Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

584 Az országgyűlés képviselőházának 387. ülése 1939 március 24-én, pénteken. be tehát ezt a magyar szót. (Zaj és felkiáltá­sok jobbfelől: Lejárt a beszédideje!) Egyebek­ben pedig elbúcsúzva önöktől és ettől a vitá­tól, azt mondom, hogy (Zaj a jobboldalom. — Elnök csenget.) mi eleget tettünk annak a kö­telességünknek, amelyet a disci et salvavi animam meam reánk rótt. (Gr. Festetics Do­monkos: Jó utazást! — Felkiáltások jobbfelől: Lejárt a beszédideje!) Azt kívánom, t. Kép­viselőház, hogy a mi 'aggodalmaink ne válja­nak valóra, — mert félünk, hogy valóra válnak — a haza érdekében azt kívánjuk, hogy mindaz a munka is, amelyet önök elvégeztek, ne vál­jék a haza kárára és romlására, (Ellenmondá­sok és derültség a jobboldalon. — Gr. Apponyi Gyögy: Ez jellemző, hogy önök azon nevetnek, aki a hazára hivatkozik!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Hozzájáru­lok Vázsonyi képviselőtársamnak ahhoz a mó­dosító indítványához, amellyel a törvény élet­beléptetésének elhalasztását kéri arra az időre, amikor a kivándorlásra vonatkozó nemzetközi megegyezések meg lesznek kötve és a szüksé­ges kormányintézkedések már megtörténtek. Az a (mélységes megrendülés, amely éppen a kivándorlás kérdésével kapcsolatban Kertész képviselőtársam felszólalásából kicsendült, úgy vettem észre, megütött egy húrt a lelki­ismeretekben és talán egy kicsit megnyugta­tott is az igazságügyminiszter úr felszólalása, — annak ellenére, 'hogy nem megnyugtatásnak volt szánva — hogy a miniszter úr szükséges­nek érezte ennék a hatásnak a lerontását és a felelősségrevonás érveit egy •mesterségesen konstruált váddal próbálta tehetetlenné tenni. Könnyen csinálhatja és könnyen mondta el, mert ő nem ismeri azt a siralomház-hangulatot, : amely megüli annakasokezer kistisztviselőnek, kisalkalmazottnak a lelkét, akik ennek a tör­vénynek az életbelépésével a szó szoros értel­mében és eddig még meg nem cáfoltán, föl­dönfutóvá fognak válni. T. Képviselőház! Egyetlenegy olyan sza­kasznál sem szólaltam fel. amely a zsidó nagy­tőkések, a zsidó nagyvállalatok belső ügyét tár­gyalta, minden felszólalásom annak a sok-sok ezer kisembernek érdekét szolgálta, akiknek ér­dekvédelme részben reám is van bízva. Az a lelkiállapot, amelyet a velük való naponkinti együttlét folyamán tapasztalok, az ő lelkiálla­potuk teszi az én számomra kötelezővé, hogy ehhez az elhalasztási javaslathoz hozzájárul­jak, ennek elfogadását kérjem és arra hívjam fel a képviselőház figyelmét, hogy a törvény végrehajtása nem történhetik meg, mielőtt ezeknek a kisembereknek a számára nem teszik lehetővé, hogy valamiféle módon megmenekül­jenek, vagy valamiféle módon védekezzenek a végső, a halálos ítélet ellen. (Baross Gábor: Kivel szemben?) A végrehajtásnak, az életbeléptetésnek első előfeltétele kell, hogy legyen a kivándorlási módozatok megvalósítása és életbeléptetése. A 22. § csak tréfa. Azt mondja ez a szakasz, hogy a zsidók vagyonának kivitelével kapcsolatban intézkedéseket akarnak tenni. Vájjon az az 50—60.000 kisember, akik érdekeinek szolgálatá­ban felszólalok, micsoda vagyont vihet ki ma­gával vagy micsoda vagyon a^;, amely felett nekik rendelkezési joga van? (Zaj. — Elnök csenget.) Van neki egy háromlábú szekrénye, van egy néhány