Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

574 Az országgyűlés képviselőházának 387. kikaparni és megmagyarázni azoknak a tényezőknek, akikről szó van, hogy nemcsak német, nemcsak osztrák, nemcsak szudétavidéki, hanem magyar zsidókérdés is van. Ki akadályozta meg, hogy ezt megtehessük? A volt t. kormányelnök úr mondván, hogy ez nem tartozik magánérdekeltségekre, majd a vallásfelekezeti szervekkel ezt elintézik. (Buchinger Manó: Majd Meizler elintézi!) Akkor sem voltam hajlandó és most sem vagyok hajlandó elismerni, hogy felekezeti érdekképviseleteknek szociális és gazdasági kérdésekben döntő szavuk lehessen. A kormányzat felé viszont meg kell állapítanom, hogy egyetlen egy lépést sem tett a kivándorlás irtózatos nagy problémájának előrevitelére. (Fábián Béla: Az útleveleknél akadályozzák a zsidókat!) Nem tud egyetlen külföldi kormányzati tényező sem arról, hogy a magyar kormány részéről ilyen irányú megkeresés érkezett volna hozzá, (Vázsonyi János: így van!) sem Londonban, sem Párizsban nem tudnak arról, — amint én erről meggyőződtem —. hogy egyáltalában van ilyen magyar probléma és irtózatos erőfeszítésembe került megmagyarázni, hogy ez a probléma itt van. T. Képviselőház! Milliószor elhangzott itt, — és én ebben a pillanatban is feltételezem, nogy az urak ezt komolyan veszik — hogy nem akarnak azokhoz az eszközökhöz és módszerekhez folyamodni, amely eszközöket és módszereket itt bizonyos megnevezni nem kívánt államok ebben a kérdésben alkalmaznak. Önök valószínűleg éppen olyan jól tudják, mint én, hogy bizonyos határok között milyen tömege kóborol űzött és hajtott embereknek állati módon és próbál valamiképpen menedéket, fedelet találni, de nem tudnak hozzájutni. Feltételezem, hogy nem akarnak hasonló eszközökkelés módszerekkel élni, hiszen elvégre olyan emberekről van szó, akik eben az országban becsülettel dolgoztak s akiknek más bűnük nincsen, mint az, hogy a zsidó kapitalizmus összes bűneiért és mulasztásaiért őket, a proletárokat teszik felelőssé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A kapitalizmus úr lesz itt ezután is!) Ezek az emberek szeretnének rendezett körülmények között, államközi egyezmények alapján megfelelő időpontokra tempírozott kivándorlással kijutni ebből az országból, ha már muszáj, a helyzet azonban az, hogy nincsen szervezett és rendezett kivándorlás nemcsak magyar, hanem egyéb vonatkozásokban sem, csak pánikszerű menekülés van, (Úgy van! Ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi János: Ez az igazság! — Drobni Lajos: Nem is lehet addig, amíg ez törvény nem lesz!) rozzant, ócska hajóknak tömeges kibérlése van, amelyek vagy elsüllyednek, vagy célhoz I érnek; a nemzetközi gengszterizmus orgiákat ül ezen a területen, (Vázsonyi János: így van!) és egyes délamerikai országokban, ahol megvásárolt és kifizetett hatalmas települési területek, megépített utak és felépített házak vannak, amikor mindezt megcsinálták a zsidó magánérdekeltségek és magánszervezetek, akkor az illető kormányok lezárták a sorompókat és azt mondották, köszönjük szépen, most pedig nem eresztünk be senkit. (Rupert Rezső: Szörnyű tragédia! — Buchinger Manó: Bűnös aljasság!) Ha volt valaha probléma, amely körül bűnös aljasságok sorozata gyűlt össze, akkor ez az úgynevezett nemzetközi kivándorlási probléma, mert hiszen minden sorompó le van