Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

584 Az országgyűlés képviselőházának 387. ülése 1939 március 24-én, pénteken. be tehát ezt a magyar szót. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Lejárt a beszédideje!) Egyebekben pedig elbúcsúzva önöktől és ettől a vitától, azt mondom, hogy (Zaj a jobboldalom. — Elnök csenget.) mi eleget tettünk annak a kötelességünknek, amelyet a disci et salvavi animam meam reánk rótt. (Gr. Festetics Domonkos: Jó utazást! — Felkiáltások jobbfelől: Lejárt a beszédideje!) Azt kívánom, t. Képviselőház, hogy a mi 'aggodalmaink ne váljanak valóra, — mert félünk, hogy valóra válnak — a haza érdekében azt kívánjuk, hogy mindaz a munka is, amelyet önök elvégeztek, ne váljék a haza kárára és romlására, (Ellenmondások és derültség a jobboldalon. — Gr. Apponyi Gyögy: Ez jellemző, hogy önök azon nevetnek, aki a hazára hivatkozik!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Hozzájárulok Vázsonyi képviselőtársamnak ahhoz a módosító indítványához, amellyel a törvény életbeléptetésének elhalasztását kéri arra az időre, amikor a kivándorlásra vonatkozó nemzetközi megegyezések meg lesznek kötve és a szükséges kormányintézkedések már megtörténtek. Az a (mélységes megrendülés, amely éppen a kivándorlás kérdésével kapcsolatban Kertész képviselőtársam felszólalásából kicsendült, úgy vettem észre, megütött egy húrt a lelkiismeretekben és talán egy kicsit megnyugtatott is az igazságügyminiszter úr felszólalása, — annak ellenére, 'hogy nem megnyugtatásnak volt szánva — hogy a miniszter úr szükségesnek érezte ennék a hatásnak a lerontását és a felelősségrevonás érveit egy •mesterségesen konstruált váddal próbálta tehetetlenné tenni. Könnyen csinálhatja és könnyen mondta el, mert ő nem ismeri azt a siralomház-hangulatot, : amely megüli annakasokezer kistisztviselőnek, kisalkalmazottnak a lelkét, akik ennek a törvénynek az életbelépésével a szó szoros értelmében és eddig még meg nem cáfoltán, földönfutóvá fognak válni. T. Képviselőház! Egyetlenegy olyan szakasznál sem szólaltam fel. amely a zsidó nagytőkések, a zsidó nagyvállalatok belső ügyét tárgyalta, minden felszólalásom annak a sok-sok ezer kisembernek érdekét szolgálta, akiknek érdekvédelme részben reám is van bízva. Az a lelkiállapot, amelyet a velük való naponkinti együttlét folyamán tapasztalok, az ő lelkiállapotuk teszi az én számomra kötelezővé, hogy ehhez az elhalasztási javaslathoz hozzájáruljak, ennek elfogadását kérjem és arra hívjam fel a képviselőház figyelmét, hogy a törvény végrehajtása nem történhetik meg, mielőtt ezeknek a kisembereknek a számára nem teszik lehetővé, hogy valamiféle módon megmeneküljenek, vagy valamiféle módon védekezzenek a végső, a halálos ítélet ellen. (Baross Gábor: Kivel szemben?) A végrehajtásnak, az életbeléptetésnek első előfeltétele kell, hogy legyen a kivándorlási módozatok megvalósítása és életbeléptetése. A 22. § csak tréfa. Azt mondja ez a szakasz, hogy a zsidók vagyonának kivitelével kapcsolatban intézkedéseket akarnak tenni. Vájjon az az 50—60.000 kisember, akik érdekeinek szolgálatában felszólalok, micsoda vagyont vihet ki magával vagy micsoda vagyon a^;, amely felett nekik rendelkezési joga van? (Zaj. — Elnök csenget.) Van neki egy háromlábú szekrénye, van egy néhány csorba tányérja. A végkielégítés ügyében is (hoztunk egy olyan rendelkezést, amely szerint a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága a végkielégítés kifizetését megtagadhatja, illetőleg a kifizetését hosszabb időre kitolhatja és hosszabb részletekre oszthatja be. (Zaj. — Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő úr, tessék csendben maradni. Kéthly Anna: Ha tehát a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága talán hozzájárul havi 15 pengő kiutalásához, az még ezek számára nem nyújt semmiféle vagyon gyűjtési lehetőséget, még arra sem nyújt lehetőséget, hogy megvásárolhassák belőle azokat a jegyeket, amelyekkel elhagyhatják az országot. (Propper Sándor: Remélem, az útiköltséget az állam fogja viselni! — Györki Imre: Tasnádi Nagy András fogja viselni!) A miniszter úr a mi érveinkre, (Zaj. — Az elnök csenget.) amelyekkel felelősségre vontuk a kormányzatot, hogy annyi hónapja szó van erről a kérdésről és egyetlenegy konkrét intézkedést nem tett a törvény végrehajtásával, illetőleg a kivándorlás elősegítésével kapcsolatban, (Zaj a jobboldalon.) azt a választ adta, hogy három hónapja tárgyalás alatt áll a javaslat és addig, amíg a törvény végleges szövege nem ismeretes ő előtte is, az ő számára lehetetlen ilyen intézkedéseket tenni. T. Képviselőház! A miniszter úrnak ez az érvelése nem állja meg a helyét, mégpedig több okból. Először is azért, mert nagyon jól tudták az illetékesek, hogy a képviselőház mai összetételében ennek a javaslatnak szellemén, rendelkezésein enyhítő intézkedéseket nem hajt végre a, tárgyalás folyamán, másodszor pedig, ha ők el voltak szánva három hónappal ezelőtt arra, hogy ezeket az intézkedéseket életbeléptetik és végrehajtják, akkor ezt a három hónapot már fel kellett volna használniok ezeknek az intézkedéseknek előkészítésére. (Egy hang a jobboldalon: Gondolja, hogy a következő parlamentben itt lesz? — Fábián Béla: Nem akarja senki!) De azonkívül, ha mindezek, amiket én ebben a pillanatban elmondottam, nem is állnak meg a helyüket, akkor is már az első számú. tehát teljes szövegében elfogadott, végrehajtás alatt álló törvény alapján is kötelessége lett volna a kormánynak ilyen intézkedéseket tenni. Azok a tárgyalásaink, amelyeket kötelességszerűen a reánkbízottak érdekvédelmében folytattunk, azt a tudatot erősítették meg bennünk, hogy ebben a kérdésben semmiféle intézkedés nem történt. Annál inkább jogos tehát az a követelés, hogy mindaddig meg ne szavazzuk az életbeléptető szakaszt, illetőleg csak ezzel a módosítással szavazzuk meg, amíg a kivándorlásra vonatkozó rendelkezések kiadva és a nemzetközi megállapodások megkötve nincsenek. A tárgyalások folyamán többször felvetettük azt a kérdést, hogy ennek a sok ezer kistisztviselőnek az évek folyamán történt, az ő szempontjából nézve kisebbfajta vagyont jelentő járulékbefizetései vannak a szociális biztosítóintézeteknél. Gondolok az öregségi díjtartalékokra, gondolok azokra az összegekre, (Gr. Festetics Domonkos: Amelyek a Törekvés alatt elolvadtak!—Farkas István: A nagy agráriusok élvezik!) amelyeket azok alatt az esztendők alatt, amíg a magánalkalmazotti pályán voltak, az alkalmazotti biztosítóintézetekbe befizettek. Erre vonatkozóan Kertész