Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-387
Az országgyűlés képviselőházának 387. igen t. képviselőtársam többízben indítványt tett és indítványát azzal indokolta meg, hogy a magánalkalmazotti szociális biztosítóintézetek, de egyáltalán semmiféle szociális biztosítóintézet, jogtalanul és igazságtalanul nem gazdagodhatnak azon a réven, hogy ezeknek a kistisztviselőknek számára a törvény lehetetlenné teszi kenyérkeresetük folytatását. Követeltünk, kértünk, kívántunk intézkedéseket arrayonatkozóan, hogy a belügyminisztérium az igazságügyminisztériumon keresztül már itt a törvényben fektesse le azt az elvet, hogy az intézetből véglegesen kiváló magántisztviselők, magánalkalmazottak visszakaphassák befizetéseik aranyában azt az összeget, amelyet például megkap egy férjhezmenő tisztviselőnő, vagy megkap az intézet szabályai alapján más valaki, aki az intézet kötelékéből kiválik. Azt láttuk a tárgyalások folyamán, hogy amikor a zsidó orvosoknak az intézetből való eltávolításáról volt szó, akkor a belügyminisztérium igen gyorsan módot talált arra, hogy az igazságügyminisztériummal érintkezésbe lépve, ezt a követelését, ezt a kívánságát honoráltassa, de semmiféle gyorsaságot nem láttunk abban az irányban, hogy a kiváló magántisztviselőknek ezt a jogos és indokolt követelését (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) hasonlóképpen törvényben biztosítsák, törvényben fektessék le. A harmadik kívánságunk a törvény életbeléptetésével kapcsolatban az átképzésre vonatkozik. Egészen bizonyos, hogy 50—60 esztendős magántisztviselőket vagy magántisztviselőnőket — az utóbbiakat úgyszólván már a 40 éves korúaktól kezdve — semmiféle pályára átkékezni nem lehet. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogynem!) Nem lehet többé más pályán elhelyezni azt, aki ezen a határvonalon már átjutott. De lesz egész sereg olyan fiatal tisztviselő, akinek munkaerejét más pályán esetleg fel lehet használni arra, hogy a maga megélhetéséről gondoskodjék. Amikor tehát a törvény életbeléptetéséről van szó, a mi követelésünk az, hogy az állam hivatalosan vegye kezobe az átképzés ügyét és ne bízza ezt azokra az... (Kertész Miklós: Átképző hiénákra!) ... átképző hiénákra, — valóban ezt lehet mondani — akik ezeknek az apró embereknek az utolsó garasát is elszedik, akik megfosztják őket az utolsó nehezen összegyűjtött garasaiktól is. S legalább olyan segélyt adjon az állam az átképzési időre ezeknek az átképzési kurzusokra beiratkozottaknak, mint amilyet annak a keresztény fiatalságnak ad, amelyet most az ő helyükre akarnak átképezni és tenni. Jogos és indokolt kívánság ezeknek a kisembereknek életével kapcsolatban az, hogy amíg kivándorlásuk, vagy más pályán való elhelyezkedésük biztosítva nincs, amíg hajóra nem szállhatnak, vagy pedig fizikai pályán nem helyezkedhetnek el, addig az állam munkanélkülisegélyt folyósítson számukra. Az ötödik követelésünk az, hogy a vagyonnak — és én benne vagyok abban is, hogy a zsidó vagyonnak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) progresszív megadóztatásával ezeknek a kisembereknek számára ez előbb említett kérdések elintézésére egy olyan alapot teremtsenek, amellyel megmentik Őket attól, hogy elpusztuljanak. Előbb meg kell teremteni a segítséget és csak azután lehet a végrehajtásról beszélni, csak azután lehet elkezdeni a kivégzést, mert amíg ezeket a segítő módozatokat meg nem valósítják, addig csak a kegyetlenséülése 1939 március 2U-en, pénteken. 585 ; get bocsátják az útjára a kisemberrel szemben. (Gr. Apponyi György: Ez is a céljuk! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) A vagyonos ember számára az átmeneti idő amúgy is meg van könnyítve és az ő számára az országhatárok sincsenek lezárva, mert ő vagyonával könnyebben átcsúszik az országhatáron, mint az, aki semmit sem tud magával vinni a rajtalévő holmin kívül. Amíg ezt nem teszik, addig csak a kegyetlenséget bocsátják útjára és azt igazolják be, hogy ez a zsidóhajsza nem a keresztény tömegek állítólagos térfoglalása érdekében történik, hanem csak olyan érzéseket akarnak kiélni, amelyeket majd egy későbbi kor, mint ennek a kornak egyik legsúlyosabh betegségét fog megbélyegezni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Ipart és kereskedelmet kellene teremtenünk és ehelyett rombolunk!) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Karácsony előtt nyújtotta he a kormány ezt a törvényjavaslatot. (Farkas István: Krisztkindli volt!) Amikor a kormány benyújtotta a törvényjavaslatot, akkor a t. kormánynak a szónokló miniszterei, de a túloldali t. képviselőtársaim is azt mondották, hogy ezt a törvényjavaslatot nem a gyűlölködés szülte, hanem a szükséglet. (Egy hang a jobboldalon: A szeretet!) T. képviselőtársaim is, akik a képviselőházban felszólaltak a vita folyamán, mind azt mondották, hogy nem embereket akarnak kenyértelenné tenni, hanem embereket akarnak kenyérhez juttatni; tehát nem a mások elleni ellenszenv, gyűlölködés, hanem a kenyértelen polgári réteg iránti szeretet volt az, amely ezt a törvényjavaslatot indokolta. (Rupert Rezső: Az ellenkezője lesz belőle!) En így láttam képviselőtársaim felszólalásában, csak éppen az egyedüli Megay Meissner képviselőtársam... (Megay Meissner Károly: Nemcsak kenyérkérdés ez, kérem! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nekem igazodnom kell a képviselő iirral szemben (Megay Meissner Károly: A zsidó szellemiség nem kenyérkérdés!) a kormány vezetőinek bizonyára őszinte nyilatkozataihoz. Nekem az a meggyőződésem, hogy amikor én a kormány igen t. vezetőinek azt a nyilatkozatát, hogy őket nem vezeti gyűlölködés, elfogadom, akkor talán lojálisabb vagyok a kormány tagjaival szemben, mint az igen t. képviselő úr. Amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitájában mint utolsó ellenzéki szónok felszólalok, felszólalásomat ebben a hiszemben vezetem be s remélem, hogy ez a törvényjavaslat és mindaz, ami e törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan történt, igen rövid időn belül csak egy rossz álom lesz. Nekem az a meggyőződésem, hogy minél jobban haladnak előre a magyar csapatok a volt megszállott területeken és minél nagyobb terület kerül vissza a régi ország területéből Magyarországhoz, annál inkább szükség lesz ebben az országban munkaerőre és annál inkább szükség lesz arra, hogy ebben az országban minden polgárnak és minden dolgozni akaró embernek a munkaereje az ország javára igénybevétessék. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha ezt a törvényjavaslatot nem a gyűlölködés hozta létre, — és én ebben hiszek a t. kormány vezetőinek