zárva, mégis űznek és kergetnek embereket. ülése 1939 március 24-én, pénteken. (Zaj. — Buchinger Manó: Bűnös aljasság! — Füssy Kálmán közbeszól. — Fábián Béla: Nem, dehogy! Komáromban szereztük! A latrinákkal! — Peyer Károly: Latrinavállalkozó! — Zaj. — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Ez aztán szégyenletes dolog!) Nagyon kérem a magyar képviselőházat, hogy ebben a szörnyű és tragikus kérdésben is maradjunk hívek ahhoz a túloldalon vallott célkitűzéshez, hogy nem űzött vadként, páriamódra akarnak embereket kikergetni, hanem emberségesen akarják ezt a kérdést rendezni. Amikor az imént azt hallottuk, hogy ez a javaslat nem teremt olyan állapotokat, amelyeknek következtében kiűzöttként kellene a zsidóknak elhagyniuk az országot, akkor feltételezem, hogy sem a kormány, sem a t. túloldal nem teszi magáévá az ellenkező álláspontot. nem azért, mintha védené és itt akarná tartani azokat, akiknek amúgy sem lesz itt kenyerük, hanem azért, mert ilyen eljárás nem volna méltó Magyarországhoz, nem volna méltó különösen akkor, amikor Csonka-Magyarország 92.000 négyzetkilométer tcnilete a sors kegyelméből 25.000 négyzetkilométerrel gyarapodott és amikor minden tényező, akivel szemben ez a kérdés felvettetett, mindig rögtön azt válaszolta: pontosan most, a területi megnövekedésnek, revíziós igényeink részbeni teljesülése pillanatában veti fel Magyarország a zsidókivándorlás kényszerét és pontosan most hangoztatja azt, hogy ezeket az embereket a saját megnagyobbodott államterületén belül semmikép nem tudja eltartani? Elérkezett a pillanat, amikor a kivándorlás és a visszavándorlás kérdéséhez nagystílű törvényhozási szabályozás útján, megfelelő diplomáciai előkészítéssel és olyan maximális erőfeszítésekkel, olyan körültekintéssel kell hozzányúlni, ahogyan azt ez a nagy probléma megérdemli. (Fábián Béla: így van!) Ha önök nemkívánatos idegen elemnek minősítik most itt a magyar zsidóságot, legyen szabad hivatkoznom arra: félő, hogy ez a példa iskolát csinál és nemkívánatos idegeneknek minősíthetik ma még barátságos vendéglátó országok, az Egyesült Államok, Franciaország és mások, egy csomó olyan állampolgárukat, akik ott ma még teljes jogokat élveznek. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Fenyegetés ezf)

r Nem tudok én fenyegetni, t. uraim, nem én vagyok Roosevelt tanácsadója és nem én csinálom az angol világpolitikát, (vitéz Hertelendy Miklós: Küldenek egy kis cikket talán?) Egyszerűen csak arról van szó, hogy más ország is felfedezheti azt, hogy a területén idegenek élnek és próbálja ugyanezt a törvényhozási módszert és ugyanezt a gazdaságpolitikai elvet alkalmazni. (Zaj.) Hónapokkal ezelőtt volt egy magyar viszszavándoroltatási és amerikai zsidó kivándoroltatási akció. Ezt én abban az időpontban nevetségesnek tartottam. Most kezdem azt hinni, hogy az adott körülmények és a súlyosan leromlott nemzetközi politikai viszonyok mellett talán ma már ez az egyetlen lehetőség államközi megegyezésekkel az államközi cserét, a transzfer kérdésének ezzel összefüggő lényeges megkönnyítését elérni; úgy vélem, másként nem is lehet. Kivándorlási törvényt és nem rendeletet, a vagyonok megadóztatását (Felkiáltások jobbfelől: Lejárt az idő! Elég! Elég!) és progresszív adópótlékokat a kisemberek kivándoroltatása érdekében (Felkiáltások jobbfelől: Elég! Elég!) és komoly cselek-