Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

572 Az országgyűlés képviselőházának 3í változtat az eredeti szövegen és nem változtat magának az indokolásnak az intencióján sem. Eljutottunk tehát a zsidó javaslat háromhónapos tárgyalása után oda, hogy a zsidóságnak ez a szakasz még mindig megengedi vagyonának kivitelét. (Payr Hugó: A Nemzeti Bank nem engedi meg!) Kiszámítottam, hogy a nemzetig vagyonnak igen fontos része a zsidóság kezén lévő. vagyon. A régi Fellner-féle számítás szerint tudniillik, — ez, azt hiszem, 1929-ben történt — 32 milliárd volt a nemzeti vagyon, akkor azonban túlságosan magasra voltak értékelve az összes vagyontárgyak. Most, azt hiszem, 26 millárdnál többet nem tehet ki a nemzeti vagyon. Ebből 6 milliárd van a zsidók kezén. Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy tisztán rendeleti úton intézkedjék a kormány egy ilyen hatalmas, a nemzeti vagyon intergáns részét jelentő vagyonrész hovafordításáról és sorsáról; lehetetlen, hogy amikor jelentéktelen kis dolgokat, — hogy például Bürgözd község melyik törvényhatóiságihoz tartozzék — idehoznak a képviselőház elé, ugyanakkor hatmilliárdnyi vagyonnak a kivitelére vonatkozó intézkedéseket egyszerűen miniszteri rendelet formájában engedjük érvényesíteni. E tekintetben tehát a régi szöveggel szemben semmiféle változást nem látok. Nem az enyhíti ennek a szakasznak tragikus, sötét voltát, amit a kormány most egy mondat formájában idebigygyeszt, hanem az enyhíti, hogy tulajdonképpen nincs semmi t

olyan kényszerítő körülmény ebben a zsidójavaslatban, amely a zsidóságot kiűzné ebből az országból. Teljesen igazat adok ebben a tekintetben Vázsonyi János t. képviselőtársamnak, hogy igenis ő nem akar és vele együtt nem akar a zsidóság sem kivándorolni. De nem is fog kivándorolni! Miért"? Azért, mert a körülöttünk levő országokban sokkal szigorúbb intézkedések hozattak a zsidóságra nézve; tehát éppen ellenkezőleg az lesz a helyzet, hogy hiába zárjuk el határainkat légmentesen, ezeken a határokon a körülöttünk levő országoknak a zsidóságra vonatkozó intézkedései a zsidóságot át fogják préselni ide Magyarországba. (Rupert Rezső: Bizza a rendőrségre!) Kérdem, ki vándoroljon ki ebből az országból/? Ki az, akinek a kenyeréhez ez a törvény hozzányúlt A szellemi foglalkozásuaknak, az ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek a diplomáját el nem veszik, senkit kenyerétől meg nem foszt. Az pedig, hogv a jövőben újabb kamarai tagok nem lehetnek, a jelenlegi vagyoni és kereseti lehetőséget egyáltalában nem bolygatja meg. Kérdem, hogy talán a magánvállalatoknál bevezetett 15% megállapítása kiűzi a magántisztviselőket? Nem! (Fábián Béla: Talán szaporítja őket?!) Azt kérdem továbbá, vájjon az a szakasz, amelyet az előbb tárgyaltunk s amely szerint a nagyvállalatok vezetésében csak 50% kereszténynek kell lennie ahhoz, hogv a vállalat ne alakuljon át zsidó vállalattá, kiűzi-e innen a zsidóságot'? Vagy azt kérdezem, hogy vaijon az iparengedélyek terén van-e olyan változás, amely kiűzi ebből az országból a zsidóságot? Legyen szabad rámutatnom arra, hogy kerületemben egyetlen egy vidéki falusi zsidó szatócs, Süsz Jenő a következő iparengedélyekkel rendelkezik: Szigligeten van vegyeskereskedése, butéliás bormérése, hentes- és mészárosüzlete, van trafikengedélye, ezenkívül 15.000 négyszögöl szőlőgazdasága; (Zaj a .jobboldalon.) egy zalahalápi egyszerű falusi zsidó kisembernek van vegyeskereskedése, vendéglője, hentes- és mészárosüzlete, azonkívül trafikja, '. ülése 1939 március th-én, pénteken. 