Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-387
Az országgyűlés képviselöházcmak 387. ülése 1939 március 24-én, pénteken, 573 sálból született vagy születendő gyermekei közül egyiket, sem kell a jelen törvény értelmében zsidónak tekinteni; b) a jelen szakasz szerint zsidónak nem tekintendő személy ivadéka.« Mit jelent ez? Ha egy zsidó embernek zsidó feleséggel kötött házasságából született egy gyermek, az a gyermek 100%-os zsidó gyermek. Ha ez a zsidó férfiú — elhalván első felesége, akitől a gyermek született — másodszor megnősült és elvett egy keresztény nőt, ezáltal árjásíttatott s mivel az van a b) bekezdésben, hogy a jelen szakasz értelmében zsidónak nem tekintendő az ivadéka sem, most az a helyzet áll elő, hogy az első házasságából 100%-ban zsidónak született gyermek kereszténnyé lett azáltal, mert az apja másodszor keresztény nőt vett feleségül. Ezzel árjásította a fiát is, aki esetleg nem is keresztény. (Fábián Béla: A legnagyobb mértékben ellene vagyok, elfogadom Meesér indítványát! Hetedíziglen! — Farkas István: Kinek a testére szabták? Melyik miniszteri unokára szól ez? — Zaj.) Nem kell tehát 52 sebet szerezni a harctéren, hanem az kell, hogy valamelyik zsidó keresztény nőt vegyen el, (Fábián Béla: Mi Meesér álláspontját fogadtuk el! — Kéthly Anna: Melyik miniszter unokájára szól ez? — Drozdy Győző: Vissza a dédapákig! — Fábián Béla: Vissza hetedíziglenîï Azt kérdezem, hogy ezekután kinek van szüksége arra, hogy kivándoroljon ebből az országból? (Baross Endre: Majd a felsőház visszaküldi!) Úgyszólván senki nem tartozik most már a zsidótörvény hatálya alá. (Buchinger Manó: Már Eajniss is keresztény!) Én tehát úgy látom, hogy a zsidóságnak semmi oka sincs arra, hogy ezen a téren panaszkodjék. (Fábián Béla: Az 1. § rossz! — Baross Endre: Majd a felsőház visszaküldi! — Rajniss Ferenc: Ilyen törvény ellen panaszkodnak! Hiszen egy zsidó sem tartozik már alá! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meizler Károly: így tehát arra kérem az igen t. kormányzatot, tegye megfontolás tárgyává, vájjon ilyen körülmények között egyáltalán nincs-e lehetőség például arra, hogy a felsőházhoz való felterjesztés helyett a 33-as bizottsághoz utasítsák s ennek alapján hajtsák végre ezt a törvényt. Hiszen ha ez a törvényjavaslat még felkerül a felsőházhoz is, akkor azután igazán nem marad benne semmi, hanem csupán egy üres pöfeteg lesz, amelynek magja egyáltalában nem marad. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kertész Miklós! (Buchinger Manó: Mit kapott a miniszter úrtól ezért a támogatásért? — Meizler Károly: Kérdezze meg a miniszter úrtól!) Kertész Miklós: Feltételezem, hogy Meizler képviselőtársunk illő dicséretben fog részesülni a miniszter úrtól, mert ez túlzásmentes felszólalás volt, objektív volt, a kivándorlásról is szólt, s mindazokat a kellékeket feltüntette, amely kellékek szükségesek ahhoz, hogy a t. miniszter úr tetszését megnyerjék. (Meizler Károly: Én nem törődöm a miniszter úr tetszésével! Én a kötelességemet teljesítem ezen a helyen!) Én azonban valóban a kivándorlás kérdéséről beszélek, arról a tragikusan nagy kérdésről, amely mellett nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy mellékvágányokra elkalandozzam és arról beszéljek, hogy egyik vagy másik faluban egy zsidó szatócsnak vagy pálinkamérőnek, vagy nem tudom ki az ördögnek hányféle és micsoda iparengedélye van. (Meizler Károly: Erről nem beszélnek!) Nem erről van szó, (Buchinger Manó: Akinél a Meizler hitelben vásárol! — Meizler Károly: Kicsoda? — Buchinger Manó: Maga! — Meizler Károly: Ne meséljen zöldeket!) hanem arról, hogy ez a második számú zsidótörvény igenis kisembereket, zsidó proletárokat tömegével tesz földönfutókká. