Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

Az országgyűlés képviselőházának 387. den vizsgámon olyan kitűnő tanárok, mint Kmetty, Tomcsányi és Illés József, a közjogi bizottságban viszont nem vagyok tag. (Rajniss Ferenc: Szóval mindig jó bizonyítványa volt a képviselő úrnak?) Igen, mindig! Ami a jogi kérdésen túl a ténybeli kérdést illeti, errevonatkozóan fel kell tennem azt a kérdést, hogyan méltóztatik elképzelni ennek a szakasznak az életben való keresztülvitelét, ho­gyan méltóztatik elképzelni a kivándorlás ke­resztülvitelét, egyrészt a nemzeti vagyon szem­pontjából, tehát anyagi szempontokból, más­részt pedig általában a tömeges kivándorlás szempontjából? Hova, mikép menjenek ki azok, akiket ez a törvényjavaslat kivándorlásra ítél, akiket ez a politika ki vándoroltatni kíván? Mert itt disztingválnunk kell, legelsősor­ban abhan a tekintetben, hogy ennek a tör­vényjavaslatnak, ennek a kormányzatnak és a kormány pártjainak a politikája kivándorol­tatni kíván tömegeket, ezek a tömegek azon­ban nem óhajtanak kivándorolni. Ez az egyik része a kérdésnek. A másik része pedig az, hogy méltóztassék megjelölni azokat a terüle­teket, hová vándoroljanak ki, (vitéz Herte­lendy Miklós: Ugandába! — Egy hang jobb­felől: Tibetbe!) méltóztassék pontosan meg­mondani, hogy hova hány ember mehet ki, vannak-e erre nézve a kormánynak a külföldi hatalmakkal egyezményei, folytatott-e erre nézve tárgyalásokat. Mert ha nem, akkor igen lelkiismeretlen dolog ezzel a kérdéssel egyál­talán ide, a törvényhozás elé lépni. Végezetül pedig kérdezem: hogyan méltóz­tatik ennek a kérdésnek anyagi vonatkozásait elképzelni? Mert az én nézetem az, hogy a kor­mány nem engedheti ki a vagyonokat, nem­csak azért, mert meg akarja akadályozni, hogy bárki is kivigye a vagyonát, (Egy hang a jobb­oldalon: Eleget csempésznek amúgy is!) hanem azért, meri ha nem akadályozza meg, ak­kor t a nemzeti vagyon csökkenése követ­keztében összeomlik az egész belső ma­gángazdálkodás, -- (Rajniss Ferenc: Azért már ki sí holtak eleget! — Fábián Béla: Az baj!) ha bárki nyakló nélkül kiviheti vagyonát és bárhova mehet. De hogyan mél­tóztatik elképzelni ennek a kérdésnek a meg­oldását? Ügy, hogy akinek van valamije, az egyszerűen fogja magát és egy ingben szalad­jon ki, itthagyva mindenét, amit hosszú évti­zedek munkájával ő maga és előzőleg ugyan­csak hosszú évtizedek munkájával elődei sze­reztek? (Meizler Károly: De mivel jöttek be? — Kéthly Anna: Amivel az ön nagyapja! — Meizler Károly: Az nem jött be! Az itt volt mindig! — Kéthly Annajt Nem Vereckén jött be!) Kedves képviselő úr, nyugodtan állok elébe, hasonlítsuk össze, kinek az ősei voltak itt régebben. Gyerünk elő az okmányokkal! (Fábián Béla: Elő az okmányokkal! Jól van! — Rajniss Ferenc: Elő az okmányokkal! — Fá­bián Béla: Végre egy véleményen vagyunk! — Derültség. — vitéz Hertelendy Miklós: Nem­csak inget, hanem nadrágot is felhúzhatnak!) Ez a kérdés megoldhatatlan a transzferek tekintetében, mert ha tömeges igénylés lép fel, az állam nem adhat annyi transzfert, a Nem­zeti Banknak nincs akkora valutakészlete, amely erre a célra elegendő volna. Lehetetlen, hogy akkora készlete legyen, amennyi ele­gendő volna arra az esetre, ha mindenki, akit ez a törvényjavaslat kivándoroltatni akar, tényleg ki is akarna vándorolni és valutát igé­nyelne. Ez a dolog egyik része. De lehetetlen ez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 x március 24-én, pénteken. 