Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

582 Az országgyűlés képviselőházának 38 Vázsonyi János: Ezzel kapcsolatban, amikor a javaslattól a képviselőház termében bucsútvieszek (Gr. Apponyi György: Fáj a búcsúi), méltóztassék megengedni, egyúttal azt is megjegyeznem, hogy azon idő óta, mióta ennek a képviselőháznak tagja vagyok, azon idő óta, amióta a képviselőház termében folyó tárgyalásokat figyelhetni szerencsém vau, akár azelőtt az újságírói karzatról, vagy azt megelőzőleg a fennti karzatokról, olyan formában való tárgyalást, mint ennél a törvényjavaslatnál, ebben a teremben még nem tapasztaltam, (Farkas István: Ez igaz.) Nem érvényesült még a régi véderőtörvény tárgyalásánál sem az a sorozatos klotür, ami ennél a vitánál (Antal István: Addig nem volt ilyen a házszabály! — Rajniss Ferenc: Engedtük beszélni!), nem érvényesült ilyen 'erőszak sem. Egyet mindenesetre meg kell jegyeznem és ez az, hogy nagyrabecsüléssel viseltetem az emhierevőkneik ama kultúrérzéke iránt, hogy ha azok megölik áldozataikat, nem fűznek hozzá indoklást, nem sértenek, nem kínoznak külön. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! Vázsonyi János: Ez a törvényjavaslat a volt 'miniszterelnök úrnak, Imrédy Bélának és. a jelenlegi igazságügvminiszter úrnak aláírásával adatott he és jelent meg a közvélemény előtt. (Gr. Apponyi György: Mit szól a nagymama? — Élénk felkiáltások jobbfelől: Éljen Imrédy!) Ök a szülői ennek a javaslatnak. (Rupert Rezső: A dédanyja zsidó!) Méltóztassék megengedni, hogy erre csak annyit mondjak: senki sem vonja kétségbe azt, hogy az igazságügyminiszter úr férfiasan képviselje ezt a javaslatot (Felkáltások jobbfelől: És meggyőzően!), szólhat róla mindenki bármit, de meg kell állapítani, hogy csinos férfi, aminthogy meg kell állapítani, hogy Imrédy Béla ,okois ember. Ez a kettős, azonban, amely ezt a javaslatot benyújtotta, annak a régi hagyományos anekdotának alapján készítette el ezt a törvényjavaslatot, hogy majd az egyik okosságát és a -másik szépségét örökli a gyermek;. (Megay Meissner Károly: Ez a felszólalás mutatja, miért kell zsidótörvény!) Ügy lesz itt is, imiint az anekdotában, fordítva fogja örökölni, de a keserűségét ennek a törvényjavaslatnak nagyon sok élő felnőtt, nagyon sok élő gyermek és ímegszületendő gyermek fogja majd fájlalva, jajgatva végigszenvedni. Hiába mondta a miniszterelnök úr, 'hogy »aztán majd me jajgassanak«, jajgatni fognak nemcsak a zsidók, hanem jajgatni fog a keresztény magyar társadalom is. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Csikvándi Ernő .iegyző: Rupert Rezső. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Ehhez a javaslathoz kétrendbeli módosító indítványt nyújtottam be. Az első módosító indítványom azt célozza, hogy a Felvidékre vonatkozó rész egyáltalán hagyassék ki ebből a szakaszból. (Gr. Apponyi György: Helyes!) Arra az esetre, ha ez az indítványom nem fogadtatnék el, indítványozom, hogy olyan módon változtassék meg ennek a szakasznak utolsó bekezdését, hogy ha a kormány átmenetileg eltérő szabályokat alkothat is a Felvidékre, ezek az eltérő szabályok csak enyhítő szabályok lehessenek. Amikor először olvastuk az első javaslat\ ülése 1939 március 24-én, pénteken: ban azt, hogy a Felvidékre eltérő jogszabályok