaj a baloldalon.) amelyek nem rendkívüli jelentőségűek ugyan, ám lenyúlnak a törvényjavaslat alapját alkotó elvi kérdés gyökeréig és azt bizonyos tekintetben alapjaiban támadják meg. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Az, hogy nagyobb nézeteltérés a felsőház és a képviselőház között e törvényjavaslat tekintetében nem állt elő, mindenesetre köszönhető a felsőháznak is, (Rupert Rezső: Hiába erőszakol magára önmérsékletet! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) de köszönhető a képviselőháznak is, amely már előrte leszámitolta azt, hogy Magyarországon kétkamarás törvényhozás lévén, az országgyűlés másik háza erről a kérdésről körülbelül miként fog vélekedni és kormányunk már előre úgy (készítette el ezt a törvényjavaslatot, hogy a felsőházban minden valószínűség szerint keresztülmenjen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj és ellenmondások a baloldalon.) A felsőház jelenléte, véleményének tekintetbevétele már a törvényjavaslat előkészítésekor figyelembe vetetett (Mozgás a szélsőbaloldalon) és ilyenformán nem lehet azt mondani, ihogy mi a parlamenti életben nélkülözhetetlen kompromisszum elérése érdekében nem tettünk eleget. Igenis ki kell jelentenem, hogy ha Magyarországon egykamarás törvényhozás volna, minden valószínűség , szerint sokkal szigorúbb törvényjavaslat került volna a képviselőház elé. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Honnan tudja? — Malasits Géza: Becsületes titkos választójog kellene! — Haám Artúr: A törvényt nem a kamarák, hanem az ország számára kell készíteni. .— Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezekután a felsőház módosításait a következőkben ismertetem. Azt hiszem, felesleges részletesen elmondanom ezeknek a módosításoknak a lényegét, (Rassay Károly: De! Halljak!) mert hiszen azokat szétosztották, sőt a képviselőház egyesített bizottságában már le is tárgyaltuk. (Mozgás a szélsőjobboldalon.) Ezeknek a módosításoknak két lényeges részük van, amelyek az általunk részleteiben, a felsőház által pedig általánosságban elfogadott törvényjavaslat 1. §-ára vonatkoznak. A felsőház az általunk elfogadott törvényjavaslat 1. §-ának voltaképpen csak az egyik bekezdésén változtatott egy szót, ellenben két beszúrást eszközölt. Ezek egyike arról szól, hogy az 1848 előtt elődeikben itt lakott olyan zsidók, akik 1939 január l-e előtt megkeresztelkedtek, a törvény hatálya alól kivétetnek, a másik módosítás pedig az úgynevezett kivételezési eljárással kapcsolatos és egy általunk ismert módon, zsűri felállításával maximálisan 150, egyébként a törvény hatálya alá tartozó személynek a törvény hatálya alól való kivételét indítványozza. (Meizler Károly: A nagyzsidókat megint kivennék!) Tisztelt Képviselőház! A magam részéről be kell vallanom, hogy azt a módosítást, amely az 1848 előtt elődeikben itt élt zsidóknak és megkeresztelt zsidóknak a törvény hatálya alól való kivételét indítványozza, nein értem; nem értem, milyen elgondolás alapján jött létre. Mert ha valaki az ansziennitás álláspontján áll, akkor lehetett volna olyan felfogás, amely a régen itt élő, nem újonnan bevándorolt, tehát —- mondjuk — az évszázadok óta itt lakó zsidóságot, kivette volna, tekintet nélkül arra, hogy megkeresztelkedett-e vagy nem. Vagy lehetett volna az is, hogy valaki a kereszténységnek, mint vallási elvnek álláspontján áll és akkor minden megkeresztelt zsidót ki akar venni a törvény hatálya • alól, (Farkas István: Ez legalább keresztényi álláspont volna!) akármilyen régi zsidó az illető és akármikor keresztelkedett meg. Még azt is el lehetett volna gondolni, hogy az első zsidótörvényjavaslatban megadott időpontot, az 1919. évi megkeresztelkedési dátumot gondolta volna valaki továbbra is fenntartandónak bizonyos más kautálékkal együtt. így azonban nem érthető ez a módosítás és nem tudni, milyen elgondolás alapján jött létre, (Farkas István: Az egész törvény nem érthető!) továbbá azt a veszedelmet vonja maga után, hogy nem zárjuk le a törvény hatálya alá való tartozás vagy nem tartozás körét, tehát nem teremtünk állandó nyugalmi állapotot, hanem húsz évvel a megkeresztelkedés után válik az illető a törvény hatálya alól kivételezetté. Ez rendkívül furcsa dolog és jogalkotásunkban szokatlan momentum. T. Képviselőház! Meg kell még állapítanom, hogy ez az első módosítás az általunk szem előtt tartott faji elvet áttöri és nem hallgathatom el azt a teljesen egyéni nézetemet, hogy az 1848 előtt elődeikben itt lakott és 1939 előtt megkeresztelkedett zsidók kivételezése több más momentumtól eltekintve, bizonyos feudális színt is visel magán (Mozgás a szélsőbaloldalon.), mert ez azt jelenti, hogy azok a régi zsidók, akik már földbirtokosok lettek és megkeresztelkedtek, (Rassay Károly: Nem mindegyik! Sokezer nem lett!) főleg ezek a dzsentrivé vált zsidók kivételben részesülnek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha egyszerű képletben akarom a kérdést látni,, akkor azt kell mondanom, hogy ez a módosítás a rég itt lakó és dzsentrivé vált zsidóság megmentését involválja. (Rassay Károly: Ez asszimilálódott! Nem?) Ennek a szakasznak második módosítása annak a bizonyos 150 kivételnek létesítését mondaná ki, amely 150 kivételt egy zsűri állapítaná meg. (Farkas István: Mennyi pénzt szoktak ezek adni a választási kasszába?) E módosítás ellen a bizottságban egy felszólaló kivételével pártkülönbség nélkül Összes kép-