csorba tányérja. A végkielégí­tés ügyében is (hoztunk egy olyan rendelkezést, amely szerint a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága a végkielégítés kifizetését megta­gadhatja, illetőleg a kifizetését hosszabb időre kitolhatja és hosszabb részletekre oszthatja be. (Zaj. — Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő úr, tessék csend­ben maradni. Kéthly Anna: Ha tehát a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága talán hozzájárul havi 15 pengő kiutalásához, az még ezek számára nem nyújt semmiféle vagyon gyűjtési lehetőséget, még arra sem nyújt lehetőséget, hogy meg­vásárolhassák belőle azokat a jegyeket, ame­lyekkel elhagyhatják az országot. (Propper Sándor: Remélem, az útiköltséget az állam fogja viselni! — Györki Imre: Tasnádi Nagy András fogja viselni!) A miniszter úr a mi érveinkre, (Zaj. — Az elnök csenget.) amelyek­kel felelősségre vontuk a kormányzatot, hogy annyi hónapja szó van erről a kérdésről és egyetlenegy konkrét intézkedést nem tett a törvény végrehajtásával, illetőleg a kivándor­lás elősegítésével kapcsolatban, (Zaj a jobb­oldalon.) azt a választ adta, hogy három hó­napja tárgyalás alatt áll a javaslat és addig, amíg a törvény végleges szövege nem ismere­tes ő előtte is, az ő számára lehetetlen ilyen intézkedéseket tenni. T. Képviselőház! A mi­niszter úrnak ez az érvelése nem állja meg a helyét, mégpedig több okból. Először is azért, mert nagyon jól tudták az illetékesek, hogy a képviselőház mai összetételében ennek a javas­latnak szellemén, rendelkezésein enyhítő intéz­kedéseket nem hajt végre a, tárgyalás folya­mán, másodszor pedig, ha ők el voltak szánva három hónappal ezelőtt arra, hogy ezeket az intézkedéseket életbeléptetik és végrehajtják, akkor ezt a három hónapot már fel kellett volna használniok ezeknek az intézkedéseknek előkészítésére. (Egy hang a jobboldalon: Gon­dolja, hogy a következő parlamentben itt lesz? — Fábián Béla: Nem akarja senki!) De azonkívül, ha mindezek, amiket én eb­ben a pillanatban elmondottam, nem is állnak meg a helyüket, akkor is már az első számú. tehát teljes szövegében elfogadott, végrehajtás alatt álló törvény alapján is kötelessége lett volna a kormánynak ilyen intézkedéseket tenni. Azok a tárgyalásaink, amelyeket köte­lességszerűen a reánkbízottak érdekvédelmé­ben folytattunk, azt a tudatot erősítették meg bennünk, hogy ebben a kérdésben semmiféle intézkedés nem történt. Annál inkább jogos tehát az a követelés, hogy mindaddig meg ne szavazzuk az életbeléptető szakaszt, illetőleg csak ezzel a módosítással szavazzuk meg, amíg a kivándorlásra vonatkozó rendelkezések ki­adva és a nemzetközi megállapodások meg­kötve nincsenek. A tárgyalások folyamán többször felvetet­tük azt a kérdést, hogy ennek a sok ezer kis­tisztviselőnek az évek folyamán történt, az ő szempontjából nézve kisebbfajta vagyont je­lentő járulékbefizetései vannak a szociális biztosítóintézeteknél. Gondolok az öregségi díj­tartalékokra, gondolok azokra az összegekre, (Gr. Festetics Domonkos: Amelyek a Törekvés alatt elolvadtak!—Farkas István: A nagy ag­ráriusok élvezik!) amelyeket azok alatt az esz­tendők alatt, amíg a magánalkalmazotti pá­lyán voltak, az alkalmazotti biztosítóintéze­tekbe befizettek. Erre vonatkozóan Kertész

Next

/
Oldalképek
Tartalom