Lesznek majd alkothatók, tényleg arra gondoltunk, — és ilyen módon is magyarázták nekünk — hogy ez azért szükséges, mert a. visszatért területen a kormány liberálisabban akar eljárni, a szerzett jogokat respektálni akarja, tehát ha ez a törvény életbelépne, anélkül, hogy erre a kormány külön felhatalmazást kapna, esetleg kénytelen volna szerzett jogokat megsérteni. Ilyen értelmezésbe, jogszabályozásba belemennek, de, sajnos, azóta tapasztalatokat szereztünk, hogy a t. kormány nem így érti ezt a rendelkezést, hogy ő majd ott enyhíteni akar a törvény szigorúságán, hanem úgy, hogy esetleg még szigorítani is akar. (Helyeslés jobbfelől.) Mert hiszen, ha nem így értené ezt, könnyű volna ezt kimondani minden félreértés elkerülése végett, megnyugtatására azoknak, akiket ez a rendelkezés érdekel. Ha nem úgy értené, hogy esetleg szigorítani akar, akkor már eddig is más rendszabályokat alkotott volna a Felvidék részére. Nekem az a véleményem, hogy egyáltalában szüntessük meg, küszöböljük ki a közjogunkból ezt a fogalmat, amely a Felvidéknek Corpus Separatum jellegére vallana, mert ezeket a részeket mi egységes, szerves, minden megkülönböztetés nélkül való részének tartjuk az országnak úgy a terület, mint a népesség szempontjából. Még szomorú reminiscenciát sem szabad ezzel érzékeltetni, hogy húsz éven át átmenetileg másutt voltak. (Füssy Kálmán: Ki kellett volna oktatni húsz év alatt a zsidókat, hogy ne a Reisz Gyula-féle elvet kövessék!) Én igen nagy megértéssel és tisztelettel viseltetem az önök húsz éve iránt, de nekünk is voltak igen nehéz napjaink. Itt az állam fejétől kezdve a legkisebb emberig átéltük mi is a terrorizmusnak szörnyű korszakát. (Haám Artúr: Szamuellit!) Megmutatja a vértanuk terén álló oszlop, hogy az alatt, amíg önök távol voltak, mi is sokat szenvedtünk, sokat véreztünk, üldözött vad volt itt Horthy Miklóstól, a mi szeretett államfőnktől kezdve a sok kisemberig mindenki. Átéltünk mi is román megszállásokat, megálltuk a helyünket, nem mutogattuk mégsem a sebeinket. Ne igyekezzünk tehát szenvedésekből tőkét kovácsolni. (Zaj.) Mi megbecsüljük a felvidéki küzdelmet is, mi tisztelettel és elismeréssel emlékezünk az olyan küzdőkre, mint amilyen volt Szüllő Géza, Körmendi-Ékes Lajos, Szent-Ivány József, Tobler János és még egynéhányra igen nagy elismeréssel és hódolattal emlékezünk, mi nem vonjuk kétségbe az érdemeiket. Néni is arról van szó, amikor Felvidékről beszélünk és a felvidéki szellemet emlegetjük és bizonyos mértékben bírálatban részesítjük. Amikor imi a felvidéki szellemről .beszélünk, nem mondunk kritikát arról a szép munkáról, amelyet ezek a kiváló emberek ott nehéz időkben véghezvittek, csak ahhoz nem járulhatunk hozzá, hogy ha valaki a Felvidékre való és ott valamit cselekedett, azt, amit ő akar, egy pártnak a programját vagy felfogását a magunkévá tegyük. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a szakaszhoz beszélni. Rupert Rezső: Éppen ezért nem akarunk mi külön felvidéki szellemet, mi egységesíteni akarjuk a jogszabályokat is, mi minden tekintetben unifikálni akarunk, csak egyet szeretnénk, azt, hogy az ottani szerzett jogok respektálhassanak. A leghelyesebb és legbölcsebb elv az, amit valamikor, azt hiszem, Napoleon mondott, hogy a hódító mindig megbocsátás-