Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

580 Àz országgyűlés képviselőházának 387. ülése 1939 március SA-en, pénteken. nyerészkedhessenek, tehát valamiképpen ezt is szabályozni kell. Éppen azért a törvény mondja ki, 'hogy (olvassa): »A jelen törvény életbelépése után zsidó vallású egyén lóversenyen csak az esetben fogadhat, ha igazolja, hogy ősei már 1867-ben lóversenyen játszottak, továbbá osztálysorsjátékban csak az esetben vehet részt, ha nyereség esetén előre lemond az utána következő sorsjegy keresztény tulajdonosa javára. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Zsidónak a handrummy tilos, a Jockert pedig mindig át kell adni a vele játszó kereszténynek.« (Derültség a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Vigyázzon, még elfogadjuk! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez csak komoly javaslat! — Gr. Festetics Domonkos: A lipótvárosi zsidók majd mulatnak! — Felkiáltások a jobboldalon: Jellemző a maguk komolyságára!) Ezen a téren is szabályozni kell ezt a kérdést, ez. komoly javaslat. (Baross Endre: Játékbábu idegen szolgálatban!) Elnök: A képviselő úrnak jobban meg kellett volna gondolnia a dolgot és nem jönni a Ház elé ilyen komolytalan indítvánnyal, amely a Ház 'méltóságához nem illik. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Zaj. — Peyer Károly; Ez teljesen egy nívón van! Van olyan komoly, mint az önök törvénye! — Felkiáltások jobbfelől: Szégyen!) A képviselő urat rendreutasítom. Szólásra következik'? Csikvándi Ernő jegyző: Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Payr Hugó: T. Képviselőház! A javaslat indokolásában foglaltatik az a kitétel és az az állítás, hogy az adatszolgáltatást már az első zsidótörvénnyel kapcsolatosan a vállalatok hiányosan és rosszul teljesítették. Méltóztassék megengedni, hogy csak egy-két mondattal utaljak arra, hogy ez nem mindig a vállalatok hibája volt, mert annyira zavarosak és nem tisztázottak voltak az erre vonatkozó előírások, hogy gyakran a legjobb indulat és legjobb szándék mellett sem tudták a vállalatok azt pontosan és előírás szerint teljesíteni. Hivatkozik a javaslat indokolása arra, hogy e miatt 15.000 esetben kellett büntető eljárást megindítani. Felszólamlásomnak egyedüli célja az, hogy megkérjem, az igazságügyminiszter urat, legyen olyan szíves és közölje autentikusan, hogy ebből ia 15.000 esetből, amikor ilyen eljárást kellett cégek, vállalkozók és vállalatok ellen indítani, helytelen adatbejelentés miatt, hány százalék volt keresztény és 'hány százalék volt zsidó. Kérdem, igaz-e az, hogy a 15.000 esentből a legtöbb keresztény kisiparos volt, aki nem tudta egyáltalán azt, hogy rá vonatkozik-e ez a bejelentés. (Fábián Béla: Ez igaz!) Ezt azért kérdem, hogy tiszta képet ' nyerjünk arról, hogy a javaslatnak ez az érve mennyire vonatkozik a zsidók ellen és menynyire van általánosságban tartva. (Gr. Festetics Domonkos: Szót kérek!) Elnök: Milyen címen kér szót a képviselő úri Gr. Festetics Domonkos: A házszabályok 151. §-hoz kérek szót. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Gr. Festetics Domonkos: Miután a téma ki van merítve, négy szónok felszólalt és miután a javaslat közérdekből igen sürgős, az idő kímélése céljából kérem a vita berekesztését. Elnök: Miután senki sincs szólásra feliratkozva, a képviselő úr indítványa tárgytalan, azt szavazásra nem bocsátom. Szólásra jelentkező hiányában a vitát bezárom. (Elénk derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Sikere van! Gratulálunk a sikerhez! — Györki Imre: Ebből is ötös! — Egy hang a jobboldalon: Biztonság kedvéért! — Zaj.) Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! Peyer Károly t. képviselő úr itt úgy beszélt a hatóságoknál történő megvesztegetésekről, mintha az egy kifejlődött rendszer volna. Kénytelen vagyok ;a kérdésnek ezt a hallatlan beállítását felháborodással visszautasítani. (Ügy van! Ügy van'! Helyeslés a jobboldalon.) Amiket Kertész képviselő úrnak az imént mondottam, azok Peyer Károly képviselő úrnak erre a felszólalására is teljesen állanak. (Ügy van! Ügy van! a, jobboldalon. — Kéthly Anna: Cáfolja meg!) T. Ház! Képviselőtársaim szóltak erről a szakaszról, felszólalásaik azonban semmi egyebet nem tartalmaztak, mint saját, előzőleg elmondott beszédeinek idézését* vagy pedig egymás beszédeink idézését. (Vázsonyi János: Bocsánat, ez nem áll, mert én csak az utazók ügyében szóltam!) Elnök: Csendet kérek. Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: Ervet, komoly érvet a javaslat ellen nem hoztak fel, (Rupert Rezső: Egyszerűen kimondja, hogy nem komoly!) nem is hozhattak, mert hiszen adatszolgáltatásra természetesen szükség van, az adatszolgáltatás alapján készül a statisztika és más adatösszeállítás, amely nélkül lehetetlenség a törvényt végrehajtani. Ha tehát van valamely szakaszra szükség, a törvényben erre feltétlenül szükség van. Szükség van azonban arra is, hogy a szankciói meg legyenek a törvénynek. Ezt a szankciót adja a szakasz második bekezdése. Kérem, méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t Házat, méltóztatnak-e a szakaszt az eredeti szövegében elfogadni, szemben Rupert Rezső és Vázsonyi János képviselő urak törlési indítványaival? (Igen!) A Ház a 23. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 24. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa, a, 24—25. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 26. Vt.): Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Az igazságügy miniszter úr előbbi felszólalásával kapcsolatosan csak a ténybeli igazság kedvéért bátor vagyok megállapítani, hogy a magam részéről sem más, sem a sajátmagam beszédéből semmit nem idéztem, pusztán és kizárólag bátor voltam előadni az utazók és ügynökök ügyét, arra felvilágosítást kértem és nem kaptam. Ez a tényállás. Erre a szakaszra vonatkozóan tisztán és kizáróan elvi jelentőségű tiltakozást kívánok felszólalásommal célozni, amikor a 26. § (4., 5.) bekezdéseinek törlését kérem, módosító indítványomban. Ez a (4) és (5) bekezdés a sajtóról és a színházakról szól és azoknak alapján, amiket már az illető szakaszoknál, a 10. és 11. §-nál, elmondani bátor voltam, — il-