Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-387
Az országgyűlés képviselőházának 387. sal lépje át a határt. Holota János t. képviselőtársunk adott szá,mot arról, amit mi megértettünk, hogy az ottani lakosság és ő maga is, igen sok kiváló magyar ember, kénytelen volt^ a viszonyokkal megalkudni. Mi nem is vonjuk kétségbe, hogy kénytelenek voltak, nem is vonjuk kétségbe jó magyarságukat, bár egyebekben a hatóságnak engedelmeskedve alkalmazkodtak, de ez álljon mindenkire. Ha tehát mindenkire áll ez a megbocsátás, akkor nincs r szükség eltérő jogszabályokra, hanem szükség van annak a nemzetközi jogelvnek érvényesítésére, (Rajniss Ferenc: Az kell! Nemzetközi jogelv!) hogyha egy terület valamely impérium alól egy más impérium alá kerül, ott nem lehet rosszabb sorsa, mint volt az előbbi impérium alatt, hanem csak jobb sorsa. Ezt ígértük mi nekik akkor, amikor az ellenséges rádió azzal igyekezett ellenünk hangulatot kelteni, hogy ezek az emberek, akik idekerülnek, majd rosszabb sorsra jutnak. Megcáfoltuk, a rádió világgá hangoztatta, hogy nemhogy rosszabb sursuk nem lesz, hanem részesülnek majd mindabban az áldásban, amelyben az anyaország jogszabályai szerint részesülhetnek és ezenfelül szerzett jogaikat sem bántjuk. És mégis mi történt 1 ? Milyen eltérő jogszabályok vannak máris? Itt van a kormánynak 9600/1938. M. E. számú rendelete, amely szerint a régi anyaország törvényei például az ügyvédekre nem alkalmazhatók, hanem teljesen új felvétel alá esnek. Ezt a rostálást most már egyszerűen azon az alapon viszik végbe, hogy a zsidó ügyvédeket, — és ugyanez lesz a sorsuk az orvosoknak és a mérnököknek is — majdnem teljes egészükben, az eddig szerzett jogokat sem respektálva, kizárják a kamarából. Igen fájdalmas esetek vannak. Rengeteg sok keresztény ügyvéd van, aki ott egyrészt a szlovák tagozatba íratta be magát mint kamarai tagot, másrészt gyermekeit szlovák iskolába járatta, s ezek az ügyvédek mind belekerülnek a kamarába, ellenben személyesen ismerek kassai, losonci, inolvsásri zsidó ügyvédeket, akik hűségesek voltak Magvarországhoz, idehúztak, gyermekeiket nem szlovák, hanem magyar iskolába járatták és most mégsem vették fel őket a kamarába. Amikor ilyen fájdalmas eseteket látok, — és ugyanilyen fájdalmas eseteket látunk az iparigazolványok engedélyezése kérdésében is, mert ott is nagy irtás megy végbe ilyenformán — akkor ezek előtt nem hunyhatunk szemet, megdöbbenve kell ezt szemlélnünk és ezért kell kérnünk a kormányt arra, méltóztassék gondoskodni arról, hogy az ott szerzett jogok, az ött megszerzett kenyér nemcsak mindenkinek biztosíttassék, hanem, b <1 ElZ anyaországnak, a régi országnak törvényei, jogszabályai több áldást jelentenek számára, azt az áldást terjesszék ki reájuk, viszont, ha a mi jogszabályozásunk olyan útra tért át, amely jogokat vesz el, akkor legalább a visszatért „vidéken élőkre ne vonatkozzanak ezek a szigorító jogszabályok olyan mértékig, hogy ezeknek még a szerzett jogai is elvétessenek. (Mozgás a jobboldalon-) T. képviselőtársaim, én elhiszem, hogy türelmetlenek, hiszen pár perc múlva vége lesz 9i javaslat vitájának. (Felkiáltások jobbfelől: Ügy van! Végre!) teljes diadalt fognak aratni, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) azonban •mégis azt mondom, mindenki gondoljon keresztese 1939 március 2h-én > pénteken. 