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahogy ezt számszerűleg megcáfolhatatlanul bebizonyítottam, kilöki az irodakisasszonyt, kilöki a szaldókontistát, kilöki a kereskedelmi alkalmazottat, (Fábián Béla: így van!) kilöki azokat az irodai és kereskedelmi kisembereket, akikre vonatkozólag a kormánybiztos úr maga állapította meg, hogy az első törvény szerint ezeknek a száma 12.500, (Fábián Béla: Júliusra 70.000 földönfutó lesz!) a második szerint pedig 15.000. Eddig még senkisem cáfolta meg azt az immár hatodszor felhozott adatomat, hogy a második számú zsidótörvénynek clZ ctZ intézkedése, hogy a kicsiny és a legkisebb vállalatokra kiterjeszti a törvényhatályát, 60.000 emberrel emeli ezeknek a földönfutóknak számát. (Fábián Béla: Így van! Júliusra 70.000 ember lesz földönfutó! — Zaj a jobboldalon.) Én nem értek egyet azzal a felfogással, hogy ezek az emberek nem akarnak innen kivándorolni. (Fábián Béla: Júliusra hetvenezer lesz földönfutó!) A februári felmondásokból meg lehet állapítani, hogy júliusra hány embernek nem lesz kenyere. (Drobni Lajos: Bizonyítás nélküli állítás! — Fábián Béla: Dehogy! A februári felmondásokból meg lehet állapítani! — Kéthly Anna: Drobni képviselő úr nem ismeri ezt a területet! — Drobni Lajos: Dehogy nem ismerem! — Kéthly Anna: Honnét ismeri? — Drobni Lajos: Azt hiszik, hogy mindent csak maguk ismernek, hogy maguk monopolizálnak minden tudást? Nevetséges! Legalább annyira ismerem! — Nagy zaj) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kertész Miklós: T. képviselőtársam! HOÍÍV a felmondások bekövetkeztek, az tény, hogy a leépítések folyamatban vannak, az vitathatatlan, hogy ennek nyomán a tragédiák tömege következett be eddig, az olyan vitathatatlan, mint ahogy itt állunk és tárgyalunk. Hogy február közepén ee:y úiabb attak következett, hogy az új szigorított törvény természetszerűleg ezen a téren tovább megy, azok napnál világosabb dolgok, ezekről kár vitatkozni, hiszen ezért csinálták. Ami a kivándorlást illeti, én nem mondom azt, hoey az illetők nem akarnak kivándorolni. (Fábián Béla: Van Ű.ipesten olyan vállalat, ahol nyolcvannak mondottak fel!) El lehet képzelni azt, t. Ház, hogyha embereket földönfutókká tesznek, ha kiűzik őket foglalkozásuk köréből, ha megakadályozzák azt, hogy bármiféle más foglalkozáshoz jussanak, azok ne keressenek a földgömbön a maguk számára egy foltot, ahol akár a legkeservesebb, a legnehezebb fizikai munkával megkereshetik^ a mindennapi falat kenyeret, vagy egy marék rizst, ha nem többet? Igenis, akarják ezt, megpróbálják ezek a szerencsétlenek, de viszont nem rajtuk múlik ennek a kérdésnek megoldása. Amikor a második számú zsidótörvényjavaslatnak még csak a szele volt meg, — épp hogy beterjesztették — a volt miniszterelnök úrtól azt kértem, tegye lehetővé számomra és. Kéthly Anna képviselőtársam számára, hogy a kormány által sehol nem szondirozott kivándorlási lehetőségeket tanulmányozzuk, megpróbáljunk a magunk szerény erejével és a magunk összeköttetéseivel valamit a föld alól' is 83*
