Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-387

570 Az országgyűlés képviselőházának 38 Annyira szociálisuknak ismeri őket a miniszter úr?) Egyébként 60 esztendős korban már a legnagyobb részüknél elkövetkezett az az időpont, amikor munkaképtelenség okából úgyis nyugdíjba fog menni az illető. (Rupert Rezső: De nem kap nyugdíjat!) Ismétlem, megint túlzásokban mozognak képviselőtársaim, (Vázsonyi János: A javaslat mozog túlzásokban! — Rupert Rezső: A lehetőségeket vesszük számba!) amikor meggyanúsítanak egy olyan tekintélyes és munkáját elsőrendűen végző hatósági tényezőt, mint a közérdekeltségek felügyelőhatósága, amikor előre meggyanúsítják ezt a hatóságot azzal, hogy elfogultan, embertelenül fog ítélkezni. (Vázsonyi János: Nem mondotta senki!) Ügy állítják be itt a dolgot, — amely beállításnak semmi alapja sincs — hogy itt valaki szegény emberek száraz kenyerére utazik és így akarnak ebben is megint hangulatot kelteni. Erről szó sincs. Arról van szó, (Kéthly Anna: Állapítsuk meg a minimumot! — Propper Sándor: Állapítsunk meg egy megfelelő minimumot! Méltányos minimumot tessék megállapítani!) hogy reális módon oldassék meg ez a kérdés a vállalatok és a köz érdekében és az egyes érdekeltek érdekének Fs figyelembevételével. Kérem, méltóztassanak a szakaszt az előterjesztett szövegben elfogadni. (Helyeslés jobbíelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A tanáeskozláist befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A szakaszhoz Rupert Rezső és Vázsonyi János képviselő urak terjesztettek elő módosításokat. Kérdem, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben az előterjesztett indítványokkal? (Igen! Nem!) A Ház a 21. %-t eredeti szövegébei fogadja el. Vázsonyi János képviselő úrnak új 21. § felvételére vonatkozó indítványa töröltetve)), következik a 2ü. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni, Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a 22. § szövegét). Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Nem tudom, hogy a mai körülmények között, amikor a fejlemények mindinkább figyelmeztetnek bennünket, honvédelmi szempontból és az adóteher viselése szempontjából helyes-e, hogy magyar embereket ki akarunk innen vándoroltatni? Én azt hiszem, nem helyes, mert ha nekünk a mostani idpkben minél erősebb honvédségre vagy minél erősebb adóteherviselésre van szükségünk, akkor mi semmiféle kivándorlást sem pártolhatunk. Egyébként is gyakorlati szempontból sem sokat ér, talán semmit sem ér a javaslatnak ez a rendelkezése, mert hiszen a kivándorlás nem egyedül tőlünk függ, hanem egy másik partner is kell hozzá, aki a kivándorlót befogadja. De ha már így méltóztatnak rendelkezni, ha már exiliumba méltóztatnak küldeni a magyarság egy részét, akkor méltóztassék azt lovagiasan és gavallériával lehetővé tenni, vagyis ha nem kell itt az illető, akkor hadd vihesse magával azt a vagyont, amelyet munkájával megszerzett, vagy amelyet elődei szereztek meg munkájukkal. (Meizler Károly: Sajnos, ez a törvény megengedi!) Nem engedi meg. Ezt követeli a magyar becsület, a magyar lovagiasság s ezt követeli a jogok szentBégének tisztelete. Ne tessék módot adni arra, '. ülése 1939 március 2U~én, pénteken. hogy bárki is kivándoroljon, fogjunk itt mindenkit, aki magyarnak vallja magát, aki ezért a hazáért dolgozni akar, de ha már kilökjük, akkor viszont ne károsítsuk meg, akkor engedjük meg neki, hogy amit élete munkájával szerzett vagy amit elődei szereztek, azt magával vihesse. Ezért indítványozom, hogy amennyiben ez a szakasz nem töröltetnék, akkor méltóztassék a jelenlegi szöveg után veszszőt téve, a szakaszhoz még a következő szöveget hozzáiktatni (olvassa): »de csak a magántulajdon szentségének teljes tiszteletbentartásával, illetve legfeljebb oly korlátozásával, amely minden jogalanyra általános érvényű jogszabályok alapján kiterjed«. Az ellen természetesen én sem vagyok, hogy a nemzeti vagyon védelme szempontjából jogszabályok alkottassanak, de olyan jogszabályok, amelyek minden jogalanyra egyformán kiterjednek, mert ilyen jogszabályozás esetén sérelemről nem lehet panaszkodni, de nem lehet a jogegyenlőség elvét, az emberi igazságot, a tisztességes keresztény felfogást és a magyar úri felfogást félretenni és egyszerűen csak egyesek ellen alkalmazni ilyen vagyonfosztó rendszabályokat, mint amilyenekről itt szó van. Legyen egyenlő közteherviselés, egyenlő áldozat mindenkitől és pedig arányosan, akkor nem lehet panaszkodni, minden más különbséget tevő rendelkezés azonban, azt hiszem, igazságtalan. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! A 22. | a kivándorlásról szól és a kivándorlás kérdésében felhatalmazást óhajt adni a kormánynak rendeleti úton való intézkedésre. En ennek a szakasznak a törlését indítványoztam, elsősorban abból a jogelvből kifolyóan, hogy egy ilyen fontos kérdés nem alkalmas arra, hogy rendeleti úton szabályoztassék. (Meizler Károly: Ez igaz!) méltóztassék erre nézve külön törvényt hozni és ne méltóztassék a rendeleti úton való szabályozást fenntartani. Ezt a felfogásomat különösen alátámasztja az a körülmény, hogy a kivándorlásról törvény szól, életben lévő törvényünk van, amely a kivándorlásra való csábítást is tiltja és azt büntetendő cselekménynek mondja. Ez a szakasz viszont a kormány részére előírja a kivándorlásra való csábítást és a kormány maga, mint kivándorlásra csábító elől jár e bűncselekmény elkövetésében, amelyet egy érvényben lévő törvény mind a mai napig még büntet. Az a kérdésem tehát, hogy vájjon érvényes-e még az a törvény, amely a kivándorlást tiltja és a kivándorlásra való csábítást bünteti, vagy pedig nem? Ha érvényes, akkor ellentétben áll ezzel a szakasszal és ezt a jogvitát mindenesetre a t. Ház bölcsesége lesz hivatott eldönteni. Ez az első ellenvetésem jogi szempontból ezzel a szakasszal szemben. Ami a kérdés ténybeli részét illeti ... (vitéz Hertelendy Miklós közbeszól.) Én sem szólok a fajnemesítéshez a lovak terén, képviselőtársam se szóljon közhe jogi kérdéseknél, (vitéz Hertelendy Miklós: En is tanultam jogot és közjogot a közgazdasági egyetemen!) Akkor meghajlok tudása előtt. (vitéz Hertelendy Miklós: Ne képzelje azt, hogy csak a lovagláshoz értek!) Már meghajoltam a tudása előtt, (vitéz Hertelendy Miklós: De nem eléggé! — Propper Sándor: Mindig einer telenkedi a dolgot! — vitéz Hertelendy Miklós: Én tudok jogot, de maga nem tud lovagolni!) Engem kitüntetéssel képesítettek min-