583 tény módon arra, hogy: amit nem akarsz magadnak, azt ne cselekedd másnak sem. Mindenki vegyen példát magáról. En magam a kérdéseket úgy szoktam' megítélni, hogy elképzelem, hogyan esnék nekem az, ha velem történnék a szóbanlevő dolog és ha nem jól esnék, ha fájdalmasan esnék, akkor más embertársamnak sem akarom azt. T. Képviselőház! A Felvidéken ne enged jük •meg azt, hogy ott egy pártpolitika esetleg felhasználja ezt az alkalmat, ezt a rendszabályozást arra, hogy sújtson vagy esetleg érdemen felül is jutalmazzon. (Füssy Kálmán: Hát ott szabad volt nekik külön pártpolitikát csinálni 1 Külön zsidópárt volt!) A pártpolitika mindig elfogultságot jelent, elfogultságra pedig nem lehet bízni ezeket a dolgokat. Hallottuk felvidéki képviselőtársainktól, többek között Vozáry Aladártól és Jaross Andortól, (Zaj.) hogyan, j milyen alkalmazkodó módon viselkedtek ott bizony magyar elemek is. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Hiszen ismerünk ilyen .magyar nevű embereket, mint Terebesy törvényszéki bíró, tudjuk, hogy a Terebesy-tanács ítélte el Magyarországgal való konspirálás miatt Tulka Bélát- Tudunk más ilyen esetekről is, ezek alapján azonban nem lehet általánosítani, nem lehet »a rossz magyar keresztényekért általában a keresztényekre azt mondani, hogy rossz magyarok voltak azon a vidéken, viszont 'nem lehet ugyanezt ia rossz zsidók miatt sem rámondani azokra a tisztességes zsidókra, akik ott azon a vidéken jól viselkedtek. (Felkiáltások jobbfelől: Kivételek voltak!) Hogyan vagyunk a vádakkal 1 ? Ugyanazok ellen az emberek: ellen, akik egy megváltozott politikai atmoszféráiban jónak látták itt vádakat hangoztatni, anint Vozáry és Jaross íképviselőtársunk ellen saját magáikat lehet tanuként idézni, hogy viszont máskor pedig másképpen beszéltek. Ilyen labilis alapra tehát nem lehet emiberek sorsát bízni. Tessék igenis egy általános szabályozással, egy objektív jogrenddel gondoskodni arról, hogy senkit se kelljen különleges elbánásban részesíteni. Mindenütt vannak esendő emberek és — hogy csak egy kis példát említsek — nem lehet azt mondani, hogy a zsidók minden kis kérdésben is nem lettek volna igen kitűnő magyarok. Visszaemlékezem arra, amikor itt harcok és viták folytak akörül, hogy a közös hadsereg szállítói, a magyar szállítók is mindig osztrák bélyegeket voltak kötelesek használni a nyugtáikon. (Felkiáltások jobbfelöl: A zsidótörvény javaslatról van szó!) Azt is egy magyar ember, Schon Géza, egy vállalat vezérigazgatója vitte keresztül, hogy 1910 óta magyar bélyegeket kellett azokon a nyugtákon alkalmazni, amivel sok százezer koronát szerzett az országnak. (Gr. Festetics Domonkos: Utolsó alkalom, akkor sem tud hozzábeszélni, hanem mellébeszél!) Ebből a kis példából is látszik, — a, nagy példákat már elmondottuk — hogy azért, mert valaki zsidó, még együttérezhet ennek az országnak az érdekeivel, sőt nagyon is szívén viselheti ennek az országnak az érdekét. (Felkiáltások jobbfelől: Az utolsó percek!) Kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassanak nagy érdekből, a nemzet adott szava betartásának érdekében is elfogadni az én módosításomat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi azt a magyar szót adtuk nekik ihivatalosian, hogy a szerzett jogaikat nem érintjük, tartsuk
