Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

Az országgyűlés képviselőházának 387. den vizsgámon olyan kitűnő tanárok, mint Kmetty, Tomcsányi és Illés József, a közjogi bizottságban viszont nem vagyok tag. (Rajniss Ferenc: Szóval mindig jó bizonyítványa volt a képviselő úrnak?) Igen, mindig! Ami a jogi kérdésen túl a ténybeli kérdést illeti, errevonatkozóan fel kell tennem azt a kérdést, hogyan méltóztatik elképzelni ennek a szakasznak az életben való keresztülvitelét, hogyan méltóztatik elképzelni a kivándorlás keresztülvitelét, egyrészt a nemzeti vagyon szempontjából, tehát anyagi szempontokból, másrészt pedig általában a tömeges kivándorlás szempontjából? Hova, mikép menjenek ki azok, akiket ez a törvényjavaslat kivándorlásra ítél, akiket ez a politika ki vándoroltatni kíván? Mert itt disztingválnunk kell, legelsősorban abhan a tekintetben, hogy ennek a törvényjavaslatnak, ennek a kormányzatnak és a kormány pártjainak a politikája kivándoroltatni kíván tömegeket, ezek a tömegek azonban nem óhajtanak kivándorolni. Ez az egyik része a kérdésnek. A másik része pedig az, hogy méltóztassék megjelölni azokat a területeket, hová vándoroljanak ki, (vitéz Hertelendy Miklós: Ugandába! — Egy hang jobbfelől: Tibetbe!) méltóztassék pontosan megmondani, hogy hova hány ember mehet ki, vannak-e erre nézve a kormánynak a külföldi hatalmakkal egyezményei, folytatott-e erre nézve tárgyalásokat. Mert ha nem, akkor igen lelkiismeretlen dolog ezzel a kérdéssel egyáltalán ide, a törvényhozás elé lépni. Végezetül pedig kérdezem: hogyan méltóztatik ennek a kérdésnek anyagi vonatkozásait elképzelni? Mert az én nézetem az, hogy a kormány nem engedheti ki a vagyonokat, nemcsak azért, mert meg akarja akadályozni, hogy bárki is kivigye a vagyonát, (Egy hang a jobboldalon: Eleget csempésznek amúgy is!) hanem azért, meri ha nem akadályozza meg, akkor t a nemzeti vagyon csökkenése következtében összeomlik az egész belső magángazdálkodás, -- (Rajniss Ferenc: Azért már ki sí holtak eleget! — Fábián Béla: Az baj!) ha bárki nyakló nélkül kiviheti vagyonát és bárhova mehet. De hogyan méltóztatik elképzelni ennek a kérdésnek a megoldását? Ügy, hogy akinek van valamije, az egyszerűen fogja magát és egy ingben szaladjon ki, itthagyva mindenét, amit hosszú évtizedek munkájával ő maga és előzőleg ugyancsak hosszú évtizedek munkájával elődei szereztek? (Meizler Károly: De mivel jöttek be? — Kéthly Anna: Amivel az ön nagyapja! — Meizler Károly: Az nem jött be! Az itt volt mindig! — Kéthly Annajt Nem Vereckén jött be!) Kedves képviselő úr, nyugodtan állok elébe, hasonlítsuk össze, kinek az ősei voltak itt régebben. Gyerünk elő az okmányokkal! (Fábián Béla: Elő az okmányokkal! Jól van! — Rajniss Ferenc: Elő az okmányokkal! — Fábián Béla: Végre egy véleményen vagyunk! — Derültség. — vitéz Hertelendy Miklós: Nemcsak inget, hanem nadrágot is felhúzhatnak!) Ez a kérdés megoldhatatlan a transzferek tekintetében, mert ha tömeges igénylés lép fel, az állam nem adhat annyi transzfert, a Nemzeti Banknak nincs akkora valutakészlete, amely erre a célra elegendő volna. Lehetetlen, hogy akkora készlete legyen, amennyi elegendő volna arra az esetre, ha mindenki, akit ez a törvényjavaslat kivándoroltatni akar, tényleg ki is akarna vándorolni és valutát igényelne. Ez a dolog egyik része. De lehetetlen ez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 x

március 24-én, pénteken. 571 azért is, mert sokan vagyunk, akik nem akarunk és nem is fogunk kivándorolni. Ennélfogva nem tudom, miért kell ezt a kérdést egy külön rendeleti felhatalmazás megadására felhasználni. Egy ilyen kérdést csakis törvényesen megoldhatónak tartok és mivel ez a szakasz ellentétben áll az eddig fennálló tételes törvényekkel, (Rajniss Ferenc: Azért hoznak törvényt mindig!) ezt az ellenmondást látva, kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz az indítványomhoz, amely a szakasz törlését célozza. Elnök .-Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Payr Hugó. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Ki következik? Csikvándi Ernő jegyző: Meizler Károly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Igazán nem értem baloldali t, képviselőtársaim indignálódását. Elsősorban, hol van az, aki ki akar vándorolni? Nem mondom, volt e^y kedvező pillanat, a törvényjavaslat benyújtásának pillanata, amikor a magyarországi zsidóság megijedt és szívesen kiment volna, akkor azonban a kormány még nem tárgyalta lé a dolgokat anynyira és ezért, sajnos, köröskörül lezárta a határokat, úgyhogy a zsidóságnak — bár tömegesen vándorolt volna ki — nem volt módja kivándorolni, hacsak fekete úton^ a mesgyéken keresztül nem tette volna, mint ahogyan meg is történt, hogy ezen az úton sokan kivándoroltak és nemcsak önmagukat mentették át, hanem a vagyonukat is. Ma már azonban ott tartunk a zsidójavaslat enyhítései következtében, hogy a zsidóság nem akav kivándorolni. (Fábián Béla: Hol enyhítettek? Mocsáry képviselő úr, enyhítettek a javaslaton? — Mocsáry Dániel: Sokat!) Majd meg fogom mondani t. képviselőtársamnak, hogy hol (Fábián Béla: A félvéreknél! A többinél csak szigorították, súlyosan szigorították! — Mocsáry Dániel: A százalékoknál is!) A javaslatban az első fogalmazás szerint az volt, hogy »felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a zsidók kivándorlásának előmozdítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcsolatban kivitelére egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket rendeletben tehessen meg«. Ez van tehát benne a javaslatban az első fogalmazás szerint és ezt a fogalmazást meghagyták olyan formában, hogy a kormány felhatalmazást kér a zsidó vagyonok kivitelére és ezt a szöveget az indokolás igenis teljes mértékben megerősíti. Az indokolásban ugyanis ez van benne: »Nincs olyan szándék, amely a vagyontárgyak külföldre kivitelét, a jelenleg korlátozó jogszabályok rendelkezéseit arra kívánná felhasználni, hogy a kivándorló zsidókat vagyonuktól megfossza.« Mély aggodalom tölt el engem, hogy az indokolás is szószeri nt megmaradt és a javaslatnak az indokolással összefüggő szövege is mindvégig megmaradt. Aggodalommal tölt el az a körülmény is. hogy interpellációmra és újabb felszólalásaimra a kormány mindössze egyetlenegy új mondatot - nem is szakaszt — vett be, változatlanul meghagyván az indokolást az előbbi szövegezésben. Ez a mondat pedig csak azt tartalmazza, hogy felhatalmazást kap a kormány arra is, hogy a nemzeti vagyon védelmére szükséges intézkjedéseket megtegye. Ez csak szépségflastrom, egyáltalán semmit sem 83