5000 négyszögöl szőlőgazdasági és 10.000 négyszögöl mezőgazdasága; Badacsony-Tomajon özvegy Grosz Mórnénak van vegyeskereskedése, vendéglője, tüzif akereskedése, épületanyagkereskedése, benzinkútja és olajlerakata, azonkívül borkereskedő, borügynöksége is van és információs irodája. (Rajniss Ferenc: Éheznek az emberek az országban! Disznóság!) Ezek szerint, tehát kilenc iparengedéllyel rendelkezik s ugyanakkor azt mondják, hogy éhenhal a zsidóság. Kilenc iparengedélye van, amelyek közül egyetlenegyet sem vesz el ez a törvényjavaslat! (Rajniss Ferenc: Ez a zsidó álláshalmozás!) Hol van itt alapja a felháborodásnak? Műfelháborodás ez, (Rajniss Ferenc: Igaza van!) mert hiába ad ez a javaslat iparengedélyt a keresztény iparosnak, ha ugyanakkor nem ad hozzá kenyeret, mert azt a keresztény iparost megfojtják a hitel megvonásával s azáltal, hogy nincs összeköttetése, nincs bankhitele. Tehát az iparengedély egymagában nem jelent kenyeret. Nyugodtan megmondhatjuk tehát, hogy a javaslat pedig nem kényszerít senkit sem kivándorlásra, legfeljebb továbbra is a keresztényeket kényszeríti arra, hogy helotasorsban szenvedjenek. Méltóztassék csak a továbbiakban arra gondolni, t. Ház, hogy ez a javaslat még mindig megengedi azt, hogy a zsidók újabb földet vásárolhassanak. Vásárolhasson miniszteri engedélyei s megengedi továbbra is azt, hogy a zsidó nagybérlők továbbra is megtarthassák a keresztényektől bérelt nagybérleteiket. Méltóztatnak-e tudni azt, hogy az ezer holdon aluli bérleteknek 38 százaléka van zsidó kézen? (Rupert Rezső: Ki adja nekik bérbe? — Rajniss Ferenc: Zsidóországot csináltak itt!) s méltóztatnak-e tudni azt, hogy az ezer holdon felüli bérleteknek pedig 42 százaléka van zsidó kézen? Ki nyúl hozzá ezekhez a bérletekhez, kényszerül-e valamelyik zsidó bérlő kivándorolni ebből az országból? Arról ellenben, sajnos, tudomásom van, hogy a kisember, a kisparaszt, aki a nagybérlő miatt nem tud elhelyezkedni és kenyeret keresni a családjának, kénytelen kivándorolni ebből az országból. Végig lehetne menni a többi szakaszon .is: minden szakasz újabb és újabb lehetőséget nyújt a módosítások következtében arra, hogy a zsidóságot itt marasztalja ebben az országban. De ott van maga az 1. §, amely meghatározza, hogy ki a zsidó. Önök, t. képviselőtársaim, bizonyára nem is vették észre, hogy mi történik itt a folytonos módosításokkal. Ha felteszem a kérdést, elhiszik-e nekem azt, hogy egy olyan zsidó ember, akinek az aipja és az anyja zsidó, aki tehát 100 százalékos zsidó, ennek a törvénynek az alapján kereszténnyé minősülhet, űgy-e, azr fogják mondani, hogy ez lehetetlenség. (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter nemet int.) Az igazságügyminiszter úr is azt mondja, hogy ez lehetetlenség. Méltóztassék megnézni a képviselőházi legutóbbi módosításoknak, amelyek még a bizottságban sem voltak, két szakaszát. A képviselőház által elfogadott szöveg, amely itt van a kezemben, ezt mondja (olvassa): »A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni...« — megmondja, hogy kiket, é« azután jön a kivételezés (olvassa): »Az 1. bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt sem, aki a jelen törvény értelmében zsidónak nem tekintendő személlyel az 1939. évi január hó 1. napja előtt kötőt házasságot, ha ebből a házas-