571 azért is, mert sokan vagyunk, akik nem aka­runk és nem is fogunk kivándorolni. Ennél­fogva nem tudom, miért kell ezt a kérdést egy külön rendeleti felhatalmazás megadására fel­használni. Egy ilyen kérdést csakis törvénye­sen megoldhatónak tartok és mivel ez a sza­kasz ellentétben áll az eddig fennálló tételes törvényekkel, (Rajniss Ferenc: Azért hoznak törvényt mindig!) ezt az ellenmondást látva, kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz az indítványomhoz, amely a szakasz törlését cé­lozza. Elnök .-Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Payr Hugó. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Ki következik? Csikvándi Ernő jegyző: Meizler Károly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Igazán nem értem baloldali t, képviselőtársaim indignálódását. Elsősorban, hol van az, aki ki akar vándo­rolni? Nem mondom, volt e^y kedvező pilla­nat, a törvényjavaslat benyújtásának pillanata, amikor a magyarországi zsidóság megijedt és szívesen kiment volna, akkor azonban a kor­mány még nem tárgyalta lé a dolgokat any­nyira és ezért, sajnos, köröskörül lezárta a ha­tárokat, úgyhogy a zsidóságnak — bár töme­gesen vándorolt volna ki — nem volt módja kivándorolni, hacsak fekete úton^ a mesgyéken keresztül nem tette volna, mint ahogyan meg is történt, hogy ezen az úton sokan kivándo­roltak és nemcsak önmagukat mentették át, hanem a vagyonukat is. Ma már azonban ott tartunk a zsidójavas­lat enyhítései következtében, hogy a zsidóság nem akav kivándorolni. (Fábián Béla: Hol enyhítettek? Mocsáry képviselő úr, enyhítettek a javaslaton? — Mocsáry Dániel: Sokat!) Majd meg fogom mondani t. képviselőtársamnak, hogy hol (Fábián Béla: A félvéreknél! A többinél csak szigorították, súlyosan szigorí­tották! — Mocsáry Dániel: A százalékoknál is!) A javaslatban az első fogalmazás szerint az volt, hogy »felhatalmaztatik a miniszté­rium, hogy a zsidók kivándorlásának előmoz­dítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcso­latban kivitelére egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket rendeletben tehessen meg«. Ez van tehát benne a javaslat­ban az első fogalmazás szerint és ezt a fogal­mazást meghagyták olyan formában, hogy a kormány felhatalmazást kér a zsidó vagyonok kivitelére és ezt a szöveget az indokolás igenis teljes mértékben megerősíti. Az indokolásban ugyanis ez van benne: »Nincs olyan szándék, amely a vagyontárgyak külföldre kivitelét, a jelenleg korlátozó jogszabályok rendelkezéseit arra kívánná felhasználni, hogy a kivándorló zsidókat vagyonuktól megfossza.« Mély aggo­dalom tölt el engem, hogy az indokolás is szó­szeri nt megmaradt és a javaslatnak az indoko­lással összefüggő szövege is mindvégig meg­maradt. Aggodalommal tölt el az a körülmény is. hogy interpellációmra és újabb felszólalá­saimra a kormány mindössze egyetlenegy új mondatot - nem is szakaszt — vett be, vál­tozatlanul meghagyván az indokolást az előbbi szövegezésben. Ez a mondat pedig csak azt tartalmazza, hogy felhatalmazást kap a kor­mány arra is, hogy a nemzeti vagyon védel­mére szükséges intézkjedéseket megtegye. Ez csak szépségflastrom, egyáltalán semmit sem 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom